Az 1946-ban alapított cseh mustra a közelmúltig a régióban az egyetlen A kategóriás fesztivál volt (három éve jött fel erre a szintre Varsó filmszemléje, de programjának színvonala máig elmarad az elvárhatótól), ráadásul komoly tradíciókkal rendelkezik. A szocializmusban a keleti blokk egyik legfontosabb mozis rendezvénye volt a moszkvai mellett, kvázi konkurenciája a „nagy testvérnek”. Míg akkoriban a szovjet rendezvény helyzeti és erőfölényben volt, mára ez megfordult: a csehországi fesztivál most sokkal jelentősebb nemzetközi szinten, mint a Nyikita Mihalkov által fémjelzett oroszországi.

De nem volt ez mindig így. Karlovy Vary patinás fesztiválját az eltűnés fenyegette a rendszerváltás után, ugyanis a kilencvenes évek elején a rendezvény mind látogatottságát, mind szakmai jelentőségét tekintve a mélypontra került. A megmentő végül a színészként is ismert Jirí Bartoska lett, aki 1994-ben vette át a rendezvényt, és szervezőcsapatával az 1990-es évek végére ismét sikerült a régió vezető filmes mustrájává felfuttatnia a fürdőváros nagymozgóképes eseményét. A számok magukért beszélnek: manapság átlagosan mintegy ezer újságíró tudósít a filmfesztiválról. A fesztivál jelentőségét a helyi és az állami szervek is felismerték: a 135millió cseh korona (mintegy másfél milliárd forint) büdzséjű fesztivált a cseh kulturális minisztérium 30 millió koronával, Karlovy Vary városa és a megye pedig további 11 millióval támogatja.

A Karlovy Vary-i filmfesztivál szervezői mindig is tudták, hogy a régióbeli előnyt érdemes kihasználni, így a „keleti blokk” művészete mindig is kiemelt szerephez jutott a programban –így a magyar filmek is külön figyelmet élveztek az utóbbi csaknem húsz évben. Szinte csak egy-két olyan esztendő volt, amikor nem versenyeztünk. Idén pedig a szinte lehetetlen feladatot is megoldotta Karel Ochművészeti igazgató: igaz, hogy két év kényszerű szünet után csak mostanában kezdenek készülni magyar filmek, de a „zavarosban” csak talált két olyan művet,

melynek el tudták csípni a nemzetközi premierjét. Az egyik Bergendy Péternek a hazai mozikban már lefutott, A vizsga című második játékfilmje, a másik Cserhalmi Sára első játékfilmje, a Drága besúgott barátaim, amelyet a csehországi fesztivál East of the West elnevezésű, kifejezetten a régiós műveket összefogó versenyprogramjába hívtak meg.

Az már a sors iróniája, hogy utóbbit később Pusztai Ferenc producer visszavonta a már sajtónyilvánosan is bejelentett programból – ez szinte példátlan eset, arról nem is beszélve, hogy roppant kínos. Az hivatalos indok az volt, hogy a mű nem tud elkészülni, mert a Magyar Nemzeti Filmalap egy korábbi pályázaton nem támogatta az amúgy magánpénzből készült alkotás utómunkáját. A fesztiválmeghívás után Pusztai futott még egy kört az alapnál, ahol az utómunka finanszírozását továbbra sem tartották elképzelhetőnek, a fesztiválrészvételt viszont támogatnák: azaz hozzájárulnának az alkotók utazásához és a kész műből egy kópia legyártásához. Ennek ellenére az utolsó utáni pillanatig csak pletykákat lehetett arról hallani, hogy a film mégis ott lesz a fesztiválon, míg végül csütörtök délután maguk a cseh szervezők tették közzé: a részvétel lemondása „olyan heves vitákat keltett Magyarországon, hogy az azonnal, egy magánszponzor színre lépését eredményezte”. A vetítés július 5-én lesz.

Reméljük azonban, hogy fókusz végül mégiscsak a nagy nevekre és a botrány nélkül vetített művekre összpontosul majd. Szabó István Az ajtó című filmjét (mely egyébként a már említett moszkvai mustrán versenyez) például Karlovy Vary különprogram keretében tűzi műsorra, és a főszereplő Helen Mirrent Kristályglóbusz életműdíjjal méltatja. A berlini filmfesztivál Ezüst Medve-díjával jutalmazott Csak a szél című Fliegauffilm pedig a Horizons nevű válogatásban lesz látható.