– Mert itt megvan minden!

Ezt válaszolja egy huszonéves srác, amikor arról faggattam, miért jött vissza harmadjára is a Balaton Soundra.

– Fürdés, parti, és addig bámulhatsz, amíg el nem fárad a szemed – teszi hozzá.

Ez utóbbit pénteken még nem nagyon értem, de akkor még csípős, legalábbis a pesti kánikulához képest csípős szél fúj a víz felől. Némi didergés árán gond nélkül találni nyugágyat kilátással a tihanyi apátságra. Este pedig az a veszély fenyeget, hogy az amerikai Gossip zenekar koncertjét is elmossa az eső, de végül csak ártatlan zápor lesz belőle. Beth Ditto tehát nem jár úgy, mint Ákos szerdán, akit a vihar zavart le a negyedik szám után a Nagyszínpadról. Másnap viszont újra tombol a nyár, így eljön, aminek jönnie kell: levetkőzik a fesztivál, és embermasszával tölti fel a partot.

A vízben ácsolt szigetek várnak, ahol babzsákokon vagy matracokon lehet kipihenni a néhány méteres poroszkálás (úszásról a legnagyobb jóindulattal sem lehet beszélni) fáradalmait, és ahol rasztahajú DJ nyomja a sódert ütemre. A Balaton még jó száz méterre a parttól is úgy viselkedik, mint egy nyugágy: hason fekve és könyökölve is kint van a fejünk a vízből, és még párakapu sem kell a hűsöléshez. A leglazább nyaralók címét a hollandoknak osztom ki, ők sörrel és szájban lógó cigivel tolják ide-oda a matracot a habokban. Veszélyről persze szó sincs, a térdig érő vízből még én is ki tudnám menteni őket.

A strandolás olyan vonzerő, amivel a szervezők sem akarják felvenni a harcot, így délután négyig különösebb program nem is zavarja meg a nyugalmat. A többit pedig elrendezi az időjárás; mire zörögni kezdenek a színpadok, addigra az ég is befelhősödik, így a bulizásnak sem marad alternatívája. Estig viszont van idő. Addig csak ül az ember mélán, és befogad: pillanatok alatt képet kap az idei fürdőruha- és tetkódivatról. Az is hamar kitűnik, hogy a fesztivál a főiskolásokra és az egyetemistákra van kihegyezve, de annál fiatalabbak is feltűnnek szép számmal, negyven felettit viszont nagyítóval kell keresni.

Nem is meglepő mindez, a Balaton Sound minden szempontból trendi: az elektronikus zene fiatal műfaj, a Kraftwerket leszámítva nincsenek is nagy öregjei. Harminc év alatt nem is nagyon lehetséges, szóval itt még a magyar sem tud igazán konzervatív maradni, vagyis ízlése együtt mozog a külföldiekkel, így a program összeállítása során erre sem kell tekintettel lenni, ahogy mondjuk a soproni VOLT-on. A külföldiek száma kicsivel tíz százalék fölött van, de nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megsaccoljuk: fog ez még feljebb is menni.

A Sound ugyanakkor tipikusan másodgenerációs gyermek. Már nincs benne semmi a szülei (a Sziget vagy a VOLT) lázadásából, zavaros együttlétéből, magasról tesz a kultúrmisszióra, csak szórakoztatni akar. Ráadásul minél jobb körülmények között. Ezért is lett prémium a kategória, ahol nemcsak a sör a sláger, hanem a koktél meg a fröccs és egy egyszerű sült kolbász is simán megugorja a kétezer forintos szintet, kenyérrel, egy szem kovászos uborkával.

Vagyis a siker üzletileg is garantált. 2008-as becslés szerint a Sound által generált összes költés 1,58 milliárd forintra rúgott, és a kempingen kívül 30 ezer vendégéjszakát hozott. Igazából már akkor eldőlt minden, amikor Gerendaiék kinézték maguknak Zamárdi 3,5 kilométeres szabadstrandját. Persze kellett egy különösen sikeres EFOTT fesztivál ahhoz, hogy a Sziget főszervezője felismerje a Balaton partján már kuriózumnak számító beépítetlen, így kihasználatlan rész lehetőségeit. És azt is, hogy a nyárhoz, a vízhez milyen műfaj passzol leginkább.

Az Ibiza-érzés 2007-ben még csupán 32 ezer látogatót vonzott Zamárdira, ám ez egy évre rá már majdnem megháromszorozódott, s mindezt úgy, hogy elővételben elfogyott az összes négynapos bérlet, illetve a pénteki és szombati napijegy. Vagyis nem kellett sok, hogy mások is felfedezzék a kihagyhatatlant. 2009-ben 94 ezerre emelkedett a vendégek száma, hogy egy kis visszaesés után (2010-ben a válság 88 ezerre faragta le a látogatók számát) tavaly beállítsák a rekordot: százezer fölé kúszott a belépőjegyet vásárlók száma. Ez az idén is teljesíthetőnek tűnik, hiszen a bérletek már július kilencedikén elfogytak.

A telt ház, ahogy tavaly, az idén is vélhetően a francia David Guetta nevéhez fűződik, aki immár ötödjére lép fel Zamárdiban. A világ egyik legjobb lemezpörgetője szinte azonnal felrobbantja a színpadot, és meg is énekelteti a közönséget,miközben lézernyalábok cikáznak, füst és konfetti száll, s bár szinte csak egyszerű mértani alakzatokat vetítenek köré, a látvány mégis lenyűgöző. Főként a hullámzó, átláthatatlan tömeg. Csak a bennem élő konzervatív nem győz csodálkozni azon, hogy ma egy szimpla potméter megfontolt eltekerése képes akkora izgalmat kiváltani,mint annak idején egy jól kitalált riff. De hát mindegy is, az elektronika az új rock and roll, hatását tekintve mindenképp, és ezt az a sejtés sem képes beárnyékolni, hogy a buli vélhetően akkor is simán lemenne, ha Guetta időközben eltűnne a laptopja mögül.

Ám hogy ezt is vissza lehet sírni, azt másnap este Paul Kalkbrenner bizonyítja be. A német DJ a Berlin calling című filmben lebbentette fel a fátylat a lemezlovasok sanyarúságot sem nélkülöző életéről. Ő Guettához képest igazi minimalista: semmi vetítés, semmi lézer, csak gyomormozgató ütemek. Smíg a francia a dallamosságot sem mellőzi, addig Kalkbrenner kissé szűkmarkúan és mereven méri a hangokat, úgy is mondhatnám, hogy túl sok a derékszög a zenéjében. Át is nyargalok az izlandi Gus Gus produkciójára, amely hozzá képest csupa elszállós, lenge elektronika.

Az igazi soundos élmények mellé (Moby vagy a Kraftwerk fellépése három éve) az idén egyértel műen a Gossip jelentkezik be. A dancepunk istennője, Beth Ditto igazi fajsúlyos teremtény, és ezt nem csupán külsőleg értem. Egyrészt játszi könnyedséggel komponálta be az eleredő esőt a dalok közé és idézte meg Whitney Houstontól a Nirvánáig akit csak akart – másrészt lefegyverző és szókimondó iróniával vitte be a játékba saját testességét és leszbikus mivoltát. Miközben a zenekar nevéhez illően (Gossip – Pletyka) be nem állt a szája, és néhány akkordot eljátszott a neki dobott, felfújt műanyag gitáron is. A hangja pedig… Azt hiszem, a koncert alatt néhány méterrel eltávolodott Tihany a déli parttól.

És reggelig nem is jött közelebb.

Beth Ditto, a Gossip énekesnője az eső ellenére is felperzselte a színpadot