Koltai Tamás: második Kádár-korszakot élünk

Az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón együtt zsűrizett Kerényi Imre rendező és Koltai Tamás kritikus. Bár színházi ízlésük, véleményük különböző, közös interjúra kértük őket. Koltai Tamás vállalta, Kerényi Imre elutasította a lehetőséget, mondván: ifjúkora óta semmiben nem ért egyet a kritikussal. Külön-külön azonban készek voltak beszélgetni munkatársunkkal, Szemere Katalinnal arról, hogyan látják a POSZT-ot és a magyar színház helyzetét.

- Könnyen rábeszélték, hogy zsűritag legyen a POSZT-on?

Koltai Tamás
FOTÓ: MÓRICZ SIMON

- Hét év után először akartam itt lenni, szörnyű helyzetben van a színház, a POSZT alkalom beszélni róla. Ehelyett a szőnyeg alá söpörték a problémákat.

- Már nem elég az évadértékelő cikke az Élet és Irodalomban?

- Minden évben megírom a POSZT idején a magyar színház állapotáról szóló nézeteimet, ennek semmi köze a mostani zsűrizéshez. Volt, aki felvetette, mivel itt vagyok, biztos nem fogok írni. Nem is értettem, minden szempontból a nyilvánosság híve vagyok.

- Úgy hírlik, Kerényi Imrét ellenpontnak ültették önnel szemben a zsűribe.

- Ez így van. Sokáig úgy tűnt, nem engednek be, kellemetlen embernek számítok, aki túl sokat bírál. Végül rájöttek, hogy így jobban jönnek ki a dologból. Kerényivel a zsűrizés éjszakáján elfogadtuk egymás véleményét, néha még egyet is értettünk. Például a Szentivánéji álom pozitív megítélésében. Abban is, hogy a debreceni Scapin nem jó. Purcarete a kedvencem, de ezt az előadást összecsapta. A román színészek jobban értik a színházi nyelvét.

- A válogatás egyezett az ízlésével?

- Ez nem ízlés kérdése, a válogatás szisztémáját és a válogatók kiválasztását vitatom. Az előzsűriben konszenzuálisan elismert színházi tekintélyeknek kell lenniük, a „friss szem” és a „rácsodálkozó tekintet” nem pótolja a megalapozottságot és a tájékozottságot. Egy fesztiválra az extrákat kell hívni, nem a banális középszert, amilyen a veszprémi előadás, Az értelem és érzelem. A filozófusnál és a Nordostnál nehéz eltekinteni attól, hogy a Katonában három fontosabb előadás született, köztük A mi osztályunk, amely megkerülhetetlen. Miféle inkompetens félelem tartotta távol Pécstől?

A vígszínházi Makrancos Kata szórakoztató produkció, de nem fesztiválra való. Az Egy lócsiszár virágvasárnapja a Nemzeti előadásában aktuálisan szólaltatta meg Sütőt, de kiütközött, hogy a főszereplője nem bírja a drámai terhet. A fehérvári Triónak sok híve volt, a darab igazi kommersz, de a társulat kitalált valamit, ami nézhetővé tette a műviséget. Meglepődtem, hogy zsűritársunk, a kitűnő litván Rimas Tuminas, aki a miénktől eltérő színházi nyelvet beszél, imádta. Ahogy a Scapint is, de ezt meg tudom magyarázni.

- Mit csinált volna Zappe László helyében, aki más előadásokat válogatott volna be, de a többiek leszavazták?

- Nagyon becsületesen járt el: el kell fogadni egy többségi döntést, és nyilvánosságra hozni a saját véleményt.

- Mit tartott fesztivál-előadásnak?

- A Szentivánéjit, a Vágyvillamost, ez utóbbi több díjat érdemelt volna. A Bányavirág a szívem csücske: új magyar darab, félig független színház Marosvásárhelyről, az előadás nagyon az övék. Nyirő-kultusz, álhazafiaskodás, népi szőttes helyett alkoholba merített szemléleti józanság, önirónia, groteszk valóság. Finoman balanszírozott tragikomikum. Szerettem a János királyt is. Jópofa pamflet, színészi díjra javasoltam, de egyedül maradtam. Szurkoltam a kolozsvári Hedda Gablernek. Ibsent gyakran unalmas ítélőszéki közvádlóként kezelik, de Andrei Serbantól éles szatírát kaptunk. Viszont túl direkten fogalmazott, és a színészi játék ettől kimódolt lett.

