Régi, lelkes olvasónk, a Magyar Nemzet publicistája, csalódott lapunkban. „Hallatlanul gyönge gondolat” szerinte az, hogy a mai tisztviselők hasonlóan ostobán állnak a művészeti kérdésekhez, mint a hatvanas évekbeliek, akik Ottlik Géza angliai utazásakor próbáltak akadályokat gördíteni szabad mozgása elé. Őt tehát meglepte, hogy minisztériumi tisztviselők kicenzúrázták Kőszeg Ferencet, Makai Józsefet, Parti Nagy Lajost egy uniós pénzen megjelentetett kiadványból.

A neves irodalomtörténész, az Antall-kormány római nagykövete, Szörényi László hivatali idejéből származó anekdotagyűjteménye is mutatja, hogy a bürokraták gondolkodása örök. S nem csak a magyaroké.

Sokat lehet nevetni rajtuk, pedig minden eset komoly.

Például az a távirat, hogy „sajnos a kitüntetések kimaradtak a futárpostából, a referens megint részeg volt”. Meg hogy Szicíliában megállította a csendőrök kísérte kocsiját, hogy könyvet vegyen egy antikváriumban, „a rohamosztag-vezető berúgta a könyvesbolt ajtaját, a pénztárat öntestével védő tulajdonosnővel közölte: »A nagykövet úr vásárolni akar!«, a rémült vevőket futni hagyta…”

Azután a történet a szlovák nagykövetről, akit olaszországi útján Göncz Árpád kért meg, hogy hazájában járjon közbe a háborús időkben nagy érdemeket szerzett Esterházy János rehabilitálása érdekében, de „hirtelen elhunyt, amikor – ígéretéhez híven – a nagyköveti értekezleten átadta Göncz üzenetét Meciárnak. Az exbokszoló, kissé pszichopata miniszterelnök úgy elkezdett ordítani, mint a sakál, a római nagykövet szívrohamot kapott.”

A rendkívül nagy műveltségű szerző hatalmas dózisokban fűzi az érdekes kulturális információkat történeteihez. Feltétlenül képet kellett keresnünk például ahhoz a felfedezéséhez, hogy a toszkánai „Fornoli mellett, a Serchio folyón ott áll a budapesti Lánchíd – kicsiben. 1840-től 1860-ig épült, megszakításokkal, mestere egy Lorenzo Nottoli nevű híres építész volt, aki talán William Tierney Clark 1827-ben épített Temze-hídjáról vette a mintát.”

OLVASÁSRA VALÓ

1. GERŐCS PÉTER: TÁRGYAK

Gerőcs az új írónemzedék irodalmi lapokban gyakran publikáló szerzője. Novellái éppen olyanok, amiért érdemes olvasni: a mi világunkat jelenítik meg, és saját nyelvünket használja a megjelenítéshez.

2. BÉKÉS PÁL: ÖSSZEGYŰJTÖTT BÉLYEGEK

Örkény egypercesnek hívta, Békés Pál bélyegnek. Ez utóbbi talán jobban behatárolja a lehetőségeket. Egy-két-három mondatban megragadni az élet egy fontos szeletét. Még fogazatuk is van ezeknek az írásoknak.

3. BÄCHER IVÁN: IDEGEN ORSZÁG

Évekig évi ötvenkét novellát írt Hétvége mellékletünkbe. Meg számtalan esszét, recenziót, riportot. Hogy lehet ezt színvonallal bírni?! Sosem mertem megkérdezni azon a néhány napon, amikor belátogatott kettőnk szobájába.

Az olasz Lánchíd