Angol lecke franciákkal

2012-07-13

A francia filmek egyik nagy mutatványa, hogy már akezdő képsorokkal el tudják hitetni, történetük mély, szereplőik igaz problémákkal viaskodnak. Titkuk van,amelynek feltárulása ezerszer izgalmasabb egy kriminél. És mindig cizelláltra mesterkélt.

Tegyük fel, hogy kezünkbe kerül a Francia Intézet és a Funzine szórólapja és elmegyünk a margitszigeti Holdudvarba egy kis exkluzív kertmozizásra. Mondjuk július 16-án. Nem esik az eső, élvezzük a környezetet, ennyi már elég is lenne, becsukjuk a szemünket, jó helyen vagyunk. De a film elkezdődik, csak rá kell pillantani a vászonra. Szőke, éretten kedves nő ül be egy rádióstúdió mikrofonja elé. Felteszi a fülhallgatót, várja a kezdést. Három másodpercig kell nézni, hogy belénk hipnotizálja a vágyat: Mutasd a titkodat! De ne áruld el! És ne vetkőzz le! Az izgatóan ízléses ruháidban akarunk látni. Nem az érdekel, ki vagy, hanem hogy milyenre csináltad magad. És az, miért ilyenre csináltad magad. És hogy miért nem érzed jól magad abban az önmagadban, amilyenre csináltad magad.

A nő első titkára sokan azonnal rájönnek: ez Karin Viard, persze hogy elvarázsol. Indul a műsor, a nő a magány melegségével megszólal, lágyan búgni kezd a francia nyelv kultúrmuzsikája. Ritmusára megjelennek a feliratok is – de angol nyelven. A rejtélyrejtvénnyel párosul, és ettől még hatásosabb az egész.

Vajon eleget tanultunk-e ahhoz, hogy közelebb kerüljünk ehhez a nőhöz? Mitmond? Eztmost értjük, magánéleti tanácsokat ad, most valami kimaradt, elmegy vidékre, köszön, jó, tovább, keres valakit. Az anyját? Csináljon, amit akar, csak közben nézzen maga elé, üresen, bánatosan, fújjon füstöt, szóljon néhány mondatot. Körülöttünk sötétülő zöld, a levegő simogatóan melankolikus, ez nagyon jó…