Még kétszáz év

A dzsesszénekesnő nem szereti a színpadot, a futárcég-alapító zenész lábában ott a boogie. Váczi Eszter a hangos Délre vágyik, Tóth Spenót Zoltán a rendezett Északra. Kiderül, hogy a nejlonharisnyákba bugyolált szobrok is műalkotások, és az is, hogy hogyan indul üzleti karrier egy kölcsönkért kempingbiciklivel.

Magazin: Nézte a foci Eb-t?

Váczi Eszter: Bár nagyapám, Baróti Lajos futball szövetségi kapitány volt, teljesen kívülálló vagyok. Sosem hozta haza a munkáját, ráadásul mire elkezdhettem volna érdeklődni a futball iránt, ő már javában nyugdíjas volt.

Tóth Spenót Zoltán: Sportoltál?

Váczi Eszter: Versenyszerűen nem, de viszonylag későn rákaptam a futásra, és már eljutottam a félmaratonig.

Tóth Spenót Zoltán: Én mindig sportoltam. Úsztam, vízilabdáztam, volt egy kalap aranyérmem békakorosztályban, néha eszembe is jut, hogy benevezzek szenior bajnokságokra. Amikor Ausztráliában voltam, indultam néhányszor óceánúszó versenyeken is.

Magazin: Mivel érkeztek ide?

Váczi Eszter: BKV-val. A városban azzal járok.

Tóth Spenót Zoltán: Pilisszentlászlón lakom, ezért autózom, de Budapesten biciklizem vagy tömegközlekedem. Manapság nem olyan jó már bringázni a városban, régen lehetett cikázni a kocsik között, ma nem tudsz, mert bármikor jöhet egy másik kerékpáros.

Magazin: Környezetvédők?

Váczi Eszter: Nem vagyok harcos környezetvédő, de amikor hívtak, szívesen adtam a nevemet és arcomat a Bécsi kapun lévő graffiti eltávolításához. Ezen kívül szelektíven gyűjtöm a hulladékot, de őszintén szólva, ez minden.

Tóth Spenót Zoltán: A környezetvédelem hülyeség. Fel kell adni, száz-kétszáz évünk van már csak úgyis.

Magazin: A Hajtás-Pajtás filozófiájában nem szerepel a környezetvédelem? Hová tűnt az I. adófizetők napját szervező civil mozgalmár?

Tóth Spenót Zoltán: Nem tűnt el, de ez reménytelen. A földnek változásra van szüksége, ez a nagy változás pedig az lesz, hogy az emberek kihalnak.

Magazin: Optimista... Tényleg írt már dalt a Hajtás-Pajtásról?

Tóth Spenót Zoltán: Inkább a tisztességes adózásról szeretnék dalt írni. A Hajtás-Pajtás rendesen adózó, hófehér cég, a konkurensekről ugyanezt nem lehet elmondani. Elkezdtem írni a szöveget, de a végére egész más jött ki belőle, valami olyasmi, hogy itt bántják a cigányokat, a zsidókat, a hajléktalanokat, Geréb Ágnest.

Magazin: Szövegeket Váczi Eszter is ír, még franciául is.

Váczi Eszter: Ez egyelőre egyszer fordult elő és lektoráltattam, mert nem bíztam a nyelvtudásomban eléggé. A Carrousel (Körhinta) című dal hangulata mindenképpen francia szövegért kiáltott, és szerencsénk volt, mert az éppen Magyarországon forgató francia színész, Edouard Baer vállalta, hogy partnerem legyen a dalban.

Magazin: A francia mellett arabul is tanult.

Váczi Eszter: Az arab szakot a zene hozta magával. Három évvel a dzsessz tanszak elvégzése után szerettem volna még tanulni valamit. Régóta és mélyen vonzódom az arab zenéhez, és miközben ma már mindenki világzenét játszik, én úgy gondoltam, hogy csak úgy tudom ötvözni a saját zenémmel, ha megpróbálom megérteni azt a világot. Ezért beiratkoztam az ELTE arab szakára.

Tóth Spenót Zoltán: Tehát jól beszélsz arabul.

