Vadszőlő kúszik a műterembe
A művésztelep műtermeinek használói nemrég meglehetősen sprőd hangvételű levelet kaptak a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-től. A szervezet vezetője e levélben felszólítja az alkotókat, hogy július 15-ig hagyják el az általuk használt ingatlanokat, és az ott lévő minden ingóságukat szállítsák el, a határidő letelte után ugyanis nem vállalnak felelősséget az értékekért. Hornyák Tibor felhívta a tíz címzett figyelmét, hogy voltaképpen jogcím nélkül használják a házakat, a kiutalásról – amelyről még a korábbi tulajdonos, az áprilisban megszüntetett Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány, illetve annak kuratóriuma és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete döntött – ugyanis semmiféle határozat nem született. Noha a levélben az is olvasható, hogy a kft. a felújítási munkákra készül a telepen, és a funkciót is meg akarja őrizni,mégis lábra kelt a szóbeszéd,miszerint valójában a nagy múltú művészeti centrum felszámolására, a páratlanul értékes birtok dobraverésére készülődik az állami tulajdonos.
Aknay János Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, az alkotóművész-egyesület elnöke – úgy is, mint a művésztelep egyik lakója és bérlője – érdeklődésünkre elmondta: a levél hangneme valóban indokolatlanul rigorózus, ezenkívül az érintett alkotók nem tehetnek arról, hogy a mára már megszűnt közalapítvány (feltehetőleg hanyagságból) annak idején nem írt papírt a bérbeadásokól, ezzel tehát fölösleges volt sokkolni őket. Tény azonban, hogy az 1968-ban felhúzott műtermek legtöbbje a borzasztónál is szörnyűbb állapotba került kívül is, belül is, megépítésük óta gyakorlatilag egy ujjal sem nyúltak hozzájuk a tulajdonosok, és a festők/szobrászok sem bántak velük a tőlük elvárható módon – enyhén szólva. A felújítás terve tehát kifejezetten jó hír, pláne hogy a rekonstrukció befejezése után ismét művészek költözhetnek a házikókba: pályázatot írnak ki, amelynek a most kiköltöztetettek is jó eséllyel vághatnak neki. Az egyesületet arról tájékoztatták, hogy a felújítási munkák, amelyek hat-nyolc műtermet érintenek, már augusztusban elkezdődnek. Megjegyezte: a kft. utóbb felajánlotta a művészeknek, hogy amit nem tudnak hová tenni, azt az Olof Palme házban készséggel megőrzik nekik.
A levélíró, a kft. leköszönő ügyvezetője, Hornyák Tibor (akit a minap neveztek ki az L. Simon László vezette kulturális államtitkárság kabinetfőnökévé) mindezt megerősítette. A házak jó része emberi tartózkodásra alkalmatlan, a gomba eszi őket, betört ablakaikon vadszőlő kúszik befelé, több épület pedig még be is ázik. A közalapítvány – amelytől a kft. az ingatlanegyüttest átvette – évtizedekig halogatott mindenféle építészeti beavatkozást. A tizenkét épület között mindössze egy van, amely már nem szorul komolyabb beavatkozásra, az Aknay-féle (a festő, mint megtudtuk tőle, saját maga rakatta rendbe a házat, ezért respektálták kérését, hogy legalább a pályázat kiírásáig maradhasson), a többit mielőbb fel kell újítani.
A kiviteli és az üzleti terv elkészült, a munka várhatóan már az idén befejeződik. A zsennyei, a szigligeti, a kecskeméti és a hódmezővásárhelyi alkotóházakat is menedzselő kft. 400 millió forintot kapott erre az évre felettes szervétől, az Emberi Erőforrások Minisztériumától. A kft. összesen 22 ingatlant kezel ebből az összegből, amelyből ötvenmilliót költhetnek el Szentendrén. A pénz – a mostani számítások szerint – az épületek hatvanhetven százalékának rendbetételére és közművesítésére, valamint a területen található, most éppen nem működő galéria újranyitására lesz elég, de a munka folytatása sem várat majd magára sokáig – közölte Hornyák. A rekonstrukció az év végére fejeződik be. A kft. a munkák végeztével országos pályázatot ír ki a műtermek bérletére, a szerződések három-öt évre szólnak majd. A majdani bérlők személyéről zsűri dönt, amelynek tagjait a hazai művészszervezetek ajánlása alapján választják ki; a grémium várhatóan a jövő év elején bírálja el a kérelmeket. Hornyák Tibor érdeklődésünkre azt mondta: természetesen azok is jó eséllyel pályázhatnak, akik eddig ott voltak, bár a bejárásokon úgy látta, a műtermek közül már csak hármat használtak (legalább nagyjából) a rendeltetésük szerint.
