Középkori módszerek
Pedig sokat kell sétálnia annak, aki kíváncsi a páratlan látványra, mert a Börzsöny és egyúttal Nógrád megye északi részén, nagyjából Nagyoroszi és Drégelypalánk között félúton magasodó Drégely várához nem vezet kiépített út. Csak ösvény: erdei és turista. A 444 méter magas hegy várából a Börzsönyt, az Ipoly völgyét, a szlovákiai Ipolyságot láthatjuk. Na és a pusztítást az egykori váron.
Oklevelek szerint 1285-ben már vár állott ott, de történelmi jelentőséget a török korban kapott. A Szondi György várparancsnok által vezetett 146 fős helyőrségre 1552. július 6-án Ali pasa 12 ezres serege támadott rá. Szondi nem adta meg magát, a dühös törökök két napig lőtték a falakat. A kaputorony beomlott, a falak sem nyújtottak védelmet. Amikor az utolsó ember is elesett, a vár a töröké lett. Ali pasa díszes temetést rendezett nemes ellenfelének, Szondinak.
A szétlőtt Drégelyt a törökök nem használták, és nem is építették újjá. „1575-ben a község temploma körül 2000 lovast befogadó erős palánkvár épült, ezzel a sziklavár jelentősége tovább csökkent” – olvasható az 1991-ben alapított Drégelyvár Alapítvány honlapján. 1593-ban Pálffy Miklós generális visszafoglalta ugyan, de a vár érdemi történelme ezzel gyakorlatilag véget ért. Az ezt követő századokban leginkább a költők tartották fenn a dicső vár és a várkapitány, Szondi emlékeit. 1875-ben Simor János esztergomi bíbornok-érsek a drégelyi hős emlékére megépíttette a Szondi-kápolnát, amelyet az 1960-as években a honvédség romhalmazzá gyakorlatozott. A Szondi-kultusz helyi kezdeményezésre az 1980-as években erősödött fel, melynek eredményeként – az első kő visszafalazásával – 1989-ben megkezdődött a rom helyreállítása.
A szétlőtt vár még álló falait a lakosság elhordta. Az alapítvány közreműködésével eddig több tízmillió forintot fordítottak pályázati pénzekből és egyéni támogatásokból, adományokból a helyreállításra. Eddig 1083 köbméter fal épült meg: szemléletes adat, hogy ma egy köbméternyi fal visszaépítése nagyjából százezer forintba kerül. Az építkezés középkori körülmények között folyik, hiszen a Várhegyen nincs víz, áram és szállítószalag, vödörben, kézicsigával húznak fel mindent. Igaz, az idén aggregátorra is futotta, így könnyebb volt az építés. Ami nagy szó, hiszen bizonyos pontokon 3,3 méter vastag falakat emelnek.
Az idén január óta történelmi emlékhely címet is viselő Drégelyvár mai védői azt remélik, hogy nem járnak úgy, mint 1991-ben, amikor a helyet a nemzeti örökség részévé nyilvánították, ám a nemzet megfeledkezett róluk. Úgy tűnik, hogy most más a helyzet, amit az is mutat, hogy idén 16 millió forint költségvetési pénzből, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. koordinálásával nagyjából 180 köbméternyi fal épül fel az eddig épített 1083 köbméter mellé. A munka minőségi, bár a kiegészítések jelzését szorgalmazók, a Velencei Charta hívei talán csóválnák a fejüket a láttán: a régi falat és az elmúlt két évtizedben építettet nem lehet megkülönböztetni egymástól. Csak azok tudják, hogy mi volt itt húsz éve, hogy melyik az eredeti húszszázaléknyi fal, és melyik az újonnan falazott nyolcvan százalék, akik a kezdetektől részesei a munkának.
A várat ábrázoló korabeli rajzok hiányában a munkát – a hiteles helyreállítás érdekében – régészeti feltárás, majd ezen alapuló műemléki engedélyeztetés előzi meg. Nem akarják újjáépíteni a várat, csak kibontani, kijavítani, legalább mellvédmagasságig visszaépíteni a falakat. Láttatni a valamikori kontúrokat. Jövőre az ideihez hasonló nagyságú forrásra lesz szükség, mert legalább száz négyzetméteres falmaradványt kell megvédeni.
A pénz mellett valamit még nagyon szeretnének: hogy két és fél évtizedes erőfeszítésükre ne települjön rá a helyhez méltatlan bóvli. A vár Szondi és katonái nyughelye, valamint a természeti értékek bemutatóhelye. Itt ne jelenjen meg a virsliárus és a vurstli. A napi átlagban idelátogató félszáz vendég eddig így gondolkodott. A vár ugyanakkor a kultúra iránt érdeklődőket is kiszolgálja. Idén például már huszonegyedik alkalommal rendezték meg a Szondi Várjátékokat: volt viselet-, fegyver- és íjászbemutató, solymászok szerepeltek, még boszorkányt is égettek. Zászlóforgatók mutatták be tudásukat, benépesült az „Apródok udvara.” Ha nem is ilyen nagyszabású eseménnyel, de az év több napján is benépesül majd a vidék.
Vár állott, most újra áll
Tavaly novemberben tették közzé, hogy sikeresen zárult a budai Vár és más, országos jelentőségű műemlékek helyreállítására kiírt közbeszerzési eljárás. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. összesen több mint 2 milliárd forint keretösszeggel kötött szerződéseket a pályázatok nyerteseivel. Megújul egyebek mellett a szigetvári vár, a regéci várrom, a szegedi Napsugaras ház, a bajnai Sándor-Metternich-kastély kerítése, a somlói vár, a Drégelyvár fala, a cseszneki várrom és a szakályi népi tájház.
