Apokaliptikus szerelem, késői öröm

Slash nevét mindenki ismeri – ez tény. Ő korunk egyik nagy gitárhőse, aki a nyolcvanas évek második felében szinte mennybe ment a Guns N’ Roses enigmatikus karaktereként. Ő volt az a háttérben megbúvó mester, aki ha előkapta a hangszerét, dallamaival és szenvedélyes szólóival közös nevezőre hozta az Aerosmithés a Rolling Stones-hangzást, persze a glam vonalból is sokat merítve. A Guns olykor tudott keményebb is lenni, de ezeknél a zúzós riffeknél is mindig belecsempészett némi költői finomságot – nagyon fájin kis metal volt, amit ők nyomtak, nem véletlen, hogy slágerlistákon is rendszeres szereplők voltak.

Rockerek vagyunk, de közben a popnak is hódolunk műfaj azóta nagy divattá vált, de a Guns jelentősége azóta sem csökkent, így mindig nagy lelkesedés fogadta azokat a híreket, melyek a csapat újbóli összeállásáról, esetleg egy új albumról szóltak. Csak hát a frontember, a finoman szólva is problémás énekes, Axl Rose sosem tudta újra összeszedni magát. Slash és néhány régi Guns-tag ezért később megalapította a Velvet Revolvert, mely a finomságból és a slágerességből kissé visszavett Guns-stílust ambicionálta, a mikrofon előtt pedig a Stone Temple Pilotsból érkező, szintén problémás pasi hírében álló Scott Weiland nyomta az igét. Mondanunk sem kell, ő volt a formáció leggyengébb láncszeme, de a rajongók örültek, hogy Slash és a többiek még egyáltalán hajlandók egy énekessel együtt dolgozni. Ez a csapat 2004-ben és 2007-ben adott ki egy-egy lemezt, s bár hivatalosan nem oszlottak fel, nem is túl aktívak a tagok együtt, ebben a formában.

Slash időközben szólókarrierbe is kezdett, és mint minden zseniális hangszeres játékos, aki nem képes egy épkézláb refrént sem elénekelni, most a könnyebb utat választotta. Noha kipróbálta már magát hosszabb és rövidebb távon bizonyos énekesekkel, a most megjelent korongjához, az Apocalyptic Love-hoz (végre) egy viszonylag könnyű esetet választott: Myles Kennedyt, akitől a gitár sem áll távol. Kennedy Slash első, 2010-es szólóalbumán még csak három nótát énekelt, de ma már ő a frontember, ha a Guns egy-egy koncert erejéig összeáll. Ennek megfelelően az Apocalyptic Love olyan, mint egy új Guns-album. Nem annyira friss és feszes, mint annak idején, meg érződik az is, hogy nem az őrület, a drog vagy az egyéb vibráló energiák motiválták a dalokat, hanem a profizmus. A dallamok olykor egészen fülbemászóak, az Anastasia című nóta nagyon hozza a hard rock feelinget, a Shots Fired pedig még a speed metalt is belekeveri a képletbe. Egyszóval nem rossz ez a korong, de mire megjelent, már csak az „öreg”, harminc pluszos rockerek indul(hat)nak be tőle.

(Slash: Apocalyptic Love. Kiadja a Magneoton.)

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.