A honlap setétlő mélyibe, a hírek rovatba rejtett filmgyűjtemény – mint a felvezetésből kiderül – az Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) 38 éven át működő, 1990-ben megszűnt Film- és Videostúdiójának hagyatéka. A téka több mint 500 filmet és 130 videoműsort tartalmaz. A közzétett művek többsége az ÉTK stúdiójában készült, de van köztük Mafilm-produkció, mi több, a prágai filmstúdió által készített alkotás is. A portál – a YouTube-on keresztül – ebből azt a 385 tételt mutatja be, amely digitalizálásra alkalmas volt; többnyire az építéshez és az építőiparhoz kapcsolódó témájúak, de található köztük kifejezetten építészeti, épületgépészeti, műemlékvédelmi, ismeretterjesztő-tudományos, munka- és polgári védelmi témájú alkotás is. Mindent egybevetve hallatlanul érdekes.

A legszívesebben nyilván aMunka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett építőipari vállalatok és tervezőirodák súlyos függönyökkel setétített tereiben összegyűlő szakembereknek játszott rövidfilmeket szépen ábécésorrendbe rendezték nekünk a szerkesztők, így először a címeken csodálkozhatunk hosszasan, olyanokon, mint pl. A bitumen veszélyei, A biztonságos szögbelövés, A csoportos födémemelés, A felső elosztású, függőleges, egycsöves fűtések légtelenítési és egyes áramlástechnikai kérdései, A sejtesített könnyűbeton, Építő-szerelő futómacskás toronydaru vagy az Öntöttbeton-vázas középület-építés nagytáblás zsaluhuzattal. Ha ezzel megvagyunk, és még mindig nem elég, cím alapján is eligazít minket a rendező, ha például rémlett valahonnan, hogy ejnye, mintha lett volna egy Nagy fesztávolságú üzemi előregyártású csarnokok című film, és milyen jó volna újra látni, pár másodperc alatt megszülethet a találkozás. Opció az iparágon belüli kategória és a film gyártási éve szerinti keresés is.

Ha megtaláltuk, amire vadásztunk, egy rövid összefoglalót is kapunk ajándékba, aminek külön örülhetünk, számos cím ugyanis ebben a közegben meglehetősen talányos, ott van például az, hogy A büntetlen bűnösök; hát ez meg vajon mi lehet?, töpreng az emberfia, ám elég egyet kattintania, és máris lehull a lepel: „Felrobbant egy oxigénpalack. A gépkocsivezetőből csak az órája maradt a helyszínen. A filmdramaturgia eszközeivel feltárul a néző előtt az oxigénpalack története és a bűnös kezelés láncolata, melynek utolsó mozzanata emberéletet követel.” Hasonlóan izgalmas élmény kibogozni, mi rejtőzik az e helyütt ugyancsak különösen ható Férfikor cím mögött: „az 1952-ben alakult Földgép Vállalat 30 éves működésének összegzése, különös tekintettel az 1970-es évtizedre”. Az alkotások legtöbbje könnyed, vidám szignállal indul, amely friss, mozgalmi fellépésre sarkalló indulókat idéz, az anyagokat pedig máig ismerősnek tűnő hangok narrálják. Megvan tehát a hangulat, még akkor is, ha a szignál után zömmel vascsöveket, betonlapokat és földgyalukat van szerencsénk bámulni hosszú percekig. De azért bőven akad itt más is. Az emészthetőbb darabok közül a fő kedvencem Az építőipari baleseti múzeum c. verses opus, amelyben a munkavédelmi előírásokat notóriusan megszegő Csalán szaki kalandjaiból okulhat a néző; különösen az a jelenet ragadott magával, amikor a bábfiguraként megformált Csalán szakit az ugyancsak bábuként ábrázolt munkavédelmi előadó megpróbálja rávenni a védőszemüveg viselésére: „Vakság ellen nincs orvosság, fő dolog az óvatosság” – inti felelősségteljesebb magatartásra, igen bölcsen.