Kárpáti Zoltán érdeklődésünkre elmondta: a százezer tételes grafikai gyűjteményt legutóbb durván száz éve Térey Gábor kísérelte meg rendszerezni, természetesen papíralapon, a kor elvárásainak és sztenderdjének megfelelően. Ez a fajta katalogizálás mára bőven elavult, Térey ugyanis –bár érdemeit senki se vitathatja el –nem csinált mást, mint hogy megnézte, melyik művésztől hány lapot őriz a múzeum.

A mostani monstre munka nyilván a fizikai értelemben vett rendszerezéssel kezdődött. Célja eredetileg az volt, hogy a múzeumban fellelhető, de még a szűk szakma előtt is ismeretlen – olykor-olykor legfeljebb kiállításokon, töredékesen bemutatott – metszetgyűjteménynek legalább egy része hozzáférhetővé, kutathatóvá váljon. A rendbetételnek köszönhetően minden, ami összetartozik, egyazon címszó alá került. Az anyag egy kisebb részére a kollekciónak egészen más részeiben bukkantak rá, ugyanakkor számos olyan lapot találtak olasz és francia reneszánsz műként lajstromozva, amelynek sem a két területhez, sem a korszakhoz nem volt köze.

Kárpáti Zoltánnak és Seres Eszternek a feldolgozás félideje tájékán pattant ki az ötlet a fejéből, hogy az eredményt online katalógus formájában tegyék közzé. Ennek a publikálási formának ugyanis számos behozhatatlan előnye van a papírkatalógusokkal szemben. Az online publikáció mindenekelőtt a töredékébe kerül a papíralapú feldolgozásnak. Ez esetben is csak a weboldal kialakítása került pénzbe – amelyet a Nemzeti Kulturális Alap bocsátott a múzeum rendelkezésére –, magát a katalogizálást munkaidőben, tehát bármiféle pluszjuttatás vagy ráfordítás nélkül végezte el a két kurátor. A honlap forma emellett a felhasználó számra is könnyen kezelhető, valamint múlhatatlan érdeme, hogy folyamatosan frissíthető, új információkkal, jegyzetekkel bővíthető, tehát nem avul el. A legnagyobb erénye azonban talán az, hogy a lényeget, tehát a képeket tálalja; a hagyományos katalógusokban többnyire kisméretben, fekete-fehérben láthatók az alkotások, itt viszont színesben, ráadásul nagyíthatók, így nincs részlet, amely elveszne a kíváncsi szemek elől. A metszetek esetében ez különösen rokonszenves opció. Kárpáti Zoltán mindemellett különösen fontosnak tartja, hogy a gyűjteményrész – jóllehet, a szakma elvárásainak megfelelő igénnyel készült, tehát nem afféle népszerű-tudományos projekt – bárkihez eljuthat.

Kárpáti egyelőre nem tud arról, hogy a Szépművészetiben újabb digitális katalógus készülne, vagyis lesz-e folytatása a kezdeményezésüknek. Hozzátette azonban, hogy a grafikai gyűjteményben valójában mindössze a művek kétharmada élvez olyan szakmai prioritást, hogy a múzeumnak bármilyen formában érdemes legyen publikálnia azokat – a fennmaradó rész művészettörténeti szempontból kevéssé érdekes. Elsősorban a portrékra, városképekre gondol –amelyeknek online bemutatására más intézmények, szervezetek persze bátran vállalkozhatnának.