Így VOLT egykoron

Nagy dolgok kis helyen kezdődnek, kezdhetjük ezzel a fordulattal, hiszen bár frivol módon is olvasható, a lényeget tökéletesen lefedi. A soproni VOLT Fesztivál ’93. április negyedikén startolt (F)elszabadulás címmel, ami már sokat elárul az akkori vicceskedő közhangulatból a helyi Sportcentrum legkisebb termében. A belépő mindösszesen 220 forintba került. Ám egy baljós jel beárnyékolta a kezdést: a plakátok tervezésekor épp csak a legfontosabb, a VOLT Fesztivál neve maradt le a papírlapokról.

– Különösebb tudatosság nem jellemzett minket az első időszakban. 19 évvel ezelőtt, a VOLT indulásakor, mindössze 19 évesek voltunk – emlékszik vissza a kezdetekre Lobenwein Norbert, a fesztivál egyik főszervezője. Soproni fiatalként számukra nagyon vonzónak tűnt mindaz, amit a budapesti kulturális életről hallani lehetett. Ebben az időben már működtek a korszak legendásnak számító klubjai, ahol a hozzájuk is közel álló alternatív és rockbandák játszottak rendszeresen. Sopronban – több vidéki városhoz hasonlóan – viszont nem voltak klubok, zenekarokat is csak ritkán láthatott a közönség. Így egy megoldás maradt: nem vártak arra, hogy valaki szervezzen nekik koncerteket, maguk ugrottak a feladatnak.

– A gimnáziumi évek alatt már rendszeresen szerveztünk városi rendezvényeket, amelyekre alkalmanként nagyjából ezren látogattak el –meséli tovább Fülöp Zoltán, a másik főszervező. Ezeken az eseményeken ők maguk voltak a lemezlovasok, de néha egy-egy zenekart is vendégül láttak. Az első VOLT Fesztivál (mely különben egy akkor népszerű popkulturális magazinról kapta a nevét) ebből a rendezvénysorozatból fejlődött ki.

– ’93 áprilisában – húsvétvasárnap –öt zenekart hívtunk meg, közülük az akkor legfontosabbnak számító csapat, az Európa Kiadó a koncert napján lemondta a fellépést. Ettől függetlenül a fesztivál sikeresen zárult: nyolcszázan jöttek el – tette hozzá Fülöp. Innen pedig töretlenül fejlődött igaz, nem túl nagy ugrásokban, inkább lépésről lépésre a rendezvény: a fellépők száma egyre nőtt, és velük gyarapodott a látogatók száma is. Kisteremből nagyterem lett, majd a folyosót, a bejárat környékét, a környező utcákat és tereket is programsátrak lepték el, s gyakran került ki a „telt ház” tábla.

Az első igazi ugrás a fesztivál életében 2001-ben következett be, ekkor a VOLT szervezői megállapodást kötöttek a Szigettel, s így a soproni rendezvény a tavaszból átköltözött a nyárba, és a fedett csarnokból a Lövérek csodás környezetébe. Akkoriban már nagyjából 25 ezren vettek részt a fesztiválon. Ezzel véget ért az az időszak, amikor a fesztiválozók megtöltötték a város kollégiumait, panzióit, szállodáit, vagy épp a belváros parkjaiban tértek nyugovóra.

– Az első VOLT-ot és a mostanit nem lehet egy lapon említeni. Olyan volt az indulás, mint egy nagyobbacska házibuli. Ehhez képest tavaly már több mint százezren jöttek el – meséli Lobenwein. Igazán látványos fejlődés a világsztárok terén következett be, hiszen máig messze a legerősebb a VOLT kínálata más vidéki fesztiválokhoz képest.

– A soproni buli másik igazán fontos erénye azok a pluszprogramok, amelyekről sok esetben leginkább a helyszínen értesülnek a vendégek – teszi hozzá Fülöp. Idén például VIRÁGVOLT címmel négy, kortárs képzőművészt, Magyarósi Évát, Ef Zámbó Istvánt, Szurcsik Józsefet és Wahorn Andrást hívták meg. A művészek arra vállalkoztak, hogy a helyszínen felépített látványműteremben négy nap alatt összesen húsz képzőművészeti alkotást, hatalmas virágokat készítenek. Nagyon erős ugyanakkor a gasztronómiai kínálat is. A fesztivál keretében működő borfesztiválon 22 soproni borászat van jelen. Nem véletlen hát, hogy 2003-ban a Magyar Turizmus Zrt. Kiemelt kulturális esemény címet adományozott a VOLT-nak.

Legnagyobb zűrnek az elmúlt húsz évben a Marilyn Manson fellépése körüli hisztériát tartják. Akkoriban hetekig másról se lehetett hallani, mint hogy egy ilyen szélsőséges személyiséget nem lenne szabadmeghívni egy fesztiválra. A koncert minden gond nélkül lezajlott, de az azt megelőző felhajtás akkor nagyon megnehezítette az életüket. A legmámorítóbb viszont talán az, amikor a gyerekeiknek beszélhetnek a fesztiválról.

– Az ötéves fiamnak meséltem arról, hogy csak akkor van értelme ilyesmibe belefogni, ha szívvel-lélekkel csinálja az ember – eleveníti fel Lobenwein.

– Nem tudom, értette-e, miről beszéltem, de azt biztosan érzi rajtam, hogy mennyire szeretem ezt a fesztivált.

A következő húsz évet pedig már csak lezongorázzák valahogy.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.