Kemencébe bújt asszony
Ez egy lobbikiállítás, mondta még a megnyitón Lassányi Gábor, a Magyar Régész Szövetség elnöke. Eredetileg a tárlatot szervező szövetség tavaly a parlamentben arra akarta felhívni a törvényalkotók figyelmét, hogy a nagyberuházások előtti régészeti munka nagyon is fontos értékeket hoz felszínre, s nem kellene csorbítani az örökség védelmének lehetőségeit, mert annak bizony a múltról való tudásunk látja kárát. A képviselők megcsodálták a kincseket, majd annak rendje szerint megszavazták a régészeti munkákat korlátozó törvénymódosítást. A régészeti munka időtartamával és költségeivel szemben egyébként nemcsak a mostani hatalomnak, hanem az előzőnek is volt már baja: akkor másképp sikerült korlátok közé szorítani, például egy állami régészcég létrehozásával.
Az autópálya-építések zöme mára lezajlott. Az elmúlt tizenöt évben, 2010 elejéig 9,6 millió négyzetmétert tártak fel a régészek. A legnagyobb munkák az M0-s, M7-es, M6-os, M3-as és M43-as nyomvonalán voltak. Korábban soha akkora régészeti munkálkodás nem zajlott az országban, mint ebben az időszakban, és ennek a hatalmas munkának csak töredék eredményeit látta eddig a nagyközönség. Ezért is nagyon fontos most a BTM-ben látható vendégkiállítás, amely innen először Szombathelyre megy majd, hogy kibővítve visszatérjen a Nemzeti Múzeumba, majd tovább Szegedre, Nyíregyházára, Kecskemétre, Debrecenbe, Pécsre és Szekszárdra érkezzen.
Az anyag hihetetlenül izgalmas: nyolcezer évet fog át, az újkőkortól a török korig, s minden történelmi korszakból azokat az ásatásokat és leleteket mutatja be, amelyek a laikusok számára is a legérdekesebbek, legmutatósabbak lehetnek. Némelyik lelet előkerülése csodával határos, mondják a régészek: ilyen például a Balatonlelle mellett talált, bronzból készült hun áldozóüst, amelyhez hasonló mindössze öt ismert a Kárpát-medencéből, de ez az első, amelynek a lelőhelyén szakszerű régészeti feltárást végezhettek. Fantasztikus látványt nyújtanak a Nyíregyháza mellett előkerült bronzkori kincsegyüttesek is: itt egy hatalmas üstben bronzbaltákat, -lándzsákat, egy másikban pedig bronz karpereceket találtak. Ezek az úgynevezett bronzkori „depók” az európai átlagnál gyakrabban bukkannak fel Magyarország területén: valószínűleg áldozati céllal temethették el őket annak idején, úgy három-négyezer éve.
Az egyik legmeghökkentőbb lelet a római korból való. Az életnagyságú bronz császárláb 2009-ben került elő Paksról, a hajdani Lussonium erődjének ásatásakor. A szobor, amelyhez a láb tartozott, valószínűleg a parancsnok udvarán állhatott, és Septimius Severust vagy fiát, Caracallát ábrázolhatta. Igazán míves darab, akár Rómában is készülhetett.
A népvándorlás és honfoglalás korának egyik legszebb leletegyüttese a Harta határában előkerült X. századi temető, amelyben egy előkelő asszony és családtagjai nyugodtak. Az asszony ruháját, haját aranyozott ezüstveretek díszítették, ujját berakásos aranygyűrű.
A tatárjárás emlékei: elrejtett kincsek, feldúlt falvak. Néha nem is a kiásott kincs az érdekes, hanem a kiásott „történet”. Például Cegléd mellett találták meg egy a tatárok elől kemencébe bújt asszony és két gyermeke csontvázát, abban az összekuporodott pózban, ahogy halálukat lelték, amikor a mongolok rájuk gyújtották a házat. Az asszony 11-12 éves fia kezében egy 1241-es veretű érme volt és egy ostyasütő, amivel talán védekezni próbált. Elgondolkodtatók azok az ezüstveretek is, amelyeket gazdájuk ugyanebben az időben Pécsen egy marhalábszárcsontba rejtve dugott el, de soha nem tért vissza értük.
Sokszínű és gazdag középkori anyagot tártak fel Perkátán, a 62-es főút elkerülő szakaszának építésekor. Itt végezték Magyarország eddigi legnagyobb, ötezer sírt érintő temetőfeltárását. A temető egy hajdani kun faluhoz tartozott, amelyet éppen kettévágott az autóút nyomvonala, megnövelve ezzel a régészeti munka volumenét. A hatalmas mértékű régészeti feltárás egy évvel meghosszabbította a beruházást. A kivitelezők a régészekre mutogattak, a régészek pedig a projekt nem megfelelő előkészítését okolták, hisz számos alkalommal felhívták a beruházó NIF Zrt. figyelmét a lelőhelyre és arra, hogy a nyomvonal kismértékű áthelyezésével a probléma orvosolható lett volna.
És itt szót kell ejtenünk a kiállítás kapcsán arról a negatív kampányról, amely a régészet ellen folyik. Lassányi Gábor szerint a képviselők félrevezető adatok alapján szavazták meg tavaly az örökségvédelmi törvény módosítását, amely bármilyen leletmentő régészeti beavatkozást 30 napban maximál, s költségét a beruházás összegének 1 százalékában, de legfeljebb 200 millió forintban határozza meg. Hogy lehetne ma ennyiből és ennyi idő alatt feltárni például az M6-os autópálya nyomvonalát? Pedig mindettől eltérni csak körülményesen fölterjeszthető kormányengedéllyel lehet.
Már több mint húsz, korábban megkezdett nagyberuházás állt le a törvénymódosítás következtében az utóbbi egy évben. Az átírt, visszamenőlegesen – tehát a már folyó beruházásokra is – érvényes jogszabály értelmében a régészeknek le kellett vonulniuk a lelőhelyekről, mert az addig elvégzett munkájukkal már kimerítették a rájuk jutó költségkeretet. Az egyik ilyen építkezés az M43-as autópálya Makó és Csanádpalota közötti 21 kilométeres szakasza, amelynek több mint a felén, 350 ezer négyzetméteren a feltárást már elvégezték, 270 ezer négyzetméter van hátra, ám az új szabályok szerint a régészeti munkára fordítható pénz már elfogyott. Az 53 milliárdos beruházásban az eddigi feltárás 1,7 milliárd forintba került (de ezt sem fizették ki teljesen), és nem 3,2 milliárdba, helyesbíti lapunk korábbi információját Lassányi, mely szerinte feltehetően a Nemzeti Infrastruktúra Zrt. torzított adatsorára támaszkodhatott. Előszeretettel szokták még emlegetni az M9-es autópályát, jegyzi meg az elnök, ahol tényleg volt költségnövekedés az eredetileg tervezetthez képest, de 209 millióról nem a NIF Zrt. által állított 2 milliárdra, hanem 850 millióra. E költségnövekedésnek nemcsak a régészet volt az oka, hanem főképp az, hogy a beruházást nagyon rosszul készítették elő. Hozzáteszi: a szervezet az idei év elején elkészítette a szakma javaslatát, egy törvénymódosítás-tervezetet, amellyel korrigálni kellene a régészeti örökségre áldatlan állapotokat hozó tavalyi parlamenti döntést.
