A múzeum ezzel újabb lépést tett a római kor élményszerű bemutatása felé. Mint arról már korábban írtunk, Pannonia provincia másik fővárosában, a Bécs melletti Carnuntumban már évekkel ezelőtt ráléptek arra az útra, hogy a város egykori lakóházait teljes terjedelmükben, vélt, sejthető alakjukban rekonstruálják, s azokban újra megélhetően mutassák be a római kori életet. Tudományosan nem tekinthető ugyan hitelesnek az efféle rekonstrukció, hiszen alig áll rendelkezésre adat arról, hogy az adott házak pontosan hogy nézhettek ki. De a vélt történelmi valóságtól mégsem annyira elrugaszkodott az ilyen újraépítés, hisz ismertek tipikus építési módok, amelyekre támaszkodni lehet, s amelyek kikövetkeztethetők olykor a feltárt alapokból és régészeti leletekből. A nagyközönség és a kor igénye pedig, hogy a római kor minél élményszerűbben elevenedjen meg, a korszakról való tudás ne csak elméletben legyen érthető, s ne csak romokban és földből kiásott leletekben legyen látható, de testesüljön meg olykor tudományos eredményeken alapuló, illúziókeltő díszletekben is.

Az étkező, melyből csak a heverésző rómaiak hiányoznak

Aquincumban természetesen továbbra sem tennének olyat, hogy római kori alapokra építsenek házat. A Festőház sem római kori alapokra épült, mégis ugyanolyan alaprajzzal, ugyanott áll, ahol az eredeti volt. Ez úgy volt lehetséges, hogy a Festőház alapjai a II. világháború alatt, egy lődomb építésekor kerültek elő, akkor feltárták, dokumentálták a maradványokat, majd elbontották őket. A hadi munkák által érintett házrészen a földben semmi sem maradt. Így vált lehetővé, hogy most ezen a „tabula rasa” területen a dokumentumok ismeretében egy rekonstrukciót lehetett felépíteni. De most is csak a fél Festőház épült újjá. Mert mint az építést megelőző tavalyi és tavalyelőtti feltáráskor kiderült, a ház nagyobb volt annál, mint amekkora részt a háború idején megbolygattak. További részeinek alapja máig megmaradt a földben, pontosabban a ráhordott lődomb alatt: ezeket nemrég tárták fel.

Tehát amit az Aquincumi Múzeum új látványosságaként látunk, az tulajdonképpen a fél Festőház – s ezt jelzik is a ház közelében kihelyezett magyarázó alaprajzon. Eredetileg ez is úgynevezett hosszúház volt (a most láthatónak hosszban több mint duplája), ami jellegzetes házformája volt Aquincumnak (és Carnuntumnak is). Főleg a város északi részén kerültek elő, s a leletek szerint iparosok lakták ezeket. Az ilyen házak végén utcára nyíló bolt vagy műhely helyezkedett el. A Festőház ugyan a polgárváros délkeleti részén állt, de ez is hasonlít északabbi társaihoz. Északi vége egy oszlopos tornácban végződött, s Aquincum egyik szélesebb utcájára nyílt (ezt a házrészt most nem rekonstruálták).

Kívülről egy fachwerkes, gerendavázas, német vidéki házra emlékeztetnek a rekonstrukció falai. Mint Láng Orsolya ásatásvezető régésztől megtudjuk, ez már az ókorban elterjedt technika volt, és itt, Aquincumban is. Belül egy hosszú középfolyosóról nyíltak jobbra és balra a padlófűtéssel ellátott, festett falú lakószobák, a konyha, a műhely, a kamra és a házi szentélynek is helyt adó átrium. Ezt tükrözi a rekonstrukció is. A bejárati folyosó falait madaras minta díszíti, mivel itt ilyen festésmaradványokat találtak az ásatáskor. A folyosó elágazása, kiteresedése a ház központi helyiségének számító átrium. Innen nyílik például egy kis munkaszoba, ahol a család nőtagjai dolgoztak, ezt jelzi egy felzsinórozott, felvetett szövőszék. Az átriumban faliszentélyt állítottak fel a ház népe által tisztelt istenek szobrocskáival, a falakat geometrikus növényi ornamentikafestés díszíti. Innen nyílik függönnyel leválasztva a fogadószoba és a hálószoba. A fogadószoba padlóján állatbőr, fonott fotelek, irattartó vitrin, a falakon pedig a leletek alapján készült fekete-vörös festés, a fekete lábazati mezőben vízimadarakkal. A hálószobában két egyszerű, dikóforma ágy, a szoba közepén pedig parázstartó, és van egy bronzveretes faláda is ruhásszekrény gyanánt. A konyhával szerencséjük volt a régészeknek, mert a legtöbb lelet edény, tehát könnyű berendezni belőlük egy konyhát. Annál inkább, mert itt is sok edényt találtak. Itt láthatók azok a festékestégelyek is, amelyekről a ház a nevét kapta. A konyhához közel az étkező: három kerevettel a félkönyökön fekve elköltött lakomákhoz. Az ételeket háromlábú asztalokról, az ókor porcelánjának is mondott terra sigillata edényekből fogyasztották. A falak festésére minden helyiségben külön ügyeltek, ahol lehetett, a feltárt motívumokat használták. A házat 1:1 arányú épületmodellnek tekintik a régészek, de a laikus látogatóknak ez teljesen mindegy: számukra ez egy bejárható római ház, amiből máris jobban értik, milyen lehetett itt élni körülbelül ezernyolcszáz évvel ezelőtt, a II–III. században.

Aquincumnak egyébként nemcsak ez a csodája készült el most: a mintegy 300 millió forint uniós támogatásból megvalósított projekt része volt egy mitológiai játszótér, a római életet bemutató, digitális élményjátékok és egy új bejárati egység, benne egy városfal-imitáció is, amely közvetlenül a déli városfalmaradványai mentén épült fel, s pergolával kiegészítve egy új lapidáriumnak, kőtárnak ad helyet.