Azt meg diszkréten nem teszi hozzá, hogy ez a művelet nálunk negyedannyiba kerül, mint ha otthon csináltatná, lehet, hogy a nyaralási célpontok kiválasztásánál direkt sokat nyomott a latban, hogy mennyi egy tetkó, s ezért jöttek Korzika helyett ide.

Megtudhatjuk, hogy bizony a testszurkálás világában is dívik egyfajta nosztalgia, anyáink korából, lám, idén nyárra visszatért a telitalpas szandál, a tattooszalonokban meg újra divatba jöttek a nevek, csak már nem olyan elmosódott, börtönszagú kivitelben, mint a „Szeretlek Bözsi” vessző és felkiáltójel nélkül, hanem a míves Lina, Bettina, Alexandra tarol. Mondja is a helyi művész, bizonyos Lala, hogy ő bizony nem nagyon szereti, amikor valaki a barátnője nevét véseti alkarjára, mert abból tapasztalatai szerint hamarosan „takarás lesz”, és az dupla munka, de a műsorvezető, Novodomszky Éva mindjárt egy nőiesen praktikus megoldással áll elő: keresni kell egy másik „Bözsit”, és akkor maradhat a felirat.

Hát ilyen magvasan indul a Balatoni Nyár egyik hétköznapi epizódja, s nem akarnánk úgy tenni, mintha komoly és elmélyült műsorra számítanánk, inkább csak arra vagyunk kíváncsiak, hogyan megy a közszolgálati könnyedség.

Izzadságszagúan – állapítjuk meg végül. Túl sokat akarnak belepréselni egyetlen negyvenöt perces adásba, mintha ettől várnának pergést és dinamizmust, ám csak a zaklatottság és a felületesség csorog. Mintha mindenki sietne, gyerünk, gyerekek, hajrá, zavarjuk le, aztán igyunk egy koktélt a parton. Emiatt még az érdekesnek ígérkező beszélgetések is felszínesek maradnak, pedig a Magyarországról kicsempészett, késő római Seuso-kincsekről szóló jól indult, a nézőt végre megfogta valami, kíváncsi lett, érdekelte a külföldön trezorba zárt tizennégy ezüsttárgy sorsa, amihez úgy érezte, köze van, hisz tőlünk kerültek oda, még a kérdéssel is egyetértett, hogy most akkor harcol ennek visszaszerzéséért valaki vagy sem. Ám amikor a szakértő erre úgy válaszolt, hogy erről nem őt, hanem a kormány valamelyik tagját kéne megkérdezni, az interjút mindjárt el is vágták.

Amiről két dologra következtethetünk. Az egyik, hogy épp lejárt a beszélgetésre szánt idő. A másik, hogy kormányt emlegetni balatoni műsorban csak hajóval kapcsolatban ildomos.

Volt persze hajó is, vízi járművel érkezett a forgatási helyszínre Szabó Sipos Barnabás, akiről megtudtuk, hogy fest, öt gyereke van, önismereti tábort vezet, s hálás az Új Színház vezetőinek, amiért a következő szezonban elhalmozzák munkával. Aztán hajóra szállt a száguldó riporter, Nagy Judit is, reklámblokk következett, csak nem írták oda a képernyőre, hogy promóció, mert leginkább az derült ki ott a taton, hogy a Balatonon nagyon sok chartercég foglalkozik vitorláztatással.

Dunát lehet velük rekeszteni.

Aztán folytatódott a reklámblokk, egy salsa tánccsoport ropta, valószínűleg azért, hogy vezetőjük elmondhassa: az országban már tíz iskolájuk van, és mindjárt indul a nyári táboruk, ahová mindenkit szeretettel várnak.

Azt viszont betudjuk a reggeli hőségnek, hogy a balatoni növényvilágot beharangozó riportban ürgéket, teheneket meg kócsagokat lehetett látni, olykor némi nádat a vízen.

Flóra vagy fauna, nem mindegy?

Legalább az egyiket alkarra is lehet tetováltatni, az aktuális divattrendnek megfelelően.