Lélekvándorlás – fűzte hozzá egy ismerősöm, és egy kicsit valóban az. Ami elöl van, az persze adott, azt látom és konstatálom nap mint nap, ám egy lakás teli van rejtett zugokkal, mélységes tárolókkal, amikből csak úgy buknak elő a teljesen elfeledett emlékek, tárgyak, iratok, vázlatok. Így került elő egy bizonyos régi táska is.

A védőzsákjában volt, mert én nagy becsben tartom ám a szép holmikat, de nem üresen és papírokkal kitömve, mint a társai. Ez a táska teljesen teli volt, véletlenül rakhattam így el, egy lusta éjjel, amikor csak hazaestem, és nem akartam az ágy mellé hajítani, hiszen úgy könnyen a macska martalékává válhatott volna, mint annyi szépségem, köztük kedvenc bőrfotelem is.

Amikor kicsomagoltam a hatalmas, fekete, szőrbetétes, még mindig pompásan illatozó darabot, ugyanakkorát dobbant a szívem, mint amikor évekkel ezelőtt Rómában megláttam egy kirakatban. Horrorösszegbe került, a hitelkártyámat kellett lezúznom érte, a vésztartalékot, de nem tehettem egyebet, meg kellett szereznem. Hogy is feledkezhettem meg róla? Talán egyszer, ha felvettem, úgy féltettem. És ekkor megint meglepett az a rossz érzés, ami az utóbbi időben oly sokszor. Hogy milyen könnyen hagyom magam elcsábítani, milyen egyszerűen zuhanok bele az érzésekbe, amik aztán észrevétlenül tűnnek el. És még csak nem is emlékszem a szenvedélyre magára sem, mert jön egy másik őrület, egy ugyanolyan – sőt hirtelen nagyobbnak tűnő – láng, és amiért megvesztem egy héttel azelőtt, az mintha sosem létezett volna… És akkor még meg sem néztem, mit rejt a táska mélye! Kiborítottam mindent az ágyra, lássuk! Egy hatalmas kulcscsomó.

Semmi jelzés, semmi cím rajta, pedig komoly zárakat sejtet a méret és a kivitelezés, jó lett volna, ha dereng, melyik régi lakásunkat nyitotta. Sokszor költöztem az utóbbi években ugyanis, ide, oda, egyik városrészből a másikba, meg amúgy is mozgékony ember vagyok, még az is elképzelhető, hogy a kulcs egy barátom lakásához tartozik valahol vidéken vagy Berlinben, vagy esetleg egyszerűen valaki nálam hagyta. Most már mindegy is. Az viszont nem, hogy egy édes macskanippet kitől kaptam. Az biztos, hogy nem magamnak vettem, ilyet csak ajándékba lehet kapni, talán egy udvarlóm adta, jó lenne tudni, ki. Számlák, befizetést igazoló sárgacsekk-csíkok – erről eszembe jut, hogy el kell mennem megint a postára. Mindenről eszembe jut valami, örökké előretolakszik bennem a kapkodás. De azért gondosan átnéztem még a maradékot. És igazi kincsre bukkantam: egy versem vázlatára. Hetekig formázhattam, de nem tudtam befejezni, bár rémlene, miért. Mert a megtalált strófák és a melléjük írt kiegészítések magukért beszélnek, azonmód bejött a befejezés, kész lett a szöveg. Bár az is lehet, hogy a megírás idején még nem jutottam el a végeredményig, csak nyugtalanított a kérdés, a test mint formázható, formálódó anyag problémája… Tényleg, még csak meg sem néztem, maga a táska milyen állapotban van, hiszen nyilván nem tett neki jót, hogy nem ápoltam le évekig, hogy ki tudja, hol hányódott, mi gyűrte és nyomta össze, mi sérthette meg a kényes bőrt, bírta-e a füle a megpróbáltatásokat. (Belül rendben van, bár tény, ami tény, gonosz arccá formálódott a szövet, egy torz vigyorrá, a bugyrok mintha nevetnének rajtam, gúnyolnának, felvillantanának egy rejtett, rossz lényt felém…) Megnyugodva láttam, hogy az évek nem kezdték ki annyira,mint az várható volna, bár az anyag néhol ráncokba húzódott, amit krémmel lehet talán még korrigálni. A színe tökéletes, alig öregedett, tényleg, ez csoda. És itt is jön rögtön a párhuzam, hogy én, aki ugye magamnak mindig elöl vagyok, használódom, kopok, hogy lám, mindennek dacára én is milyen jól viselem a gyűrődéseket…

KARAFIÁTH ORSOLYA

Kultúrdémon: költő, performer, publicista és minden más, három verseskötete és két lemeze jelent meg.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

07. 06. PARTI NAGY LAJOS

Költő, író. Budapesten él. Legutóbbi kötete: Fülkefor és vidéke (Magyar mesék), Magvető 2012.

07. 13. TRENCSÉNYI ZOLTÁN

Újságíró, publicista, a Népszabadság főmunkatársa.

07. 20. FÁY MIKLÓS

Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.