A nemzet köszönete
Köztudott, hogy valószínűleg a balettművészek pályája a legkiszolgáltatottabb és legrövidebb. Elég egy nagyobb sérülés, és befellegzett a karriernek. Akik ezt megússzák, azok sem sütkérezhetnek sokáig a reflektorfényben. Negyvenes éveikben – erejük teljében – már igen kevesen kapnak főszerepeket. Epizódfigurák jönnek, majd a búcsú a színpadtól. Egy részükből koreográfus, balettmester vagy -tanár lesz, esetleg valamelyik intézmény vagy társulat vezetője. A többieknek azonban más pálya után kell nézniük. Van, aki előrelátó, és még táncos korában megtanul egy másik szakmát, elindít valamilyen üzletet. Akadnak azonban olyanok, akiknek táncos pályájuk után kell mást kitanulniuk.
Ugyanígy vannak az operaénekesek is, bár nekik tovább tart, nagyobb lehetőségeket kínál a pályájuk. Hatvanéves balettművészt keveset látunk a dalszínház színpadán, de operaénekes előfordul ilyen korú is – bizonyos szerepkörökben. A színpadtól önként, vagy kényszerből visszavonuló művészek még énekelhetnek koncerteken, remek tanárként adhatják tovább tudásukat, és persze más szakma után is nézhetnek. Ez utóbbi jóval nehezebb lehet, hiszen általában később vonulnak vissza, mint a balettművészek. Akad persze olyan neves művész is, aki ha eléri az öregségi nyugdíjat, abból a nem épp busás összegből kell kigazdálkodnia a megélhetését.
A művészeknek védőhálót nyújthatnak az állami életjáradékok, de ez kevesek kiváltsága. Az Operaház örökös tag címet adományoz a maradandó értékek elismeréséül azoknak, akik legalább tizenöt éve szerepelnek, és kiemelkedő művészi munkát nyújtottak magánénekesként, táncművészként, karmesterként, rendezőként, díszlet- és jelmeztervezőként, karigazgatóként vagy a művészeti igazgatásban. Létszámukat harminc főben maximalizálták. Ahogy a legtöbb efféle művészeti díjnál, csak valamelyik státusz megüresedésekor kerülhet új művész ebbe a pozícióba – az örökös tagok javaslata alapján, bár az utolsó szó joga a főigazgatóé. Mesterművész pedig azokból a Kossuth-díjas örökös tagokból lehet, akik betöltöttek egy bizonyos életkort: rendezők, karmesterek, karigazgatók és tervezők esetén a hatvanötödik életévet, operaénekeseknél a hatvanadikat, balettművészeknél az ötvenediket. Úgy tudjuk, a mesterművészeknek havonta 577,700 forintot folyósít az Operaház, az örökös tagokról szóló szabályt viszont épp felülvizsgálják. Korábban ugyanis szempont volt a közalkalmazotti státusz, ez a jogviszony azonban minden magánénekesnél megszűnt. A díjat ugyanakkor továbbra is folyósítja az intézmény, így ezt a passzust a vezetőségnek át kell dolgoznia. Az örökös tagok javadalmazása egyébként töredéke a mesterművészekének.
A Nemzet Színésze-szavazás hagyományosan inkább felemelő, mint jókedvű esemény, hiszen azt jelenti, hogy elhunyt a cím egyik korábbi birtokosa. A többi régi tag szavaz az utódról – ezt mindig találgatások előzik meg a sajtóban. Legutóbb Sztankay István kapta meg az elismerést, mivel tavaly december 30-án eltávozott Garas Dezső. A címet 2000 óta adományozzák azoknak, akik fő- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtottak, elmúltak 62 évesek, negyven évet eltöltöttek már a pályán, vagy legalább húsz évadot a Nemzeti Színház színpadán. 2000 óta a Nemzet Színésze Berek Kati, Máthé Erzsi, Psota Irén és Törőcsik Mari. A díjban egyszerre összesen tizenkét színművész részesülhet, fejenként havi 630 ezer forint jár a cím mellé – értesültünk az erőforrás minisztérium kulturális államtitkárságától.
A Mozgókép Mesterei díjat viszont nem az állam, hanem a Magyar Mozgókép Közalapítvány alapította és folyósította. Tizenöten kapják, ebből öten megosztva, s a teljes díj összege félmillió forint. Ez az elismerés a Magyar Mozgókép Közalapítvány végleges megszüntetéséig viseli ezt a nevet, utána – törvénymódosítással – átkerülne a szakminisztériumhoz a Nemzet Filmművésze címen. Kritérium, hogy a díjazás évében már betöltse a 65. életévét és Kossuth-díjjal rendelkezzen a művész. Az alapítványi és a közigazgatási értékítélet különbségét jelzi, hogy tavaly ősszel már meglehetős botrányt kavart, amikor indoklás nélkül egyszer csak nem folyósították Grunwalsky Ferenc járandóságát.
Elismerés a pálya végén
Az Operaház örökös tagja: a magánénekes Berczelly István, Berkes János, Kasza Katalin, László Margit, Sudlik Mária, Szőnyi Olga és Tokody Ilona, a karmester Oberfrank Géza, valamint Kovács János, a próbavezető balettmester Kaszás Ildikó, a magántáncos Ottrubay Melinda. A mesterművészek között pedig a rendező Békés András és Szinetár Miklós, az operaénekes Déry Gabriella, Kalmár Magda, Kelen Péter, Kincses Veronika, Komlóssy Erzsébet, Kováts Kolos, Miller Lajos, Molnár András, Sólyom-Nagy Sándor, a táncművész Dózsa Imre, Keveházi Gábor, Kun Zsuzsa, Orosz Adél, Pártay Lilla, Pongor Ildikó, a karmester Medveczky Ádám. A Nemzet Színészei: Avar István, Berek Kati, Bodrogi Gyula, Haumann Péter, Király Levente, Máthé Erzsi, Molnár Piroska, Psota Irén, Szabó Gyula, Sztankay István, Tordy Géza, Törőcsik Mari. A Magyar Mozgókép Mesterei: Elek Judit, Grunwalsky Ferenc, Gyarmathy Lívia, Gyulai Líviusz, Jancsó Miklós, Kovács András, Kósa Ferenc, Makk Károly, Mészáros Márta, Nepp József, Rózsa János, Szabó István, Szécsényi Ferenc, Tóth János.
