Miért lesz valaki kaszkadőr?

„Az már művészet, ha egy akciófilmnek van konkrét cselekménye”

Gyerekkorom óta lenyűgöztek az akciófilmek, és mivel nemzetközi szinten is jegyzett harcművész voltam, innen már egyenes út vezetett a kaszkadőrszakmához. A filmkészítés egyik legkreatívabb feladata a vezető kaszkadőré: a rendezővel szorosan együttműködve ő felel az akciósorozatokért, de arra is ügyelnie kell, hogy ezeknek a jeleneteknek meglegyen a saját dramaturgiájuk.

Dolgozott több tízmillió dolláros produkciókon, de ugyanúgy tévés forgatásokon is. Mi volt a különbség?

A fizikai megvalósítás terén minimális az eltérés. Ugyanakkor az is elmondható, hogy annál nagyobb a kihívás, minél kisebb a költségvetés: minél kevesebb a pénz, annál kreatívabbnak kell lenned, hiszen mindenki tökéletes akciókat vár el tőled.

Ugye igaz, hogy számos sztár dublőreként is dolgozott?

Igen, és mindegyikük nagyon szeret engem, mivel én viszem vásárra a bőrömet annak érdekében, hogy ők szépnek és tökéletesnek tűnjenek a vásznon.

Bruce Willist is többször helyettesítette már. Ez számított, amikor immár rendezőként felkérte a maffiavezér szerepére?

Biztosan, de úgy vélem, a forgatókönyv kvalitása és azon belül egy hálás szerep nyomósabb érv volt, mint a régi ismeretség.

Sokszor hallani kaszkadőrbalesetekről. Mennyire veszélyes ez a munka?

Nagyon, és a veszély folyamatosan jelen van: nem az a kérdés, hogy megsérülsz-e valaha, hanem az, hogy mikor.

Ezért váltott szakmát, illetve kezdett el írni és rendezni?

Minden sportoló vagy atléta pontosan tudja, hogy a teste nem fog örökké tökéletesen működni. A szenvedély, hogy imádok történeteket kitalálni és elmesélni, hajtott, hogy próbáljam ki magam íróként és rendezőként. Persze ez nem olyan egyszerű az életben, mint amilyennek kívülről tűnik – Hollywoodban szinte lehetetlen váltani. Egyszer csak teljesen mindegy volt, hogy hány évet dolgoztam már a filmiparban, teljesen elölről kellett kezdeni mindent. Annyi előnyöm azért volt, hogy a fogásokat igen jó rendezőktől leshettem el – ez egy iskolapadban sosem jött volna össze.

Egyik interjújában azt mondta, hogy a Felültetve egy művész-akciófilm. Megmagyarázná, mi az?

Nevetni fog: szerintem az már művészet, ha egy akciófilmnek van konkrét cselekménye, és az a megfelelő dramaturgiai szabályok szerint változik. Manapság az akciómozik zömében két robbantás és autós üldözés között csak néhány mondvacsinált jelenetecske van, mint valami szünetbetét. Persze ezt is lehet zseniálisan előadni, mint például a Jason Bourne- vagy a James Bond-filmekben. A Felültetve is akciófilm, de nem az határozza meg a karakterét, hogy hányszor dördül el egy fegyver, és ha ez bekövetkezik is, nem a torkolattűz a legfontosabb esemény a vásznon, hanem a golyózápor következményei.

Sosem gondoltam volna, hogy egy akciófilmben is lehet önmegvalósítani –önnek ezek szerint sikerült. Mi indította erre?

Hollywoodból eltűntek azok a mozifilmek, melyeket sokan szerettünk. Manapság szinte kizárólag 100 millió dolláros költségvetésben és képregényhősökben gondolkodnak. Nagyon ritka, hogy igazi férfiak csapnak össze, mint régen – fogalmazzunk úgy, hogy a Felültetve egy régimódi szemléletű mozi, mely visszatér a gyökerekhez. Nem alkalmaztunk semmiféle CGI-t vagy látványos vizuális trükköt, inkább az atmoszférateremtésre helyeztük a hangsúlyt.

Létezik még olyan akciójelenet, amilyet sosem láttunk? Lehet még eredetinek lenni?

Ó, hogyne. A technika olyan gyorsan fejlődik, hogy nemsokára tényleg csak a fantázia szabhat határt a filmiparnak. És egyre többen vannak, akik szeretnek túllépni a határokon.