Váczi Eszter: Sajnos nem. Az egyetemen a nyelvészet és a régebbi történeti, irodalmi szövegek elemzése áll a középpontban. Jóllehet van olyan tanegység, ami nyelvgyakorlatként funkcionál, de a tapasztalatom szerint kommunikáció szintjén azok tanulnak csak meg, akik hosszabb időt tudnak eltölteni nyelvterületen. Ez szintén nem egyszerű, mert az arab világ különböző országaiban más-más dialektust beszélnek, az egységes irodalmi arab nyelv a médiában és az irodalomban van jelen, az utca embere nem szívesen kommunikál ezen a nyelven, mert kissé mesterkéltnek tűnik. Az egyetem első éve utáni nyáron közel három hónapot töltöttem Kairóban. Ez életem egyik meghatározó élménye volt, de nyelvtanulás szempontjából borzasztóan kevés. Nagyon hiányzik az a közeg, az egész fullasztó, harsány sokszor félelmetes légkörével együtt.

Tóth Spenót Zoltán: Engem zavar, már Olaszországban is megőrülök attól, ahogy ordítanak, nem tudnak sorban állni, és rálépnek a lábamra. Németországban vagy Svédországban, csendes, mosolygós, udvarias, tiszta helyeken szeretek lenni, ahol normálisan lehet kerékpározni. Vagy Ausztráliában és Új-Zélandon, ahol mediterrán éghajlati viszonyok között, de mégis angol kultúrában lehetek.

Magazin: Az arab zene belekerült Váczi Eszterébe?

Váczi Eszter: Nem akartam ráerőltetni a zenekarra az ez irányú vonzalmamat, mert nem hittem, hogy „vevők lennének” rá, de legnagyobb meglepetésemre pont a többiek kérdezték, mi volna, ha arab motívumokhoz nyúlnánk.

Magazin: A popzene csak kirándulás volt?

Váczi Eszter: Vannak olyan nevek, amelyekre az ember nem mond nemet, ilyen volt Désé és Gesztié, ők garantálták a minőséget. 21 évesen ilyesmiről szinte csak álmodik egy pályakezdő énekes. A Jazz+Azt nem lehetett nem elvállalni, és jól tettem: szakmailag nagyon komoly két év volt az életemben. Sosem gondoltam, hogy popzenével foglalkoznék, de sokat köszönhetek ennek az időszaknak, annak ellenére, hogy hiába hittem, hogy a kiadók majd kapkodnak utánunk.

Tóth Spenót Zoltán: Nem kapkodtak? Azokat a dalokat nagyon sokat játszották a rádiók, és lehetett tudni, hogy az a bizonyos hang a tiéd.

Váczi Eszter: Az akkori, Szörp nevű zenekarom karrierjére mélységeiben nem igazán volt hatással a Jazz+Azzal elért siker, bár biztosan hozott jó néhány hallgatót, amit természetesen nagyon is meg kell becsülni.

Tóth Spenót Zoltán: A mi dalainkat nem játszották rádiók, pedig a szerkesztők otthon tuti, hogy azt hallgatták. Van egy Csókolom szám, amelyet feldolgozott Péterfy Bori, énekelte Presser, az Amorf Ördögök, Török Ádám, tőlük játszották, tőlünk nem. Ujj Zsuzsi szövegei rosszkedvű, csalódott szövegek voltak, ironikus dalaiban pedig mindig volt valami trágárság, amely hiába nem volt öncélú, nem játszották a rádiók. Azután Ujj Zsuzsinak elege lett, ott hagyta a zenekart, akkor kezdtem el énekelni. Most a Puszi együttesben gitározom, baszszusgitározom, énekelek, és szövegeket írok. Ma már csak énekelni szeretnék, és rocksztárkodni, táncolni a színpadon, és a gitározás odabetonoz a színpadhoz.

Váczi Eszter: Be kell dobni a gitárt a közönség közé.

Magazin: A Puszi koncertzenekar?

Tóth Spenót Zoltán: Persze. Manapság nemigen készítenek albumokat.

