A tulajdonosokról nem árult el többet, csak azt, hogy négy gazdája van jelenleg a tizenöt darabból álló kincsnek (amelyről mindeddig úgy tudtuk, hogy 14 darabból áll), s közülük eggyel kötötte meg az előszerződést, aki nyolc tárgyat birtokol a készletből, de esély mutatkozik rá, hogy a többiek is hajlandók eladni a náluk lévőket. Azt feltételezi, hogy a kincshez további kisebb részek is tartozhatnak. Mint az interjúban elmondta, az ötvöstárgyak nem ugyanabban a műhelyben készülhettek.

A Seuso-leletek számára Zelnik István az Andrássy úton, a tulajdonában lévő Délkelet-ázsiai Aranymúzeumhoz közel vásárolna egy arra alkalmas palotát, amelyet Seusomúzeummá alakíttatna át. Ebben más, jeles római leletekkel együtt lehetne bemutatni a kollekciót, és további kutatásukra is mód nyílna. A kincsek magyarországi eredetének bizonyítását ugyanis eddig megnehezítette, hogy a késő római, feltételezhe tően IV. századi étkezőkészlet nem volt hozzáférhető a kutatók számára. A tárgyakat végrendeletében a magyar államra hagyná, nyilatkozta. Felajánlásáért cserébe szeretne megállapodni az állammal, hogy az ideiglenesen elálljon mindmáig fenntartott tulajdoni igényétől, vagyis hogy a kincseket ne kobozzák el tőle, amint megérkeznek a budapesti repülőtérre.

A vételárról nem nyilatkozott Zelnik, de annak nagyságrendje több tízmilliárd forintra tehető. Értékét 2006-ban 40 millió fontra, vagyis 16 milliárd forintra becsülték. Ha sikerül megegyezni az állammal, és a jelenlegi tulajdonosokkal is véglegesíthetik a csak néhány hónapig élő előszerződést, akkor talán már ősszel Budapestre érkezhet a becses műkincsegyüttes.

A több mint két évtizede húzódó Seuso-ügyre valószínűleg ez az egyetlen, számunkra és a jelenlegi tulajdonosok számára is megnyugtató megoldás. Eddigi információink szerint Lord Northampton 1982-ben egy libanoni ügynöktől vásárolta meg a leletegyüttes több darabját Svájcban, majd egyenként a további darabokat. A kincseket először 1990-ben a Sotheby’snél szerette volna elárvereztetni, ám Libanon, az akkori Jugoszlávia és Magyarország is nyomban pert indított, azt állítván, hogy a kincseket a területükön találták, és illegálisan vitték ki az országból. Magyarországi eredetét bizonyíthatja például az egyik tálon olvasható Pelso felirat, ami a Balaton római neve. A mindmáig fenntartott magyar álláspont szerint a leletet egy Sümegh József nevű amatőr kincskutató találhatta 1973–74-ben, Polgárdi határában, akitől ismeretlenek megszerezték, feltételezhetően a fiatalemberrel is végeztek, majd az ezüstneműt illegálisan külföldre vitték. A 2000-es évek közepéig tartó, Amerikában folytatott pereskedésben Horvátország, majd Magyarország is veszített, elegendő bizonyíték híján, Libanon korábban visszalépett. Ez azt jelentette, hogy Magyarország tulajdonjogát nem mondta ki a bíróság, igaz, Northamptonét sem, de elismerte őt birtokosként. A lord 2006-ban újra eladásra kínálta kincseit. Akkor az a hír röppent fel, hogy Soros György megvásárolná s Budapesten egy erre a célra létrehozott múzeumban állíttatná ki ezeket. Ám a hír kacsának bizonyult. Majd 2008-ban itthon újabb lendületet vett a nyomozás Sümegh József halála ügyében, állítólagos tanúkat is meghallgatott a rendőrség, de fordulat nem következett be. A Londoni Régészeti Társaság pár éve rendezett konferenciáján a felszólalók többsége is a kincs pannóniai eredetét tartotta valószínűnek. Magyarország tehát továbbra is fenntartotta igényét, Zelnik István épp ezért szeretne megegyezni a magyar állammal, hogy ha megvásárolja a Seuso-ezüstöket és Budapestre hozza azokat, akkor ez ne okozzon jogi bonyodalmat.

A kultúrtárca szakértőjének álláspontja 2006-ban az volt, hogy „a kincsnek nincs tulajdonosa, csak birtokosa – ez pedig kevesebb jogot jelent, például nem lehet eladni a tárgyakat… (…), a kincsre egyetlen ország sem adott kiviteli engedélyt, vagyis illegálisan jutott a határokon túlra,márpedig lopott tárgyból Angliában vagyont szerezni nem lehet”. A legújabb hírekre az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkársága sajtóközleménnyel reagált. Eszerint: „A magyar állam a Seuso-kincsekkel kapcsolatban továbbra is tulajdonosnak tekinti magát. A kultúráért felelős államtitkárság jelezni kívánja, hogy az ismert műgyűjtő a kormányt és az államtitkárságot ebben az ügyben eddig hivatalosan nem kereste meg. Ugyanakkor a kormány nyitott minden komoly és tisztességes szándékú, az ország érdekeit szem előtt tartó műgyűjtővel és műkereskedővel a Seuso-kincsek vagy más, a nemzeti kultúra szempontjából meghatározó műtárgyak és leletegyüttesek sorsáról érdemben egyeztetni”.

Félig már Zelnik kezében van