Csöppet meglepő, de az idézett szöveg nem az óvodai rímfaragó-vetélkedő kerületi selejtezőjében hangzott el, s nem is unatkozó hetedikes karcolta a padra kovalens kötésekkel terhelt kémiaórán. A produktum a köztévé Balatoni nyár című műsorában bemutatott videoklipből származik. Persze a förtelmesen szimplifikált attrakció megjelenése az adásban indokolható lenne, ha a riporterek arról érdeklődnének Szikora Róbertnél, miért törekszik a komplett magyar könnyűzenei kultúrát úgy bemutatni, mintha az Alekosz szintetizátoros és Bunyós Pityu előadóművész képviselte nívón élné mindennapjait.

Ám az érintettek a kérdezés helyett bájcsevegnek, mint a magabiztos direktorok céges rendezvényen a kirendelt hoszteszekkel. Ha már ezt a missziót vállalták, legalább ne reklámoznák Szikora következő koncertjeit. A kvázi hirdetés azonban nem maradhat ki a minibeszélgetésből, mert az MTV – küldetése szerint – értéket közvetít. Az az apróság újabban ritkán zavarja a közmédiumot, hogy nincs az a kollégiumi kotonfújó-bajnokság, amely kevesebb értéket közvetít, mint a megújuló intézmény néhány választottjának munkássága.

Ezúttal például már a start is ígéretes, amennyiben a fantáziagazdag „Hogy született ez a dal?” felvetésre Szikora a „hát már régen megihletett az olimpia, jó idő van itt lent, kérlek szépen, hát annyira, annyira gyönyörű dolog, hogy a sport” követhetetlen szófolyammal vezeti be válaszát. (A monológ további részét kegyeleti okokból nem közöljük.)

A rövid részlet jelzi, Szikora tökéletetesen érti az ötkarikás mozgalom szellemiségét, a társadalomra gyakorolt hatását, kultúráját s honfitársai különös vonzódását a megaeseményhez. A Balatoni nyár műsorvezetői pedig nyilván úgy vélik, így kerek a világ: értelmes kérdés és érdeklődés nélkül.

Az meg csupán IMF-párti bitang ellenforradalmár lehet, aki azt gondolja: ha a közmédia szerepe egyoldalú politikai és szánalmas bulvárakciók bemutatására korlátozódik, akkor kissé költséges az intézmény fönntartása. Esetleg olcsóbb lenne kihelyezni egy kamerát valamelyik divatos kávézólánc belvárosi egységének teraszára, ahol első találkás lánykák és fiúkák csevegnek egymással. Hozzávetőleg annyira mély s váratlan fordulatokkal spékelt az MTV beszélgetéseinek többsége, mint a karamellás latte mellé szervezett nyitórandevú.

Mindennek ellenére el lehet fogadni azt is: az „abban a pubban a Hyde Parkban” a színvonal, amit példaként állítunk a társadalom elé. Ez – a fülkerevolúció idején – még csak meglepő sem lenne. És ebben az esetben érthető, ha az arra érdemesnek tartott zenészek referálhatnak nyári programjukról, mert hát az együttes koncertjeinek helyszíne elválaszthatatlanul kötődik az ötkarikás dalhoz. Nyilván Szanyi képviselő és Rogán frakcióvezető is rendszeresen bemondja következő lakossági fórumának helyét és idejét, ha végzett a gazdaságpolitikát érintő elemzésével az esti műsorban.

Igaz, azt azért túlzás lenne állítani, hogy teljesen haszontalan volt a művész és a klip megjelenése az adásban.Mert eljött végre a pillanat, amikor megértettük, hogy miért nem tragédia a művészeti versenyek távozása az olimpiai műsorból. Aktuális közállapotainkat tekintve ugyanis elképzelhető, hogy a zenekategóriában ezt a számot neveztük volna. Az esélyeket tekintve ez olyasmi, mintha a jamaicai bobcsapat a szakadt járgányával elindult volna Michael Phelps ellen 400 méteres vegyes úszásban.

Ami még ennél is rosszabb, a köztévé egyes riporterei úgy kommentálnák a szörnyű vereséget: nem engedték, hogy győzzünk. Az sem kizárt, elvennék a képet és a hangot, majd bejelentenék: nyertünk.

Már megint nyertünk.