Az ember kicsit félrenéz, és egyből egy túlmozgásos Matuzsálembe botlik. Míg mi itthon az Omega fél évszázados jubileumának örülünk, a világ pedig a Rolling Stones ötvenedik szülinapját üli, s mindenki reszketve várja, mikor bújik elő a pucér táncosnő a tortából, mindeközben tehát mintha elfeledkeznénk egy ugyancsak tekintélyes jubileumról. És itt fordulunk rá a dolgozat valódi témájára: az idén 30 éves a Public Enemy (a továbbiakban PE). S hogy minek írtunk le ilyen tekintélyes vargabetűket? Mi köze a nevezett szupergruppoknak az olvasó által gyaníthatóan csak hézagosan ismeretes életművel rendelkező PE-hez? Közvetlenül persze nem sok, még a semmit is megkockáztatnánk nagy bátran – azt viszont aligha lehet eltagadni, hogy ami a magyar rock and rollnak az Omega, ami a világ rock and rollja számára a Rolling Stones, az a világ hiphopja számára a Long Islanden alakult Public Enemy. Vagyis hát ez nem ilyen egyszerű, már a jubileum sem egyértelmű.

most of my heroes still don't appear on no stamp

Hiszen bár a lexikonok azt írják, a PE 1982 óta aktív, az első lemezig mintegy öt év alatt jutott el Chuck D. és Flavor Flav (utóbbi érdekesnek nevezhető fejhangja mellett hatalmas, nyakába akasztott faliórákkal hívta fel magára a figyelmet), na meg Terminator X, akit ’99-ben DJ Lord váltott a keverőpult és a lemezjátszók mögött. Mindenesetre lehet mondani, hogy a kezdetektől időzített bombaként ketyegett a csapat. Új szabályokat írtak úgy az alapzene-készítés, mint a rímelés terén. És az lett a szabály, hogy nincs szabály.

A nyolcvanas években kétségtelenül felívelőben volt a rap műfaja, a szövegek egyáltalán nem csak arról szóltak, hogyan érezzük jól magunkat a blokkban, és háttérbe szorult a korábbi elsődleges funkció, hogy ugyanis valamiféle zenének mégiscsak szólni kell, amire a „hood” mozgékonyabb tagjai akrobatikus mozdulatokat lehelhetnek ki magukból (lásd még breakdance). A rap a nyolcvanas években vált igazi politikává, és ezt nem lehet elválasztani az évtized elejétől két cikluson át is aktuális republikánus rezsimtől, amit Ronald Reagan neve fémjelzett. A fi atal fekete tinédzserek (Young Black Teenagers néven egy ideig sikeresnek mondható rapbanda is alakult) arra eszméltek, hogy lénye gében senki vagy alig valaki képviseli a társadalom perifériájára szorult afro amerikai kisebbséget a main stream politikában, de a médiában és a zeneiparban is hasonló volt a helyzet.

A tényleges Public Enemy 1986-os megalakulásához lokális összefogás vezetett, a Bomb Squad nevű nagyobb háttérbanda mellett ekkor jött létre az elsősorban Chuck D. Flavor Flav és Terminator X alkotta csoport, amelynek első, Yo! Bum Rush The Show című, 1987-es lemeze kétségtelen sikert aratott a kritikusok körében. A második, It Takes a Nation of Millions to Hold Us Back című meg még kétségtelenebbet, s az eladási mutatóik is impozánsak voltak, ami megint csak nagy fegyvertény a nem éppen oktalanul konformistának és fogyasztásközpontúnak gondolt Amerikában. Ezzel ment szembe a PE. Menő magazinok (pl. A Village Voice) választották az év lemezének. A Fear of a Black Planet című soron következő cucc állítólag a legjobb lemezük, ez mondjuk nem biztos, hogy így van. Ami viszont tény: 2007-ig összesen 12 nagylemezt dobtak ki, azóta viszont mélységes a csend.

Az idén, valószínűleg a kvázi jubileumra játszva, két korongot is készít a Public Enemy, az egyik már meg is van. A címében is érezhető az a fajta kesernyés és néha agresszív humor, amely jellemző a kőkemény politikai témákat rímbe foglaló csapatra: Most of My Heroes Still Don’t Appear On No Stamp. Vagyis: Az én hőseim többsége még mindig nem szerepel bélyegen. Tizenegy, többnyire könnyen hallgatható, de egyáltalán nem hurráoptimista számmal kényeztet a PE. A közreműködők sora nem túl hosszú: Brother Ali, LargeProfessor, Bumpy Knuckles, Z-Trip és Cor. Nemcsak a raprajongók számára fontos a PE visszatérése (egyáltalán: a léte), hanem mindenkinek, hiszen amellett hogy a banda az egyik legtöbbet hivatkozott fenomén a popkultúra történetében, azt se felejtsük el, hogy hiába afroamerikai az elnök, és hiába hideg a sör a Balaton partján, akad itt még elmesélni-, elrappelnivaló bőven. Mondjuk a majdani hatásfokot illetően némi szkepszis azért indokolt lehet.

Public Enemy: Most of My He roes Still Don’t Appear On No Stamp / Enemy Records 2012