Nagy nevek
A művésztelepet 1928-ban a nagybányai kolónia nyolc tagja alapította, a szentendrei Festők Társaságát létrehozó Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos és Rozgonyi László. A helyet – egy hajdani tüdőszanatóriumot – a város jelképes évi egy pengőért bocsátotta rendelkezésükre. A telepnek – egy rövid intermezzót leszámítva – még az élő szocializmus éveiben is sikerült megőriznie függetlenségét: 1958-ban a Magyar Népköztársasági Alap (MNA), majd 1962-ben a Pest Megyei Tanács felügyelete alá került, a művészek azonban tiltakoztak ez ellen; az MNA végül elfogadta a követeléseiket, és rájuk bízta a művésztelep gondjait.
A műtermekben az elmúlt bő nyolcvan évben olyan nagy nevű művészek fordultak meg, mint – más nagyságok mellett – Iványi Grünwald Béla, Vajda Lajos, Herman Lipót, Czóbel Béla, Korniss Dezső, Barcsay Jenő.
��]��([��8�rtHTML:0000000202 EndHTML:0000011203 StartFragment:0000000240 EndFragment:0000011165 SourceURL:https://admin.nol.hu/article/edit/index.php?todo=open&article_id=1318515&proof_mode=1
Sem terv, sem szándék nincs a Szentendrei Régi Művésztelep megszüntetésére – szögezte le egybehangzóan a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnöke és a telep tulajdonosának ügyvezetője a városból felszállt hírekre reagálva. Ellenkezőleg: a telepet felújítják, hogy méltó állapotban folytathassa misszióját, majd pályázatot írnak ki a műtermek bérletére – tudatták.
A művésztelep műtermeinek használói nemrég meglehetősen sprőd hangvételű levelet kaptak a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-től. A szervezet vezetője e levélben felszólítja az alkotókat, hogy július 15-ig hagyják el az általuk használt ingatlanokat, és az ott lévő minden ingóságukat szállítsák el, a határidő letelte után ugyanis nem vállalnak felelősséget az értékekért. Hornyák Tibor felhívta a tíz címzett figyelmét, hogy voltaképpen jogcím nélkül használják a házakat, a kiutalásról – amelyrőlmég a korábbi tulajdonos, az áprilisban megszüntetett Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány, illetve annak kuratóriuma és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete döntött – ugyanis semmiféle határozat nem született. Noha a levélben az is olvasható, hogy
a kft. a felújítási munkákra készül a telepen, és a funkciót is meg akarja őrizni,mégis lábra kelt a szóbeszéd,miszerint valójában a nagy múltú művészeti centrum felszámolására, a páratlanul értékes birtok dobraverésére készülődik az állami tulajdonos.
