A második Hadik-kincs
Írásunk azonban nem a magyar grófnévá lett amerikai mágnáslányról szól, csak azért kezdtük vele, mert köze lehet ahhoz a kincshez, amely tavaly került elő Seregélyesen, csatornafektetés közben, s amelyet második Hadik-kincsként emlegetnek. A seregélyesi Zichy–Hadik-kastély, Fejér megye egyik legszebb úrilaka a XIX. század húszas éveiben épült, és házasság révén került a XX. század elején a Hadik család, pontosabban idősebb Hadik János tulajdonába, aki 1918 októberében egyetlen napig miniszterelnök is volt. Tőle fia, Béla örökölte, akinek a felesége bizonyos Széchenyi Alice, a már említett Gladys Vanderbilt egyik leánya volt. A Hadik család 1945 januárjáig élt a kastélyban, amikor Seregélyest már az oroszok uralták, jelentős pusztítást végezve az épület értékeiben. A becsesebb fémtárgyakat, az ékszereket, a családi ezüstöket azonban a grófék már 1944 őszén elrejtették, ládákban a földbe ásva, majd néhány hónap múlva, 1945 elején külföldre távoztak.
Kincseikért soha nem tértek vissza. Azok egy adagját 1976-ban munkások találták meg, akkor, amikor egy hatalmas fa tuskóját kifordították a földből. Egy elkorhadt láda maradványai közt ékszereket és aranyozott ezüst tálalóedényeket, étkezőeszközöket leltek, köztük több angol ötvösműhelyből származó munkát – akkoriban ezt azzal magyarázták, hogy a kincsek Széchenyi Alice tárgyai voltak, aki anyjától kapta, örökölte azokat. Ez volt az úgynevezett első Hadik-kincs. Azonban már akkor azt írták, hogy nem minden került elő, hiszen hiányoztak még további tálalóedények, férfiékszerek, s talán vadászfegyverek is.
Idő közben Seregélyes nőtt, fejlődött, és elfoglalt egy jó darabot a kastély valamikori parkjából is. Így történhetett, hogy az egyik utcában tavaly csatornafektetés közben újabb láda került elő, benne a Hadikok nagyezüstjének további darabjaival, több tucat ezüsttállal, tálcával, kiöntővel, tányérral. Mivel a munkálatok során a székesfehérvári Szent István Király Múzeum biztosította a régészeti szakfelügyeletet, a kincs egyben bekerült a múzeum raktárába, s jelenleg is ott várja sorsát. Az anyag nem tekinthető régészeti leletnek, mert 1711 után került a földbe. Jogi státusza nem eldöntött. Mindenesetre nem leltározták be, csak gyarapodási számmal látták el az egyes darabokat, hogy ha esetleg át kell adni a hajdani tulajdonosok örököseinek, ez leltári szempontból könnyen megtehető legyen. Annak idején az első Hadik-kincs az állam tulajdonába került. Ma ez már nem ilyen egyértelmű.
Buzinkay Péter, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Műtárgyfelügyeleti Irodájának vezetője szerint előfordultak többé-kevésbé hasonló esetek. A Wittelsbachok sárvári kastélyában például az ötvenes években, az államosítás után találták meg a család háború idején elrejtett kincseit, amiért a rendszerváltás után a Wittelsbach család pert indított, és nyert. Az irodavezető azonban hangsúlyozza, hogy minden eset más, mindegyiket külön kell vizsgálni. A Hadikok jogi helyzete az örökség szempontjából egészen eltérő is lehet, a vonatkozó korabeli és mai jogszabályok vizsgálata alapján akár az is megállapítható lehet, hogy az állam tulajdonjogot szerzett.
Hadik-leszármazottak márpedig vannak, a Hadik Béla és Széchenyi Alice házasságából származó két fiú és az unokák révén legalább nyolcfelé ágazik a családfa. Ki volna a jogos örökös? Ráadásul Hadik Béla állítólag a hatvanas években le is mondott a kastélyra és a parkjára formált igényéről.
Sőt az ő gyerekei közül is volt, aki lemondott az apai örökségről, így aztán még nehezebb lesz megmondani, hogy kinek mi jár. Érdeklődők, jelentkezők persze vannak, de a kincs sorsáról nem a múzeum dönt, hanem vita esetén a bíróság. Előbb azonban a kincsek jelenlegi tulajdonosának – állami tulajdonba került megyei múzeumról lévén szó –, a Nemzeti Vagyonkezelőnek és az Emberi Erőforrások Minisztériumának kell közös jogi álláspontot kialakítania: ekkor már kiderülhetne, hogy ez ütközik-e a leszármazottak álláspontjával. A tulajdonjog megállapításáig a múzeum csupán őrzője a kincseknek, így még csak nem is restauráltathatja azokat.