- Milyennek tartotta az évadot?

- Gyengének. Defenzívnek, bátortalannak, biztonságinak. Második Kádár-korszakot élünk, rosszabb kivitelben. Az elsőben „fű alatt” egységesebben opponálta a szakma a rendszert, és igyekezett kijátszani. Most a politikai klientúra megosztja, jobb- és baloldalra választja szét a szakmát. Vidnyánszky Attila és Kerényi Imre nyilvánosan kijelenti: eddig a balliberálisok voltak nyeregben, most jön a jobboldal, a baloldalnak meg a hét szűk esztendő. Ilyen a világon nincs, egyedül nálunk. Az ántivilágban is voltak politikai kinevezettek, de azért ennyire nyíltan nem manipulálták a pályázatokat. Ha van két jelentékeny színház a Teátrumi Társaság tagjai között, a kecskeméti és a debreceni, akkor kinek jutna eszébe „jobboldalinak” nevezni őket?

- Mi a jobboldali színház ismérve?

- Nincs ilyen. Azért jobboldaliak, mert többnyire a jobboldal klientúrájához tartozók juthatnak színházvezetéshez. A második Orbán-korban nem a fű alatt, hanem felette van igazodási kényszer. Az öncenzúra erősebb, mint Kádár alatt. Bizonyos témákat, konfliktusokat, drámai ideákat senki nem mer a színházban megfogalmazni. Pedig a tömeges szegénységről, a cigánykérdésről, az antiszemitizmusról, a rasszizmusról nem lehet nem beszélni. A mi osztályunk erről is szól, igen magas teátrális színvonalon: a múlttal való szembenézésről. Születniük kellene korérzékeny előadásoknak.

- Születnek, de főleg a független szcénában.

- Igen, ott vannak, ezért a politikai és a szakmai önkény a megszüntetésére játszik. A kőszínházak viszont „igényt elégítenek ki”, félnek a fenntartótól, az egyre igénytelenebb közönségtől, amelynek fokozatos romlásában maguk is vétkesek, és érthető okokból a túlélésükért küzdenek. Inkább meg sem fogalmazzák az evidens szakmai igényeket, elvárásokat, követeléseket. A POSZT kiváló alkalom lett volna, ha elhívják a kultúrpolitikai vezetőket.

- Ki jött volna el, mikor épp kulturálisállamtitkár-csere volt?

- Mintha időzítve lett volna. Amikor az új miniszter, Balog Zoltán azt mondja, hogy a Nemzeti Színházban irányváltásra van szükség, akkor azt kérdezem, mitől lett ilyen hirtelen a kultúra szakértője? Ki jogosította fel a verdiktre? Legföljebb arra jogosult, hogy megkérdezze, szükség van-e irányváltásra. Utána kérjen fel szakembereket, hogy írjanak tanulmányokat arról, milyen a Nemzeti Színház, és szerintük mi a küldetése. Ebből majd kiderül, szükség van-e irányváltásra. De ha ez előre el van döntve, minek a pályázat? Akkor a miniszter nevezze ki az igazgatót, és vállaljon érte politikai, esztétikai, gazdasági felelősséget. Mellesleg, miközben erről beszélünk, a társulat épp a brnói Nemzetközi Színházi Fesztiválon vendégszerepel.

- Mikor Görgey Gábor pályázat nélkül kinevezte Huszti Pétert, ő a felháborodás láttán gyorsan lemondott.

- Akkor még volt bátorsága a szakmának opponálni. Ha most a miniszter kijelentésére a szakma nem reagál, megérdemli a sorsát.

- Mit gondol, miért nem akart közös interjút önnel Kerényi Imre?

- Nem kedveli a párbeszédet, jobb szereti csak a saját hangját hallani, ahogy a mai hatalom általában. Kibírom valahogy. Kerényivel ellentétben, nem szoktam megfutamodni, legfeljebb vereséget szenvedek. Előfordult már. A zsűrizésnél mindketten kompromisszumkésznek bizonyultunk, és kizártuk a politikát. Ettől függetlenül, ami az esztétikai és színházi kérdéseket illeti, nagyon távol állunk egymástól.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.