A kisgyerekek persze nem ismerték fel – Szilágyinak ez cseppet sem fájt, bele is akart szürkülni a tömegbe –, a figyelmesebb szülők közül azonban többen mutogattak rá. Itt van a plakátos a Bagamériből. Hogyhogy milyen plakátos? Hogyhogy milyen Bagaméri? Legyintettek az értetlen fiatal anyukákra és apukákra a náluk valamivel már korosabb, ennek megfelelően jobbára többgyerekes szülők és a nagymamák.

Időközben arra is rájöttek, hogy nemcsak az idő múlik, hanem az életükbe beépülő gyerekkori élmények sem feltétlenül közkincsei az újabb generációknak. Kicsit sajnálkoztak is emiatt. Ki tudja, persze, mire emlékeznek majd húsz év múlva saját gyerekkorukból azok az Adorjánok, Zillék, Csengék, Márkok, Villők és Kincsők, akik a kisalföldi megyeszékhelyen most már ötödik alkalommal megszervezett Győrkőcfesztivál megbecsült, foglalkoztatott vendégei voltak.

Három napon át övék volt a város, a „távolabbi Mesevárosban bizniszelő”, ezért Győr kulcsát videoüzenetben rájuk hagyó polgármester, Borkai Zsolt azt kívánta nekik, hogy tündérkedjenek szabadon. Nagy, beváltható értéke volt a gyerekmosolynak ezen a háromnapos győri fesztiválon.

A tizennégy év alattiak mosolygós fényképe ezer, többnyire egyedi utcai játék ingyenes használatára szolgált, a képért kapott karszalaggal tizennégy étteremben ingyen ebédelhettek a felnőttel betérő gyerekek, több szálloda pedig családonként egy gyermeket ingyen fogadott. A fotók – sok ezer régebbi arckép társaságában – a városháza előtti oszlopokra, alkalmi, színes térbútorokra kerültek. Kamasz szerelmesek keresték itt egykori önmagukat, hiszen a Győrkőcfesztivál kezdetén, négy évvel ezelőtt még ők is teljes jogú, játékos polgárai voltak ennek a tarka meseállamnak.

A gyanakvó, haszonelvű, és nagy gyereke okán már fogyó empátiával nézelődő felnőtt megkérdezi magától: mi is tulajdonképpen ez a fesztivál, melyre évről évre a fél országból érkezik vendég? Idegenforgalmi attrakció, vagy egy városközösség önmagát is szórakoztató időutazása? Mi élteti, tartja fenn és teszi egyre népszerűbbé? Kocsis Rozi, a győri Vaskakas Bábszínház Blattner-díjas igazgatójának és a társulatnak önmegvalósító szerepvállalása, no meg kreatív társulása hasonló emberekkel, valamint intézményekkel?

Az idén úgy hirdették magukat: tíz helyszín, ezer program. Hozzátehetjük: millió ötlet. Itt minden meg van komponálva, és mégis minden esetlegesnek, csetlő-botlónak, vagyis természetesnek érzékelhető. Volt manóbütykölő és nyári Mikulás, hatalmas fa hajóhinta, cápavadászat és csónakázás a medencékkel telerakott Széchenyi téren. Tündértrambulin és tekergő tér. Meseszínpad, bábakukucs és egérparádé. Hídi vásár és sok fellépő színész, énekes. Rengeteg egyedi játék és közös akció. (Egyre inkább szembetűnik a helyi fesztiválokat látogató embernek, hogy az országban szinte mindenütt a bábszínészek és a bábszínházak a legötletesebbek.)

A győri Mobilis, az idén megnyílt interaktív tudományos játszóház elektromos gokartokat, rollereket, egyéb járgányokat hozott, tüzesvizes, vidám fizikai és kémiai kísérleteket mutatott be. Előjátéka, próbaüzeme volt ez egy félig-meddig titkon tervezett nagyszabású tudományos vízparti kiállításnak, melynek a forgatókönyve már formálódik az ötletemberek fejében. Nem kell persze elhallgatni azt sem, hogy a Győrkőcfesztivál is felvetette az idei nyáron több városban is élesedő kérdést: harmóniába hozható-e egy város szórakozni vágyó többségének alkalmi hangereje a belvárosban élők nyugalmi jogával?

Nemrég egy veszprémi zenei fesztivált kellett betelepíteni a szabadtérről a művelődési központba, mert a centrumban lakók tiltakoztak az egyébként rengeteg embert vonzó és kulturált program hangereje ellen. Győrött is panaszkodnak a belváros lakói a sok fesztiválra, az este fél tizenegykor kezdődő tűzijátékokra. A Győrkőcfesztivál alkalmával azt is fölvetették, szabad-e – akár csak egyetlen estére – késői programot szervezni a gyerekeknek. Az internetes kommentekben felvetett kételyeket azonban határozottan visszaverték a szülők. Játszani is engedd..., idézte valaki érvként József Attilát, remélve egyben, hogy a költő versei egyszer tán a mostani győrkőcök nemzedékének is értett közkincseivé válnak.

Immár ötödször