Aknay János Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, az alkotóművész-egyesület elnöke – úgy is, mint a művésztelep egyik lakója és bérlője – érdeklődésünkre elmondta: a levél hangneme valóban indokolatlanul rigorózus, ezenkívül az érintett alkotók nem tehetnek arról, hogy a mára már megszűnt közalapítvány (feltehetőleg hanyagságból) annak idején nem írt papírt a bérbeadásokól, ez-
zel tehát fölösleges volt sokkolni őket. Tény azonban, hogy az 1968-ban felhúzott műtermek legtöbbje a borzasztónál is szörnyűbb állapotba került kívül is, belül is, megépítésük óta gyakorlatilag egy ujjal sem nyúltak hozzájuk a tulajdonosok, és a festők/szobrászok sem bántak velük a tőlük elvárható módon – enyhén szólva. A felújítás terve tehát kifejezetten jó hír, pláne hogy a rekonstrukció befejezése után ismét művészek költözhetnek a házikókba: pályázatot írnak ki, amelynek a most kiköltöztetettek is jó eséllyel vághatnak neki. Az egyesületet arról tájékoztatták, hogy a felújítási munkák, amelyek hat-nyolc műtermet érintenek, már augusztusban elkezdődnek. Megjegyezte: a kft. utóbb felajánlotta a művészeknek, hogy amit nem tudnak hová tenni, azt az Olof Palme házban készséggel megőrzik nekik.
A levélíró, a kft. leköszönő ügyvezetője, Hornyák Tibor (akit a minap neveztek ki az L. Simon László vezette kulturális államtitkárság kabinetfőnökévé) mindezt megerősítette. A házak jó része emberi tartózkodásra alkalmatlan, a gomba eszi őket, betört ablakaikon vadszőlő kúszik befelé, több épület pedig még be is ázik. A közalapítvány – amelytől a kft. az ingatlanegyüttest átvette – évtizedekig halogatott mindenféle építészeti beavatkozást. A tizenkét épület közöttmindösz-
sze egy van, amely már nem szorul komolyabb beavatkozásra, az Aknay-féle (a festő, mint megtudtuk tőle, saját maga rakatta rendbe a házat, ezért respektálták kérését, hogy legalább a pályázat kiírásáigmaradhasson), a többit mielőbb fel kell újítani.
A kiviteli és az üzleti terv elkészült, a munka várhatóan már az idén befejeződik. A zsennyei, a szigligeti, a kecskeméti és a hódmezővásárhelyi alkotóházakat is menedzselő kft. 400 millió forintot kapott erre az évre felettes szervétől, az Emberi Erőforrások Minisztériumától. A kft. összesen 22 ingatlant kezel ebből az összegből, amelyből ötvenmilliót költhetnek el Szentendrén. A pénz – a mostani számítások szerint – az épületek hatvanhetven százalékának rendbetételére és közművesítésére, valamint a területen található, most éppen nem működő galéria újranyitására lesz elég, de a munka folytatása sem várat majd magára sokáig – közölte Hornyák. A rekonstrukció az év végére fejeződik be. A kft. a munkák végeztével országos pályázatot ír ki a műtermek bérletére, a szerződések három-öt évre szólnak majd. A majdani bérlők személyéről zsűri dönt, amelynek tagjait a hazai művészszervezetek ajánlása alapján választják ki; a grémium várhatóan a jövő év elején bírálja el a kérelmeket. Hornyák Tibor érdeklődésünk-
re azt mondta: természetesen azok is jó eséllyel pályázhatnak, akik eddig ott voltak, bár a bejárásokon úgy látta, a műtermek közül már csak hármat használtak (legalább nagyjából) a rendeltetésük szerint.
Nagy nevek
A művésztelepet 1928-ban a nagybányai kolónia nyolc tagja alapította, a szentendrei Festők Társaságát létrehozó Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos és Rozgonyi László. A helyet – egy hajdani tüdőszanatóriumot – a város jelképes évi egy pengőért bocsátotta rendelkezésükre. A telepnek – egy rövid intermezzót leszámítva – még az élő szocializmus éveiben is sikerült megőriznie függetlenségét: 1958-ban a Magyar Népköztársasági Alap (MNA), majd 1962-ben a Pest Megyei Tanács felügyelete alá került, a művészek azonban tiltakoztak ez ellen; az MNA végül elfogadta a követeléseiket, és rájuk bízta a művésztelep gondjait.
A műtermekben az elmúlt bő nyolcvan évben olyan nagy nevű művészek fordultak meg, mint – más nagyságok mellett – Iványi Grünwald Béla, Vajda Lajos, Herman Lipót, Czóbel Béla, Korniss Dezső, Barcsay Jenő.
