Szigeten élni

2012-08-03

Talán megértik: mostanában úgy szeretnék egy szigeten élni.Például olyanon, ahol mindenféle nációból való emberek mosolyognak, és nem kell törődniük mással, mint napokon keresztül kultúrát venni magukhoz. Szerencsére a Sziget még létezik.

Biztosan az elfogultság vezet, amikor a Csík Zenekar tagjairól írok, népszabadságosok soha nem felejtjük el, hogy ők (és Török Ádám meg a Mini) a család megsegítésére felléptek a népligeti bulinkon, amikor hirtelen elhunyt Schwartzenberger István kollégánk.

Legszívesebben azt írnám, hogy kitaláltak valami soha nem voltat, bennük egyesül mindaz a jó, ami nem klasszikus zenében Magyarországon hallható. De szerencsére régebben indult folyamat folytatói ők, ráadásul ismertté válásukat segítette, hogymár neve is volt annak, ami az előző évezred végén trendi lett mindenütt: world music, világzene.

Nyilván sznobság is van benne, hogy a Most múlik pontosan jobban tetszik a Csík feldolgozásában, mint az eredeti szám, de fontosabb nekem, hogy nemhogy sértődés nincs belőle, hanem a Quimby-front Kiss Tibi ott lesz a Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján, és nyilván nem a saját változatát énekli majd. De nemcsak ő lép fel, hanem Szörényi Levente, Bródy János, Presser Gábor, Hobo, Kovács Kati, Lovasi András és Ferenczi György is.

Úgy ötven éve, a Beatles és a Rolling Stones nyomán indult be nálunk is az „ifjúsági zene forradalma”. Az olvasók nagy része még emlékszik, egy évtized alatt hogyan változott meg a társadalom véleménye a „jó dolgukban lázadók” viselkedéséről és muzsikájáról. Hogyan kerültek a a perifériából középre. Most meg egyféle szintézist kap a közönség, amolyan „hova jutottunk?”-at.

Kíváncsi leszek az Európa legjobb fesztiváljára érkező külföldiek reakcióira. Élvezik majd, hiszen jó zenét kapnak, nyilván az erre az alkalomra készült feldolgozások is megütik majd a színvonalat. Érdekes lesz nekik, bár azon meg fognak lepődni, hogy a közönség magyar része néhány taktus után ráismer a dallamokra, és nagy odaadással énekel maga is. És talán azon sem csodálkoznak majd nagyon, hogy akik a színpadon az ő zenéjüket nyomják, anyjuk-apjuk lehetnének.