Romkocsma kontra művészet?
Ha hungarikumnak nem mondható is, Budapest egyik közönségvonzó különlegessége a kibelezett házakban, lepukkant helyeken berendezett mulató, amely nyáron még udvarral, kerttel is várja a publikumot. A legtöbb helyszín a hatodik és a hetedik kerületre koncentrálódik. A Rákóczi út és a Király utca közötti Kazinczy utca például kimondott romkocsma utcává alakult. Ezek a helyek nemcsak italozási, mulatozási lehetőséget kínálnak, hanem a legtöbbjük különböző programokkal is szolgál: a kezdő zenekarok, az államilag támogatott helyszínekről kiszorult műfajok (lásd: slam poetry), a független színházak, kiállítások, irodalmi események lelnek itt otthonra.
De mire is gondolt Szabó György, amikor arról beszélt, komoly konkurenciát jelentenek a romkocsmák a magasművészetnek? A kulturális menedzser városlakóként persze úgy gondolja, a romkocsmák programjai gazdagítják a kultúrát, de olyan túlkínálatot generálnak, amely háttérbe szorítja a magasművészeti értékeket. A nézők pedig a könnyebb, jóval olcsóbb, gyakran ingyenes szórakozás felé fordulnak. Pedig itt is érvényes, hogy amiért nem fizetünk, azt nem is értékeljük. A kultúrára szánt pénzt a fiatalok-középkorúak inkább a romkocsma pultjainál költik el, és háttérszórakozásnak tartják a koncerteket. A menedzser azt is problémának tartja, hogy a művészet és a szórakoztatás között nincs igazi különbség a nézők fejében, és ezt sulykolja a média is.
A művészeti vezetőként dolgozó Sediánszky Nóra évek óta rendszeres látogatója a romkocsmáknak. Nemcsak nézőként, hanem alkotóként is fontos terepnek gondolja őket, pláne amióta – a romló pénzügyi-jogszabályi környezet miatt – a művészi létezés jóval nehezebb lett. Már 2003-ban készült Dühöngő ifjúság-parafrázisát is a Szimpla Kertben mutatták be, igaz, a hely akkor még a Kazinczy utca másik felén honolt. Az idén újabb romkocsmában dolgozott, a Sufni G’ART’N-ben januárban megnyílt Sötétkamrában, ahol a felolvasószínházaktól az izgalmas, újfajta irodalmi esteken át a különféle előadásokig számos és sokszínű programnak adtak helyet. Azt egyelőre nem tudni, lesz-e ősztől folytatás, majd szeptemberben térnek erre vissza a Sufni tulajdonosával. A folyamatosságot ugyanis, úgy tűnik, a romkocsma – a jelenlegi anyagi körülmények között – nem tudja garantálni.
A szervezők és a vendéglátó-ipari hely tulajdonosainak igényeitől függ, hol milyen műsor áll össze –tudjuk meg a Mika Tivadar mulató programszervezőjétől, Vajna Balázstól. – A Mika Tivadar a VII. kerületi romkocsmák átlagánál feljebb pozicionálja magát – mondja. Inkább klubszerűen működik, és minőségi elvárásaik is vannak. A nevéből adódik, hogy a mulatás fontos szempont, főként a hétvégi zenés-táncos rendezvény. Nyitottak azonban a kortárs tánc- és színházi előadásokra, valamint a kortárs dzsesszre is. Remélik, hogy akárcsak tavaly, a Mika idén újra a Budapesti Őszi Fesztivál utóda, a Café Budapest egyik helyszíne lehet. De most nyár van, ilyenkor a kerthelyiségben a DJ-ké és az elektronikus zenéé a terep. Vajna Balázs elismeri, hogy a magasművészeti produkciók ritkán költséghatékonyak, a hely tulajdonosai általában a fogyasztás, a vendéglátó-ipari tevékenység bevétele nyomán határozzák meg, mennyire engedhetik meg maguknak az efféle programokat. Amúgy a programszervező is úgy látja, rengeteg romkocsma ad lehetőséget a kilátástalan helyzetbe sodort függetleneknek. Erős példaként említi a Müszi összművészeti tereit a Corvintetőn.
Arról is beszélünk, téveszme-e, hogy rontják egymás üzletét az egy helyre koncentrált romkocsmák. Ez valószínűleg valóban csak legenda: a Kazinczy utcában és környékén kimondottan szimbiózisban élnek, közösen léphetnek fel saját érdekeikért a döntéshozóknál, és mindenkinek csak használ a fiatalok esti helyről helyre vándorlása.
A The Carboonfools zenekart menedzselő 1G Menedzsment képviselője, Balogh Zsombor azt mondja, az együttesek lehetőségeit a dohányzási tilalom okán és a West-Balkán-katasztrófa nyomán alkotott törvények szűkítik igazán. Ezek következtében teljesen megváltoztak a nézői szokások. A koncert végén a rajongók nem maradnak, hanem elrohannak bulizni egy másik helyre. Sokan jegyet vesznek ugyan a koncertre egy kávézóba, klubba, kocsmába, de ott nem fogyasztanak, amit igencsak megéreznek a vendéglátóhelyek. Pedig ezekből a bevételekből is próbálnák állni a kulturális esemény költségeit. Nyáron, a kertekben rá lehet gyújtani, de a Carbonfools már csak olyan helyeken lép fel, ahol a technikai feltételek adottak, és a közönség is elfér – a „West-Balkán-törvény” viszont jócskán korlátozza, hány nézőt engedhetnek be egy helyiségbe. (Többször előfordult mostanában, hogy több száz ember kapun kívül rekedt, és az utcáról volt kénytelen végighallgatni a bulit.) Vidéken más a helyzet, ott kevesebb a koncertterem, és a feltételek adottak, mindenki arra a két-három jól felszerelt helyre jár. Arra a felvetésre, hogy a romkocsmák viszont az egyelőre ismeretlen (kezdő) zenekaroknak remek megmutatkozási lehetőséget adnak, Balogh Zsombor úgy reagál: az ilyen helyeken nehezen lehet közönséget toborozni. Jobb megoldás, ha az interneten ismertetik meg magukat, vagy egy már befutott zenekarral lépnek fel közösen, abból jóval többet profitálnak.
Profilszélesítés pincétől a padlásig
A romkocsmák saját profiljukat is igyekeznek szélesíteni. A Szimpla Kert például biciklis vására mellé az idén júniustól vasárnapi háztáji piacot is nyitott. Rendeznek divat és kreatív turkálót, szerveznek filmvetítést is. A Gondozó Kert része a ParaPark, amely nemcsak szlogenjében izgalmas – Bevállalsz egy zárthelyit? –, hanem feladatában is: egy óra alatt kell kijutni egy bezárt lakásból.
(Erőre nincs szükség, csak megfigyelő- és logikai készségre.) A Mika Tivadar mulató, valamint a szomszédos Kőleveskert a Design placc a dizájnpiacot fogadja be, míg a Müszi (Művelődési Szint) a Corvintetőn, a Corvin Áruház harmadik emeletén nyitotta meg kulturális alkotóközpontját és befogadó terét. A különleges növényzettel megáldott Grandio nemcsak kocsma, hanem hostel is, a Fogasházban pedig nemrégiben irodalmi fesztivált tartottak.