Váczi Eszter: Mi még épp belecsúsztunk, készülhetett zenei névjegyünk. Nem tudok azonosulni azzal, hogy elkészül egy szám és felteszem egy szerverre. Egy albumot gondosan felépít az ember nem csak zeneileg, hanem külalakra is. Komplett hangulatot ad át annak, aki a kezében tartja, és meghallgatja.

Magazin: Hogy jutott egy zenész eszébe, hogy céget alapítson?

Tóth Spenót Zoltán: Lackó öcsém Izraelben élt, majd hazajött, de addigra anyám Kanadába költözött. Rám lett bízva, és hogy ne kallódjon el, dolgozni kezdtünk, lakásfelújítást, szobafestést vállaltunk. Az egyik tulaj mesélte, hogy Nyugaton működnek kis futárszolgálatok. Az ott kapott pénzből megcsináltuk az első bt.-nket. Nem volt kerékpárunk, kölcsönkértem egy kempingbiciklit, és gyakorlatilag akkor tanultammeg kerékpárral közlekedni a városban. Eleinte hülyének néztek minket, ráadásul késő ősz volt, a kutya nem bringázott. Azt képzeltük, hogy a gazdagok fognak egymásnak ajándékokat küldeni.

Magazin: Átgondolt üzleti terv...

Tóth Spenót Zoltán: Az üzleti élethez közünk nem volt, úgy kezdtük el, mint két gyerek. Szórólapoztunk, beszéltek rólunk, majd összeakadtunk egy fordító irodával, amely multikkal dolgozott, hozzájuk kezdett cuccokat küldeni. Fél év múlva azt vettük észre, hogy iroda híján a harminc futárunk kocsmákban ácsorogva várja a megrendeléseket.

Magazin: Budapesten ez volt az első ilyen cég, most pedig már külföldön terjeszkedik.

Tóth Spenót Zoltán: Pozsonyban és Rómában. Viszonylag jól működnek. A rómait közösen alapítottuk egy erdélyi sráccal, aki együtt csinálja Latinnal, aki az itteni Hajti-Pajti irodavezetője volt, majd elege lett Magyarországból, fogta az öt gyerekét, és Valenciába költözött, hogy új életet kezdjen. Hallottuk, hogy nagyon nem jött be nekik, felhívtuk, menjen át Rómába, spanyolul már megtanult, tanuljon hát meg olaszul is. Átköltözött és ő vezeti az ottani céget. Amúgy csak alapító vagyok, a napi munkában már nem veszek részt, gurul magától.

Magazin: Váczi Eszter mindig zenésznek készült?

Váczi Eszter: Igen, bár hivatásszerűen egyre kevésbé szeretnék az lenni. Szeretném, ha a zene nem a megélhetésemet jelentené. Az értékes alkotó részétől veszi el az energiát, amikor olyan koncerteken kell fellépni, amelyet csak azért vállal az ember, hogy a csekkeket be tudja fizetni.

Tóth Spenót Zoltán: Nem szeretsz koncertezni?

Váczi Eszter: Őszintén szólva nem.

Tóth Spenót Zoltán: Akkor tényleg azonnal abba kell hagyni.

Váczi Eszter: Na jó, ez persze ebben a formában nem igaz. Akkor szeretek koncertezni, amikor közlendőm van. A közönség fantasztikus energiát tud adni. A zenét, az alkotást, a próbákat, a stúdiózást nagyon szeretem, ahogy bizonyos koncerteket is. Sokszor úgy érzem, hogy ha meg akarom tartani azt a szintet, amit művészetnek nevezek, akkor kevesebbet kellene fellépnem, ami lehetetlen, mert ebből élek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne nyújtanánk bármilyen szituációban a tőlünk telhető legtöbbet. Amikor már ott állok, teljesen mindegy, hogy mit gondoltam előtte, csak az fontos, ami akkor és ott történik a színpadon. De az idő múlásával fordított arányban egyre egészségtelenebb a lámpalázam, hiába az egyre nagyobb rutin.

Tóth Spenót Zoltán: Glenn Gould is utált koncertezni, abba is hagyta, csak stúdiózott és lemezeket adott ki.

