Fél kilométer autópálya
- Gondolom, ritka öröm mostanában az a siker, amelyet az idei könyvhét hozott.
- Igen, mert a legtöbb kiadó arról számolt be, több könyvet adott el a tavalyihoz képest. Csakhogy nagyobb volt az árengedmény is, ami viszonylag új jelenség.
- A leárazás kedvez a könyvbarátoknak. És a könyvszakmának?
- Az utóbbi egy-két évben burjánzó leárazások károkat is okoznak. Segítene, ha a parlament elfogadná az általunk már régen elkészített kötöttkönyvár-törvényt, melyet a most hivatalba lépett kulturális államtitkár, L. Simon László is támogat. Sajnos eddig nem tudták napirendre tűzni. A leárazásokkal egyébként sok esetben már csak az a cél, hogy egy-egy kiadó vagy kereskedő átvészelje ezt a nehéz időszakot, például ne kelljen elküldenie még több munkatársat. Eredetileg azt gondoltam, hogy az elmúlt év lesz a könyves válság mélypontja, aztán hogy az idei. Bár így lenne, de már nem vagyok ebben sem olyan biztos. Lehet, hogy a következő év lesz az.
- Mit tud tenni az egyesülés?
- Lehetőségeink korlátozottak, hiszen nem kamaraként működünk. Bár büszkék vagyunk rá, hogy értékek és normák tekintetében ez egy tradicionális szakma, társadalmilag, államilag sajnos alulértékelt. A kormányzat most a sportot helyezi előtérbe, holott a hazai könyvkultúra nagyon fontos része a magyar identitásnak, kultúrának, és európai összehasonlításban is igen jól megállja a helyét. Több európai országtól eltérően mi egy szervezetben integráljuk a kiadókat és a kereskedőket…
- …és ez érdekkülönbségeket, ütközéseket hoz.
- Mindaddig, amíg a hazai könyvszakma fölívelő ágon haladt, nem volt gond. Ki lehetett termelni a bővülő új, korszerű könyvüzletek költségeit. De Budapesten ma már másfélszer-kétszer annyi a könyvesbolti alapterület, mint Bécsben, ami nyilvánvaló aránytalanság. Vidéken viszont látok egy pici növekedési potenciált. A konjunktúra megtorpanása után mindenki nagy bajba került. Addig a kiadók igyekeztek megtölteni a kereskedők polcait – sőt „túltermeltek” –, viszont a könyveket nálunk bizományba adják, így a forgóeszköz-finanszírozás a kiadókat terheli. A lektűr műfajban el lehet érni, hogy az önköltség hatszorosa legyen a fogyasztói ár, a színes könyveknél már jó, ha négyszerese. Nyugat-Európában a duplája, ott sokkal több jut a kiadóknak is. Ugyanakkor vannak értékes könyvek, amelyeknél nincs „szorzó”, más bevételekből kell fedezni ezek költségei egy részét. Ezért szoktam mondani, hogy nálunk egyszerre olcsó és drága a könyv: olcsó a nyugati szintű papír- és a nyomdai árakat tekintve, és drága a jóval kisebb hazai vásárlóerőhöz képest. Van ugyan néhány százezer könyvvásárlónk, de sok millióan egyetlen kötetet sem vesznek, esetleg a gyerek tankönyvén kívül. Nagy a feszültség a könyvpiacon, és egyik fontos feladata a MKKE-nek, hogy pacifikálja a kialakult helyzetet, megértve és egyeztetve a kiadók és a kereskedők jogos érdekeit.
- Jelenleg 50 százalék körüli az árrés, amit a kereskedő elvisz a könyv árából, de vannak, akik ezt 55-60 százalékra emelnék.
- Ehhez azt is tudni kell, hogy a kiadók nagyjából 8 milliárdos forgóalapot adnak folyamatosan a kereskedelemnek a könyveikkel, a kereskedőknek viszont fenn kell tartaniuk azt az infrastruktúrát, amelyen a forgalom bonyolítható. Az euró–forint paritás miatt egyre súlyosabb az üzletek – euróban kiszámolt – bérletidíj-terhe, meg az, hogy nő a nyomdai és a papírköltség. Most elindul egy konzultációs hullám a szakmán belül, és ősszel szeretnénk egy konferenciát szervezni a problémák megvitatására, a megoldások keresésére.
- A kormányzattal nem próbálnak konzultálni?
- Ez elkerülhetetlen, mert beszédes szám, hogy a könyvszakma állami támogatása – évi 600-700 millió forint – jelenleg fél kilométer autópályaárát, ha eléri. És ez kevés. Hol van a szakkönyvek, a felsőoktatási könyvek szponzorálása? Szerencsére a könyvszakmai hitelkamat-támogatást még távozása előtt aláírta Szőcs államtitkár. Jó volna, ha az állam nemcsak a sportot, hanem a könyvkultúrát is fölértékelné adójóváírásokkal.
- Az új államtitkár, L. Simon László NKA-elnökként megszüntette a Márai-programot, amelyet korábban az MKKE tett le az asztalra.
- Ez súlyosan érintett bennünket. Már az is, hogy először a támogatási összeg feleződött. A Márai- helyett most olyan rendszert vezettek be, amely nem a kiadók által már létrehozott művek könyvtárba juttatását támogatja, hanem kéziratok megjelentetését és eljuttatását. Az előző modell azért is rokonszenvesebb volt, mert ha piacgazdaságról beszélünk, akkor legyen ott a kiadói erőfeszítés is. Van azonban néhány olyan ága a könyvkiadásnak, ahol meggondolandó az utóbbi, előfinanszírozási modell. Például éppen a szakkönyv- és felsőoktatásitankönyv-kiadás, vagy akár a szépirodalom egy fontos, de kevésbé piacképes része. Tudjuk, L. Simon László erős egyéniség, és szeretnénk, ha a kultúra képviselete erőteljesebb lenne általa a tárcán belül. Az új államtitkárt meghívtuk, és reméljük, gyümölcsöző lesz a vele folyó eszmecsere. Megjegyzem, van, amikor az a jó, ha az állam tartózkodik valamit megtenni. Fölröppent ugyanis: állami tankönyvkiadót akarnak alapítani, de az Akadémia egyelőre nem támogatta az ötletet. Mi az ilyen „államosítást” – beleértve az államilag előírt tankönyveket – azért sem gondoljuk helyesnek,mert e területen is megőrzendőnek tartjuk a magyar könyvkiadás általánosságban érvényes fő erényét: azt, hogy változatos és sokszínű, miközben része a piaci versenynek.
