Szemüvegváltás a Belvárosban
Azóta nem kértek új engedélyt. Igazából azt sem lehet tudni, hogy közben esetleg változott-e a Csipak Péter nevével fémjelzett épületcsoport tulajdonjoga.
Ami mégis történt, az csak annyi, hogy július 1-jétől Cselovszki Zoltán lett a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) vezetője, aki addig az V. kerület főépítésze volt, s főépítészként egyáltalán nem ellenezte e házcsoport bontását, melyben ott található a Bécsi utca és a Harmincad utca sarkán álló ún. Fischer-ház is. Ez a régi, egykori üzletház pedig – ha műemlék nem volt is – fővárosi védelem alatt állt, ám ezt a védettséget 2010 tavaszán a kerület kezdeményezésére levette róla a fővárosi közgyűlés. (Jobb- és baloldali egyetértéssel, néhány ellenszavazat mellett – ezek egyike az akkori főpolgármesteré, Demszky Gáboré volt.) A több mint százéves épülettel kapcsolatban akkor a kerület részéről olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy építészeti és kultúrtörténeti értéke nincs. Igaz, később, amikor már a civilek is tiltakoztak a tervezett lebontás miatt, a belvárosi önkormányzat mégis kerületi városképi védelem alá helyezte, aminek értelmében utcai traktusait nem lehetett volna lebontani, meghatározó utcaképi jelentősége miatt.
Cselovszki Zoltán egyik első intézkedése volt újdonsült KÖH-elnökként, hogy elrendelte a Fischer-ház és vele együtt a Zeppelin-projekt által érintett házcsoport, összesen öt épület műemléki védésének tudományos vizsgálatát. Megkérdeztük, vajon mi az álláspontja most, hogy immár nem főépítészként, hanem a műemlékvédelem elnökeként kell véleményt mondania a házakról. „Álláspontom ma is ugyanaz, de nyitott vagyok arra, hogy megváltoztassam a véleményem” – válaszolja. Vagyis: főépítészként sem látott, s ma sem lát olyan értékeket például a Fischer-házon, amelyeket ne lehetett volna feláldozni a Belvárost élhetőbbé tevő városfejlesztési projekt érdekében.
Mint mondja, elég fura volt a műem lékvédelem viselkedése ebben az ügyben, hisz 2006-ban részletes műemléki értékfelmérés készült az V. kerületben, s ebben az inventáriumban nem szerepelt a műemléki védésre javasolt épületek között egyik érintett ház sem. A Fischer-házat a három értékkategóriából a legalsóba tette a felmérés, néhány részletére hívta fel csupán a figyelmet. Az örökségvédelmi hivatal az építészeti hangsúlyképzést, vagyis a három telken létesítendő (de korábban öt telekre tervezett), a régi telekszerkezet hatá rait átlépő beépítési lehetőséget is elfogadta a szabályozási terv módosításakor, ám az épület vázlatterveinek nyilvánosságra kerülésével s az ellenző hangok erősödésével egy ellenkező tartalmú nyilatkozatot tett. Nem engedte lebontani a Bécsi utcai házcsoportot, ugyanakkor a védési eljárást sem indította meg. Cselovszki Zoltán KÖH-elnökként ezért kezdeményezte a vizsgálatot: lássunk végre tisztán. Hagyni fogja magát meggyőzni a tudományos eredmények alapján, mondja. Tulajdonképpen már főépítészként is módosult némileg a hozzáállása, ami nem a civilek tiltakozásának volt köszönhető, hanem annak az élménynek, amelyet a Sziget Fesztiválon tapasztalt. Amikor a Hajógyári-szigeten fiatalok közt végigtesztelték a történeti Belváros kérdéseit, kiderült, hogy ha identitáskeresésről van szó, a fiatalok, még a liberálisok is, jóval konzervatívabbak, mint gondolták. Ezért változtattak az építészeti hangsúlyképzés szándékán, az érintett épületek számát levették ötből háromra, és a Fischer-házat kerületi, városképi védelem alá helyezték. Talán emlékszik az olvasó, hogy a hangsúlyképzés azt jelentette az V. kerület terveiben, hogy a történelmi városszövetben néhány helyen (a Szervita téren, a Városháza parkban és a Bécsi utcában) hozzanak létre egy-egy olyan kortárs építészeti alkotást, amely vonzerőt jelenthet a boltok, a kereskedelem számára, s a Belváros életének felpezsdülését eredményezheti. Ezek már nem illeszkednek a történelmi telekhálózatba, hanem több telekre nyúló, szoborszerű épületek, köröttük megnőtt közterekkel, utcaszintjükön átjárási lehetőségekkel. Cselovszki Zoltán több interjúban elmondta, sajnálja, hogy ezek közül egyik sem jött létre. A KÖH elnökeként azon lesz, hogy a műemlékvédelem megtalálja az értelmes kompromisszumokat például az ilyen jellegű fejlesztési tervekkel. Szerinte óriási félreértések vannak a Belvárossal kapcsolatban. Például ilyen tévedés, hogy a plázák ölték meg a Belváros kereskedelmét, mert igazából a hozzá nem értés volt a tettes. A településfejlesztés nem vette figyelembe a kereskedelmi igényeket. Nem létesültek ott új üzletházak, olyanok mint a Lottó Áruház, vagy a Luxus volt. A Váci utcában a mai igényekhez pedig túl kicsik az üzlethelyiségek. Vélhetően az egyik terület, ahol a műemlékvédelemnek kompromisszumot kell majd kötnie, az lesz, hogy engedjék-e a hagyományos portálok parapettfalait kibontani. Mintha még a főépítész beszélne belőle, amikor azt mondja: tudomásul kell venni, hogy ingatlanfejlesztők nélkül nincs településfejlesztés: ha pedig előáll egy erős projekt, amelynek haszna van, azért bizonyos dolgokat fel lehet áldozni.
Cselovszki Zoltán 2000 és 2002 között már volt a KÖH elnöke, s éppen az ő időszaka alatt jött létre az Országos Műemlékvédelmi Hivatalból komplex örökségvédelmi intézményként a KÖH. Most viszont elnökként egy megcsonkított KÖH élére tér vissza. De, mint mondja, nem bánja, hogy például az engedélyezési jogkörök elkerültek az intézménytől, mert nem egy defenzív, tiltó műemlék-politika a célja. Azt akarja elérni, hogy a műemléki korlátozások beépüljenek majd a helyi szabályozási tervekbe. Ez a törekvése hasonlít a korábbi KÖH-elnök, Mezős Tamás elképzelésére, aki a VII. kerületi zsidó negyed kapcsán akart hasonlót megvalósítani. De ennek feltétele az alapos értéktárak megléte vagy elkészülte, s ebben bizony jelentős a hivatal elmaradása. Cselovszki Zoltán épp ezek pótlását tekinti egyik fontos feladatának.
