Rendszerváltó helyzet
De vajon miben lesz más a műemlékvédelmi építési engedélyezés gyakorlata mostantól? Valóban hátrányosabb helyzetbe kerülnek-e a műemléki érdekek, ha csak szakhatósági jogkörben érvényesülhetnek? Elvileg nem gyengébb szakmai szempontból a szakhatósági szerepkör, mint az építéshatósági, mondja Halmi Nándor, az egykori OMVH (Országos Műemlékvédelmi Hivatal), majd a KÖH (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) nyugalmazott műemlék-felügyeleti vezetője. Van azonban különbség a gyakorlatban.
Építéshatóságként a műemlék épületek felújításakor, átalakításakor az elmúlt húsz évben az örökségvédelem kezében volt az építési engedély kiadási joga, így maga határozhatta meg az engedélyezés folyamatának gyorsaságát, megvonta az ügyben érintett ügyfelek körét, hivatalból eljárást indíthatott sürgős esetben, kötelezhetett, és ha kellett, bírságolhatott, amivel jobban ki tudta kényszeríteni a műemléki érdekek érvényesülését.
Nagyobb volt a rálátása és nagyobb a befolyása egy-egy ügyre, közigazgatási perekben pedig erősebb volt a pozíciója. Ezek a lehetőségek már ideiglenesen védett épületek esetében is fennálltak. Tehát ha egy értékes, de nem műemlék épületet a lebontás vagy a durva átalakítás veszélye fenyegetett, gyors ideiglenes védelem alá helyezéssel a műemlékvédelem intézménye hatósági súllyal állhatott mögötte. Mindez a lehetőség „csupán” szakhatóságként nem lesz a kezében. Igaz, nem is volt mindig az övé. A műemlékvédelem csak 1992-ben, a rendszerváltás után kapott építéshatósági jogkört az akkor 12 ezer objektumot számláló műemlékállományra.
Akkor alakult át az addigi OMF (Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség) OMVH-vá, vagyis a felügyelőség hivatallá (majd 2000-ben KÖH-hé). Az OMVH első elnöke Fejérdy Tamás volt, aki kérdésünkre elmondta: az építéshatósági jogkört akkor, 1992-ben azért kapta meg a műemlékvédelem, mert a rendszerváltás bizonytalan közigazgatási viszonyai közepette attól tartottak, hogy műemlékek pusztulhatnak el. Ekkoriban tömegével kaptak meg önkormányzatok korábban állami kézben volt, védett ingatlanokat, melyeknek építéshatósági ügyeit ugyanannak a településnek a jegyzője nem intézhette volna – az eljáró építési hatóságot alkalmanként jelölte volna ki a területileg illetékes közigazgatási hivatal (és még ugyanazon műemlék esetében sem biztos, hogy mindig ugyanazt).
Ezt akadályozta meg akkor a törvénymódosítás, mely építéshatósági hatáskörrel ruházta fel az OMVH-t. Többletfeladaként vállalta ezt akkor a műemlékvédelem: a kiszámítható, egyszerűen nyomonkövethető eljárás, és ezáltal a műemlékek hatékonyabb védelmének biztosítása érdekében – mondja Fejérdy Tamás. Viszonylag gyors döntés alapján történt mindez, miután egyértelművé vált, hogy a kiszámíthatóságot és a nyomon követhető folyamatosságot más módon biztosító megoldás nem lesz, azaz nem jön létre a többszintű, önálló építési hatóság, a tervezett Állami Építésügyi Hivatal.
A műemlékvédelem építéshatósági hatásköre hangsúlyozottan csak az egyedi műemlékekre vonatkozott (ezek száma 1992-ben 12 ezer volt, ma pedig 13 628) – tehát a négymillió hazai építmény töredékéről volt szó. Műemléki jelentőségű területen és műemléki környezetben lévő nem műemlék épületek esetében a műemlékhivatal eddig is ugyanolyan szakhatóság volt, mint akár a tűzoltóság vagy a vízügy. És most ilyen lesz a műemlék ingatlanok esetében is. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy fellebbezés esetén a másodfok nem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke lesz, hanem a területileg illetékes kormányhivatal vezetője, és a KÖH másodfokú örökségvédelmi szakhatóságként vesz részt az eljárásban.