Váczi Eszter: Nyilván megengedhette magának… Amikor elhatároztam, hogy dzsesszt akarok énekelni, úgy láttam magam, mint aki az – azóta már nem is létező – Balassi Bálint utcai sejtelmes lila fényben úszó Jazz Caféban ül egy bárszéken, és két embernek énekel. Nálam a zene és a zenét körülölelő hangulat dominál, abba szeretek belefeledkezni, és ez nincs feltétlen szimbiózisban a közönséggel. A tömegek előtt való szereplés sohasem motivált. Az extrovertáltságot külön lehet választani a zenétől, nincs bennem vágy arra, hogy megmutassam magam, nincs bennem a „boogie”, ami benned megvan. Talán öröklött családi vonás ez, édesapám szobrászkodik, de szándékosan soha nem állított ki. Neki elég, hogy a műveiben meg tudja formázni a belőle kikívánkozó mondanivalót, ugyanakkor nélkülözi a művészi hiúságot, hogy mások véleményének tükrében lássa önmagát. Vagyis biztos abban, amit csinál. Ezzel persze sokakat megfoszt valami nagyon értékestől, de mégis meg tudom érteni ezt a döntését. Ez szerintem sokkal nagyobb önfegyelmet követel. Mint egyfajta titoktartás. A kisebb alkotások nejlonharisnyába bugyolálva hevernek az ágy alatt… Természetesen az én helyzetem más, mert a hivatásom mindig is összefonódott a közönséggel. És bevallom, boldoggá tesz, ha adhatok valamit…

VÁCZI ESZTER

SZÜLETETT:1976. július 22-én Budapesten. FOGLALKOZÁSA: énekesnő. A Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolába járt, ahol hét évig tanult zongorázni. Az iskola kórusának végig tagja volt. 16 évesen Lakatos Ágnesnél tanult énekelni. 2001-ben szerzett művész/tanári diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola dzsesszének tanszakán. 1997-ben került a Jazz+Az nevű együttesbe. Társai: Geszti Péter, Behumi Dóri és Kozma Orsi voltak. 2002-ben alakult meg jelenlegi zenekara, a Váczi Eszter Quartett. Társai: Gátos Iván, Gátos Bálint és Mike Zsolt. 2010-ben csatlakozott Schneider Zoltán gitáros.

VÁCI ESZTER AJÁNLJA

KÖNYV - LUDMILLA ULICKAJA: DANIEL STEIN, TOLMÁCS

Különös emberi sorsok és a hit sokfajta megnyilvánulásának lebilincselő ötvözete.

FILM - ÉLETREVALÓK

Az alapszituáció tragikuma ellenére végtelenül szellemes és megindító lm.

ZENE - PAOLO CONTE: ARENA DI VERONA LIVE

Ő az az előadó, aki mindenfajta allűrt nélkülöz. Ha megérem az ő életkorát és még mindig énekelni fogok, valahogy így szeretném én is csinálni...

TÓTH SPENÓT ZOLTÁN

SZÜLETETT: 1964. október 1-jén Budapesten. FOGLALKOZÁSA: zenész, üzletember. 1981-ben végzett az Anna Frank Gimnáziumban. A középiskola után a budapesti underground életben bukkant fel, játszott az Európa Kiadó, az Ági és a Fiúk, majd a Csókolom zenekarban, írt lmzenét Török Ferenc Koccanás című lmjéhez. 1993-ban alapította meg öccsével a garázscégként induló Hajtás-Pajtás kerékpáros futár céget, amely városi legendává vált. Manapság a Puszi együttes gitárosa, énekese és szövegírója.

TÓTH SPENÓT ZOLTÁN AJÁNLJA

FESZTIVÁL: BÁNKITÓ FESZTIVÁL

Tekerj a tóra július 20. és 22. között ! Hozd a kutyádat, macskádat, gyermekedet, barátaidat, mert itt mindent szabad! DJ-k, koncertek, tánc és felszabadulás kifulladásig.

KÖNYV - FIALA JÁNOS: KUSS

Fogalmam sincs, hogy miről szól a rádióriporter harmadik könyve, de beleolvastam, és baromi jó.

ZENE - UJJ ZSUZSI ÉS DARVAS KRISTÓF KONCERTJE

augusztus 15-én a Tokaji Írótáborban.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.