Mit is jelent a székely kapuk mentése, amivel kiérdemelte a nem mindennapi elismerést? Telefonon értük el Máréfalván, hogy munkájáról kérdezzük. Mint elmondta, a helyi iskola magyartanáraként és igazgatójaként dolgozott aktív éveiben, és már akkor érdekelte faluja építészeti öröksége, néphagyománya. A hetvenes években például lerajzolta az összes máréfalvi székely kaput, hogy motívumaikat a rajzok által összegyűjtse, megőrizze. Körülbelül 68-70 régi kaput örökített meg ekkor, leülve előttük, rajztábláját az ölébe véve, ami persze feltűnést keltett. Sokan kérdezték is,mit akar a rajzokkal. Akkor csak annyit akart, hogy fölhívja a figyelmet ezekre a szépséges, faragott építményekre, s azt szerette volna elérni, hogy a székely kapu a faluja névjegye legyen, lévén hogy Máréfalva „kapuállító község”. Ma körülbelül százötven régi és új székely kapu áll a településen, közülük tizenegy műemlék. A legrégebbi 1858-ból való, a plébánia kapuja. Régebbi csak azért nincs, mert az 1850-es évek elején a falu leégett, s akkor szinte minden fából készült ingóság elpusztult. Piroska néni rajzai a hetvenes években a fiókba kerültek, s ott őrizte őket 1989-ig, a rendszerváltásig, amikor végre utat kaphattak a civil törekvések is. Ő például 1993-ban tanítványaival megalapította a falu első civil szervezetét, a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesületet, s velük folytatta az értékmentő munkát. Sikerült elérniük, hogy a falu közösségi épületei székely kaput kapjanak, a művelődési ház homlokzatát jellegzetes kapumotívumokkal újították meg, s az egyesülettel jelentős néprajzi anyagot gyűjtöttek, amelyből létrehoztak egy tájházat.

A fiókban fekvő rajzokkal pedig Kovács Piroska néni jelentkezett a Kriza János Társaság néprajzi pályázatára, ahol munkáját díjazták, és 2000-ben kötetben is kiadták. Így született meg a nyugdíjas tanárnő könyve, a Székelykapuk Máréfalván című kötet, amely kihajtható oldalakon bemutatja az említett kapurajzokat, formák és elhelyezkedés szerint rendszerezve a motívumokat, megismerteti az olvasóval a kapu részeit, azok megnevezéseit. A rajzok előtt alapos tanulmány is olvasható, például arról, miért székely a székely kapu, ha ez a fajta lábaskapu Európa más részein is elterjedt volt, például német területeken, de a románlakta területeken is állítanak hasonlókat. A kérdésben még a néprajzosok sem tudtak dűlőre jutni. Az 1600-as évekre vezethető vissza a székelyföldi megjelenésük. Piroska néni nem akar igazságot tenni, ő a máréfalvi és az udvarhelyszéki kapukat vizsgálta (2001–2002-ben a Máréfalva környéki falvakban is kutatott), amelyek elsősorban díszítésük és a kapu tetején végighúzódó galambdúcuk miatt egyediek a lábaskapuk között. Ezek kifejezetten erre a vidékre jellemző, valódi székely kapuk.

„A székely ház mértékadó dísze és koronája a székely kapu, melyet valósággal családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdő fáját, de az elpusztult helyében újat teremt,mert az a székely kapu tényleg él (…); élővé válik azáltal, hogy a székely a lelkét leheli belé, amikor kifaragja, és az Isten nevét vési rá szelíd és áhítatos betűkkel...” – áll Kovács Piroska néni könyvének hátlapján a Nyirő-idézet. A kapura faragott motívumokban tehát e szerint a székely ember lelke van benne. Piroska néni könyve rendszerezi is a székely lélek e motívumait. Rozetták, tulipánok, madarak, egyházi jelvények tűnnek fel változatos megjelenési formákban. Valaha ezek a motívumok színesek voltak (a faragás kidomborodó részein), de színüket lemosta az idő: az öreg kapukat nem festik újra, csak ott, ahol még látszik az eredeti szín. Viszont az újakat ma is színesre készítik, s rajtuk dominálnak a magyar nemzeti színek (bár régebben, a rendszerváltás előtt belekeveredtek a román trikolór farbái is). A kapu szíve, legfontosabb felülete a kiskapu fölötti rész, a „tükör”, ahol a legszebb, címerszerű motívum jelenik meg, valamint az állíttató neve és a felállítás időpontja látható. Régebben ez is egyszerűbb díszítésű volt, ma cicomásabb, ahogy a kapu többi része is.

Piroska néni gyűjtésének a mai faragók is hasznát veszik, munkáját pedig a Kőlik Egyesület folytatja. Az egyesület szakszerűen restaurálja a kapuk pusztuló részeit, kétévente megszervezi a Székely Kapuk Napja néprajzi tanácskozást, s egyéb területeken is folytatja a hagyományőrzést. E munka elindítójaként jutalmazták Europa Nostra-díjjal a máréfalvi nyugalmazott tanárnőt.