Nem egyszerűsíti a helyzetet, s az ügyfelek számára nem fogja megkönnyíteni az ügyintézést, hogy az egyedileg védett műemlékek esetében a nem építésiengedély-köteles, de csak örökségvédelmi engedéllyel végezhető beavatkozások (például homlokzatfestés, falkutatás, restaurálás stb.) vonatkozásában továbbra is az örökségvédelmi hatóság az eljáró hatóság: első fokon a kijelölt megyei kormányhivatalok kulturális örökségvédelmi irodái, másodfokon pedig a KÖH. Míg tehát most még egyazon műemlék esetében ügytípustól függetlenül ugyanaz a hatóság jár el, júliustól ügytípustól függően más hatóságtól kell megkérni az építési engedélyt és mástól az örökségvédelmi engedélyt.
A KÖH építéshatósági hatáskörének elvesztését értelmezhetjük jelentős pozícióvesztésnek, de kissé cinikusan úgy is, hogy véget ért a rendszerváltás, nincs szükség már erős hivatalra a műemlékek védelmében. Egyébként volt már ennél gyengébb jogi helyzetben is a műemlékvédelem. Halmi Nándor emlékszik a rendszerváltás előtti időkre, amikor a főváros műemléki ügyeibe, pontosabban azok építési engedélyezésébe az OMF-nek még szakhatóságként sem volt beleszólása, mert az a fővárosi tanácsnál egy külön műemléki osztály (Budapesti Műemlékfelügyelőség) dolga volt. Megjegyzi azonban, hogy az OMF operatív műemléki intézmény volt, műemlékvédelmi műhely, amely önállóan is dolgozott műemlék-felújításokon, pénzt is szerzett a munkáihoz. A hivatal hatósági szerepe csak 1992 után vált erőssé.
A műemlékvédelem talán a 2001 utáni években, a KÖH létrejöttével tudhatta magáénak a legnagyobb hivatali erőt. Az építéshatósági jogkörön kívül pedig 2001-től a régészeti és a műtárgyvédelmi hatósági feladatokat is megkapta az akkori KÖH (ez utóbbiak továbbra is ott maradnak). A műemlékvédelem hivatali erejének erodálódása 2011-ben kezdődött, amikor a KÖH vidéki és budapesti hatósági irodái leváltak az anyaintézményről, és a területi kormányhivatalok szervezetébe kerültek át, ahová továbbvitték magukkal az akkor még meglévő műemléki építéshatósági jogkörüket is, mely most szűnt meg.
Sok száz tiltakozó aláírás
„A Kormányzat válaszúthoz érkezett: amennyiben az eddig követett úton megy tovább, a parciális magánérdek maga alá gyűri a nemzeti kulturális értékek fenntartásának, megőrzésének a kormányprogramban és az Alaptörvényben is rögzített alapelveit” – írja a törvénymódosítás ellen tiltakozó nyílt levelében a KÖH tizenhét munkatársa, akihez pár nap alatt sok száz aláíró csatlakozott az Építészfórumon. L. Simon László kulturális államtitkár válaszközleményében kiemelte: a kormány célja, hogy létrejöjjön „a kulturális örökség védelmének átlátható, kiszámítható, tervezhető, széles körű együttműködésen és támogatottságon nyugvó (...) rendszere”. Cselovszki Zoltán, a KÖH új elnöke egyik első nyilatkozatában pedig elmondta: „Azzal, hogy a hatósági szerepünk kicsit csökken, az együttműködési képességünket arányosan növelni kell. Ne egy defenzív hivatal legyünk.”
