Jelenremix a határ túloldalán
A kísérleti általános iskola nevéhez méltón valóban egy kísérletnek ad otthont már jó pár éve: immár 12. alkalommal rendezik meg Kishegyesen a Dombos Festet, a Vajdaság egyik, ha nem a legfontosabb nyári kulturális fesztiválját július 3–8-ig. Két helyszínen zenei és irodalmi rendezvények, koncertek, pódiumbeszélgetések, fórumok és viták, felolvasóestek várták a zene és az irodalom kedvelőit, a program egyáltalán nem volt kispályás. S hogy mi ebben az egészben a „kísérleti”?
A Dombos Festet magyarországi minták, például a Művészetek Völgye vagy a József Attila Kör (JAK) tatai és szigligeti alkotótáborai nyomán hívták életre egy tucat esztendővel ezelőtt, tudom meg Virág Gábortól, a programsorozat egyik főszervezőjétől. Korábban a szomszédos településeken is voltak kísérőprogramok, az idén csak helyben rendezték meg a fesztivált. A kísérlet eredeti célja az volt, hogy a környéken élőket felrázzák „a Milosevics utáni apátiából”, hogy kiderüljön, a kilencvenes évek háborúi után is van élet a környéken. S hogy megmutassák a régiónak, a településnek a környező országokban születő kulturális produkciók egy részét. A fesztivál nyomán a falu képe is megváltozik idővel, például köztéri alkotások, festmények, a tanyarekonstrukciós programnak köszönhetően pedig kiszínesedett pusztai házak révén. A Monarchia korabeli vasútállomás hasznosítása még ezután következik.
A fesztivál egyébként egy irodalmi antológia, a Dombosi történetek után kapta a nevét, amelyből egy fiktív Kishegyes képe rajzolódott ki. Az viszont már nagyon is valóságos, hogy nemcsak a kultúrszomjasak, de a falu népe is jól tud járni a Dombossal: Kishegyes kereskedelme ilyenkor kicsit fellendül, sokan konkrét pénzkereseti forráshoz is juthatnak. Például kiadják üresen álló szobáikat, házaikat, hogy a fesztiválozóknak legyen hol aludniuk, vagy éppen a lebonyolításban segédkezhetnek, sok fiatal pedig önkéntes munkával teszi zökkenőmentessé a hétvégét. Virág arról is beszámol: az ilyen önkéntes fiatalok egy része ma már önállóan szervez bizonyos programokat, úgyhogy a vetéstől végül is eljutottak az aratásig. „A Dombos Fest előtt is voltak különböző nyári rendezvényeink, csak akkor még nem tudtuk, hogy ezt fesztiválnak hívják” – így a szervező. 2001-ben jött a lehetőség, hogy ebből az egészből egy összművészeti fesztivált csináljanak. „Eleiben egy egész hónapon át tartó rendezvénysorozat volt a Dombos, az első hétvégén nagy zenei eseményeket, a másodikon kisebb koncerteket és irodalmi programokat rendeztünk, a harmadik hétvége az építészeté és a képzőművészeté volt, a negyedik pedig a közösségformáló rendezvényeké, a közös főzéseké, a kötetlen együttlété.” Idővel aztán úgy döntöttek, célszerűbb az elszórt programokat egyetlen szűk hétre koncentrálni, keddtől vasárnapig. Az idén az iskolában és egy Hegyalja utcai, egykor illegális szemétlerakóként működő, mára európai szintű fesztiválhelyszínné varázsolt területen zajlottak a rendezvények.
S hogy Kishegyes népe mit szól a fesztiválhoz? Kezdetben nagyon szerették a Dombost, tudtam meg, most viszont már jól látszik egy réteg, amelynek nem tetszik a dolog. Például az, hogy egyes zenei rendezvények esetén a szervezők ma már kénytelenek belépődíjat szedni, ami különben még a jelképesnél is jelképesebb összeg: esténként 100-200 dinárért, vagyis mintegy 250-500 forintért lehet hallgatni a jobbnál jobb bandákat. S az sem tetszik néhány helybélinek, hogy a szervezők nem engednek a nyomásnak, és továbbra is mellőzik az általuk túl kommersznek vélt zenét. A legtöbben eddig az ugyancsak kishegyesi Rúzsa Magdi koncertjén voltak pár éve, hatezren, egyébként egy-egy fesztivál alkalmával összesen úgy tízezren fordulnak meg a településen.
A falut egyébként körülbelül ötezren lakják.
Virág azt mondja, bár Belgrádból nem nagyon látszanak, Újvidékről annál inkább. A vajdasági kormány mellett például az NKA is támogatja őket. Az biztos, hogy a programokkal nem bántak szűkmarkúan: a Dombosi történetek – remix című irodalmi programsorozat keretében keddtől vasárnapig eljött felolvasni/beszélgetni mások mellett Csobánka Zsuzsa, Gerőcs Péter, Márton László, Krusovszky Dénes, Bencsik Orsolya, Zalán Tibor, Grecsó Krisztián, Horváth Viktor, Tamás Gáspár Miklós, Balázs Attila, Sopotnik Zoltán és a Slam Poetry Budapest ötfős delegációja. A vajdasági Híd Kör mindennapos vendég volt az iskolaudvaron, de a Symposion, az Ex-Symposion és a Prae.hu is képviseltette magát. Az irodalmi programok tető alá hozásában Virágék segítségére volt a József Attila Kör (JAK) és a Fiatal Írók Szövetsége is. A Hegyalja utcában pedig Ferenczi György és a Rackajam, a Béla Műhely, a Vad Fruttik, Juhász Gábor, Balázs Elemér, Lajkó Félix, a Meszecsinka és Dresch Mihály nevével csábítottak. Ottjártunkkor lépett fel a Kaláka, majd a Harcsa Veronika Quartet, tizenegykor pedig hatalmas tábortűz is megvilágította az egyébként is gyönyörű löszfalat, és bevalljuk, hogy itt láttunk először kemencekápolnát is. A pljeskavica-szüzességünket ugyan nem Kishegyesen volt szerencsénk elveszteni, de ilyen jól talán még sehol sem esett. A magyarországi pénztárcának igen kellemes árfekvésű luxuscikkek után, a másnap délelőttjén ideális regenerálónak bizonyult a Fő utca egyik szinte jeltelen krimójában felszolgált kvázi hamburger (100 dinár),meg a kedvesség és az egyenes minimálhumor, ami (éljenek a sztereotípiák:) az itt élőkre oly jellemző.
És különben is: mi bajunk lehet ott, ahol az egyik sört úgy hívják, hogy Lav? A másikat meg hogy Jelen.
