Igaz, a Temze-parti kultúrpalotában most megnyílt és október közepéig látogatható Munch-retrospektíven nem látható a drámai alkotás egyetlen kiadása sem. Nem pusztán azért nem, mert a norvégiai múzeumokban található három verzió kiemelkedően fontos a skandináv ország számára, és a kulturális tárca nehezen teszi túl magát a 2004-es Sikoly-lopás traumáján. Hanem már csak azért sem, mert a Modern szem alcímet viselő, újabb kasszasikernek ígérkező tárlat az 1863 és 1944 között élt művész hosszú alkotó munkásságának második felére, a XX. században keletkezett alkotásokra helyezi a hangsúlyt.

Önarckép egy óra és egy ágy mellett

A párizsi Pompidou Központtal és az oslói Munch Múzeummal szoros együttműködésben tető alá hozott bemutató azzal tűnik ki, hogy nagy figyelmet szentel annak az érdeklődésnek, amelyet a kurátorok szerint „különösen jól ismert, mégis kevéssé megértett” festő a modern média, a fotó- és filmművészet és a színpadi technika fejlődése iránt tanúsított. Így az e koncepció szellemében gondosan kiválasztott hatvan festményen kívül a kiállítás a látogatók elé tár ötven Munch-fotót, sőt egy általa rögzített ötperces mozgófilmet is. A Tate Modernben emellett felvonultatott, Munch által feltehetőleg látott korabeli filmfelvételek arról is tanúskodnak, mennyire befolyásolták a festő tevékenységét az aktuális politikai és társadalmi események.

A szervezők kitartó erőfeszítésének köszönhetően a kiállítás Edward Munch több rendkívüli vonását is jól illusztrálja. Nicholas Cullinan, a tárlat egyik felelőse a sajtóbejáráskor elmagyarázta, hogy a szorongó, nehéz természetű géniusznak több oka is volt egy-egy motívum többszöri feldolgozására. Ritka alkalom, hogy a Tate Modernben egy fedél alatt látható a Lányok a hídon, A beteg gyermek és a Könnyező nő sorozat számos változata. A beteg kislány ihlető motívumától 1907 és 1925 között láthatóan nem tudott szabadulni. A művészettörténész szerint Munch azon kevés festő közé tartozott, akinek még életében kijutott az anyagi elismerés is. Miután egy-egy képét értékesítette, hajlandó volt ismételten előállítani a művet, például egy éppen előkészület alatt álló kiállítás kedvéért, vagy egy újabb vevő reményében. Munch az általa szervezett bemutatók hasznából is részesedett, de az egyes témaismétlések oka a katarzis keresésében és a tökéletességre, lezárásra való törekvésben is rejlett.

Edward Munch első Kodak fényképezőgépét 1902-ben vásárolta meg Berlinben, majd 1926-ban újabb kamerával lepte meg magát, amelyet egészen 1932-ig használt. Fotográfiai munkássága lényegében saját életének megörökítésében merült ki. Becslések szerint fotói harmada különböző szögekből lekapott önarckép. A végeredmény általában meglehetősen elmosódott és furcsán van exponálva. Szívesen dokumentálta festményeit és kiállításait is, jelezve, mennyire – mintha gyermekeiről lett volna szó – kötődött az alkotásaihoz. A fotózás hatása festményeinek elrendezésében, a néha túlzó térformálásban is jelentkeznek. Alakjai, például az 1913–14-es Hazatérő munkások, vagy az 1910–12 közé datált Vágtató ló gyakran tűnnek úgy, mintha mozgásban lennének, szembejönnének a kép előtt ácsorgó múzeumi látogatóval.

A sok szenvedést, nyomorúságot látott Munch mindig is szívesen foglalkozott önmagával, de ez még a szokásosnál is jobban érvényesült azután, hogy 1930-ban bevérzett a jobb szeme. Hónapokig egyáltalán nem tudott dolgozni, mert a bal szeme már korábban tönkrement. A szerencsétlenségből vizuális tőkét kovácsolva Munch megszállottan elkezdte papírra vetni a sérült látásából adódó eltorzult, ugyanakkor merőben új képi világot. A kiállítás utolsó, Munch fizikai és lelki hanyatlásának szentelt terme különösen lehangoló. Fájdalmas nyíltsággal, őszinteséggel dolgozza fel betegségeit, többek között az 1919-es Önarckép spanyolnáthával címet viselő vásznon. Legvégül, a kijárat mellett helyezték el az Önarckép egy óra és egy ágy mellett című művet, Edward Munch egyik utolsó, 1940–43-as képét: ez egyszerre emlékeztet az idő múlására, a visszaszámlálásra, és azt is jelzi, az északi géniusz jóslatszerű pontossággal látta, hol fogja, mégpedig nem is sokára, utoljára lehunyni a szemét.

Infó

Az egykori olajtüzelésű erőmű épületében a millennium évében megnyílt londoni Tate Modern október közepéig ad helyet a Munch-kiállításnak. A tárlat hétvégenként késő estig látogatható, a belépődíj 14 font.