Egyiptomi sötétség
S hogy mit kell botrányos előzmények alatt érteni? Azt, hogy a létesítményt – amelynek országos ismertséget Munkácsy Mihály ott kiállított Krisztus-trilógiája hozott – 2010 szeptemberétől eredetileg egy esztendőre zárták volna be felújítási munkálatok miatt. A Déri Múzeum modernizálását, külső és belső felújítását célzó, összesen mintegy 700 milliós projektet azzal harangozták be, hogy egy év alatt teljes egészében megújul az intézmény látványvilága. Azt ígérték, hogy korszerű és különleges hang- és fénytechnikai effektekkel gazdagított miliőt hoznak létre, a múmiagyűjteményt a valódi egyiptomi sírkamrák hangulatát imitáló helyiségben helyezik el, a japán kollekció számára pedig szamuráj udvarházat építenek.
Mindebből azonban eddig semmi sem valósult meg, holott az eredeti ígéretek szerint a megújult múzeumot már 2011 őszén meg kellett volna nyitni. Ráadásul az érthetetlen késlekedésre az intézmény fenntartói lényegében nem adtak elfogadható magyarázatot. A múzeum a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat fenntartásából időközben állami kézbe került, s jelenleg a Hajdú-Bihar Megyei Intézményfenntartó Központhoz (HBMIK) tartozik. A központ vezetője, Verdó György az elmúlt hónapokban többmindenre hivatkozott, így például arra is, hogy mivel az említett pályázat eredeti kedvezményezettje a korábbi fenntartó, azaz a megyei önkormányzat volt, módosítani kell a pályázat támogatási szerződését, hogy a megye helyébe a HBMIK léphessen. S míg a szerződést nem módosítják, a kiállítások, installációk kivitelezésére nem lehet közbeszerzési eljárást kiírni. Ám e nyilatkozata óta is eltelt már négy hónap. S még mindig nem tudni, hogy mikor nyílhat meg a múzeum – igazából.
A szerdai kiállításmegnyitót ugyanis nem lehet a Déri Múzeum megnyitásának tekinteni. Ezt érezhették a létesítmény vezetői is, nem véletlen, hogy „részleges megnyitásról” beszélnek. Ám ez sem fedi a valóságot, hiszen nem a saját kollekció látogatható „részlegesen”, hanem az említett, Et Lettera című nemzetközi projekt. Nem csoda, hogy Lakner Lajosnak, a múzeum igazgatójának a szerdai megnyitón elmondott beszéde igazából mentegetőzés és magyarázkodás volt, majd általánosságokat tartalmazó értekezés a múzeumok feladatairól. De az elmúlt egy évet nem kerülte meg, s mint mondta, akárhová megy a városban, mindenki azt kérdezi tőle, hogy mikor nyit meg a Déri Múzeum. Ebből az igazgató azt a következtetést vonta le, hogy óriási az érdeklődés a múzeum iránt, úgyhogy dönteni kellett: a tapasztalható „hiányérzet” miatt akár „részlegesen” is, de ki kell tárni az ajtót a türelmetlenkedő közönség előtt.
Majd beszédében Lakner tett egy igazán megdöbbentő kijelentést is: közölte, hogy párbeszédet kezdeményeznek Debrecen lakosságával arra vonatkozóan, hogy maguk a debreceniek milyen múzeumot szeretnének. Ez azért különös, mert a két évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott tervekben már konkrétumok szerepeltek arra vonatkozóan, hogy milyen lesz a múzeum – nem véletlenül említettem az imént az egyipomi sírkamrákat és a szamurájházat. Ezek szerint azok a tervek már nem tervek? Ezért kell megkérdezni a debrecenieket arról, hogy ők milyen múzeumot szeretnének?
E kérdésekből persze nem következik, hogy a kialakult helyzetért Lakner Lajos viseli a felelősséget, sőt úgy tűnik, legkevésbé ő tehet róla, hogy az általa vezetett intézmény ilyen méltatlan helyzetbe került. Mégis neki kellett kiállnia a megnyitón az emberek elé, s neki kellett magyarázkodnia, a meghívóban szereplő két úr ugyanis nem állt ki mellé. Lemondta a részvételét Halász János államtitkár, s egy „fontos megbeszélésre” hivatkozva távol maradt a fenntartó vezetője, Verdó György is, aki saját maga helyett egy főosztályvezetőjét küldte el. Pedig eredetileg úgy volt, hogy mindketten beszédet mondanak. Így Verdó helyett Lakner Lajostól kérdeztem meg, hogy mi a helyzet a két évvel ezelőtti projekttel, mire azt mondta: nem ő volt a megrendelő, nem ő hagyta jóvá a terveket, nem ő adta be a pályázatot, egyszóval nem ő az illetékes, minderről inkább Verdót kellene megkérdezni. Arra a kérdésemre, hogy a 700 milliós pályázatból eddig mi valósult meg, Lakner Lajos azt válaszolta: kicserélték a nyílászárókat, kialakították a légtechnikát, újra festették az épületet, a legutolsó etap van hátra, a kiállítás elkészítése. S az miért késik? – kérdeztem tőle, mire az igazgató megint széttárta a karját. Erről Verdó Györgyöt kell megkérdezni.
Meg is kérdeztem tőle, hogy miért késik a Déri Múzeum saját anyagának kiállítása, s mikorra várható a teljes megnyitás, mire Verdó György lényegében megismételte a márciusi válaszát: „a megyei önkormányzatok konszolidációja során az uniós támogatásokból megvalósuló projekteket a megyei intézményfenntartó központok vették át, ennek megfelelően a támogatási szerződés módosítása is szükséges, ami jelenleg folyamatban van”. A nyitás dátumát azonban nem tudta megmondani, mint írta, „a Déri Múzeumban uniós támogatásból megvalósuló projekt befejezésének határideje 2012. december 31., a nyitás is ezen dátum közelében várható”. Hozzátette, hogy az épület felújítása határidőben elkészült, és „a kiállítások szakmai tartalmának összeállítása és az installációk fizikai megvalósítása az építészeti felújítástól függetlenül zajlik”.
De a héten megnyílt kiállítótermet legalább kihasználják majd: jövő januárban karibi ékszereket mutatnak be ott, majd Szilágyi Imre grafikusművész életmű-kiállítását rendezik meg. Amiből az következik, hogy jövő januárban is hiába várunk majd a Déri Múzeum saját anyagára?
