Kapolcs: A bluesért már érdemes
A harmincnyolc éves zenész, akit világszerte ismernek, nem a legjobb kapolcsi időt kapta ki, hanem pechjére a vasárnapi jégesőt. Így a Blue Spot Cafe színpada helyett a faluházban, Erőss Zsolt és Kollár Lajos Himalája-expedíció-beszámolója után játszott kiváló zenekarával. Olyan fergeteges koncertet adtak annak a cirka harminc embernek, aki tudta, hol van az esőhelyszín, hogy még most is irigylem magamat. Nem volt lazázás, sem a közönségnek, sem a zenészeknek. Pribojszki nemcsak remek zenész, egész jó show-man, de olyan kunsztokkal is ámítja a nézőket, mint hogy: forgatja a szájában a harmonikát, egy ujjal sem ér hozzá.
A kapolcsi bluesprogramokat összeállító expénzügyminisztert, Oszkó Pétert is színpadra ráncigálta, no nem azért, hogy összedobja neki az ötödik lemezt (bár megtehetné), hanem hogy zenéljen vele. Oszkóról már elég sokan tudják, hogy egy blueszenekar herflise, de azért csendesen megjegyzem, nem akkora színpadi jelenség, mint Pribojszki. Végül is, hobbiból zenél, plusz a fesztivál kérésére a Cafe programját állította össze.
A múlt hét végén kezdődött és a mostani hét végéig tart a Művészetek Völgye. Az idén már nem rítt hangosan a meg nem érkező támogatások miatt a főszervező Márta István sem, nem is fenyegetőzött, hogy veszélyben a fesztivál, inkább alkalmazkodott a helyzethez. Bár továbbra is pártolja a helyi kezdeményezéseket, lemondott az idei völgyösszefogásról, a programok kapcsán is csak Kapolcsra meg Taliándörögdre koncentrált, és napról napra azon töpreng, összejön-e helypénzből, jegybevételből, szponzori segítségből a tervezett büdzsé. Még úgy is, hogy az kevesebb, mint a tavalyinak a fele. Mert míg 2011-ben 190 millióból szervezkedtek, most csak 82 millióval kalkuláltak a tíz napra. Akkor hatvanmilliót kaptak az NKA-tól és a minisztertől, az idén tíz- plusz húszmilliót, azaz a felét. Hogy miért csak tízet szavazott nekik az NKA kollégiuma, míg például az Illés Lajos jubileumi emlékkoncertnek tizenötöt, azt nem is nagyon lehet megfejteni.
A zsugorított völgyben egy faluba zsúfolták a százhatvan árust és a hatvan vendéglátó-ipari egységet. Bögrétől bögréig hömpölyögött a tömeg az árusok között, a Mesterségek Ünnepe-érzés jött elő leggyakrabban. A tárgyfelhozatal elég vegyesnek tűnt – ahogy egy barátom mondaná, van itt minden: labda, bicska, kistalicska. Az idei nagy felfedezés az Agenda Natura volt, egy kapolcsi manufaktúra, ahol az újrahasznosított anyagokból készült gyönyörű naplók, naptárak, könyvborítók elkészítésében kiemelkedő szerepet kapnak megváltozott munkaképességű emberek.
A melegétel-kínálat is kulturális fesztiválos. Ami még megfizethető, az rossz vagy kenyérlángosnak hívják. Ami viszont jó, az Katlan Tóni Kocsmája, ám ebből fakadóan kegyetlenül drága. Amiért mégis érdemes Katlan Tónihoz ellátogatni lapos bukszával is: az a Khamoro együttes esti fergeteges cigányzene-koncertje. Ne legyünk igazságtalanok: ígéretes kezdeményezés még a helyi Kék Abrosz Vendégasztal is, azaz kosztolás a kapolcsi lakosoknál.
A programhelyszínek általában egy művész köré csoportosulnak. Kedvencünk a Palya-udvar volt, amelyet évek óta az énekesnő nyit meg. Olyan vendégeket hívott, mint például a rögtönző Momentán Társulat, a Snétberger Zenei Tehetség Központ diákjai vagy a Scherer Péter rendezte előadás, A gyáva, amelyről megint lemaradtunk (lásd a korábban emlegetett vasárnapi vihart, amely azt sem engedte, hogy a zárt helyre telepített produkció helyszínéig elrohanjunk). Napsütésben viszont ideális terepnek bizonyult a Palya-udvar, babzsákfotelből vagy csíkos függőágyból is végigmeditálhattuk a koncerteket. Közben fel-felbukkant, hol a színpadon, hol a nézőtéren a kerek hasú, hamarosan anyává érő Palya Bea is.
Régóta bevált hely a Kaláka Versudvar, ahogy Hobo is visszajáró vendégnek számít, önálló Kapolcsi Hobo Klubja van már. Rajongóinak száma tetemes, a Malompart Színpad kerítésen kívüli részére is kitelepültek páran kempingszékekkel, csak hogy – ingyen – hallgassák a Rolling Stones dalait. Mick Jaggerék ötven éve kapcsán jött össze Hobo és a bandája. A tiszta énekhangokkal szűkmarkúan bánó koncerten viszont néha eszünkbe jutott, hogy szívesebben hallgatnánk az eredetit.
Aki kocsival megy a völgybe, vagy szívesen autóstoppol, annak délelőttre, kora délutánra alapos túrát ajánlunk a Balaton-felvidéken. A hegyesdi féllegális bányatófürdőzést sajnos el kell felejteni, lezárták a helyet, most állítólag csak horgászni lehet ott. De remek vasárnapi program a kóstolással egybekötött vásárlás az egyre trendibbnek számító káptalantóti piacon, ahol a szörpök, lekvárok, zöldségek, kolbászok birodalma jól megfér az ócskások, régiségkereskedők, kézművesek, ékszerkészítők és kortárs fotóművészek kínálatával. A gasztrovonal és a képzőművészet ötvözete pedig az evőeszközökből formázott ékszerek: kiskanálból gyűrű, villából karperec, merőkanálból mécsestartó, kétszemélyes eszcájgból szélhárfa készült. Érdemes biciklit is vinni vagy bérelni, erre gondoltak Köveskálon a KerékBárban, ahol egy valódi kerékpár a cégér, forró és hideg levessel, kenyérre kenhető krémekkel és fröccsökkel várják a kánikulában eltikkadtakat. Aki pedig Kékkútig bírja a tempót, feltétlenül keresse meg a Theodora ivókutat, ahol ingyen meríthet a forrásvízből.
