A fesztivál helyszínei az egész szigetországot behálózzák. A tizenkét héten át, egészen szeptember 9-ig, a paralimpia végéig tartó folyamatos kulturális ünneplésből a zene, színház, balett, képzőművészet, irodalom, film és a divat egyaránt kiveszi a részét. A program ráadásul a csúcson indul, hiszen a venezuelai Simón Bolívar Szimfonikus Zenekar fellépése, különösen élő legenda alapítójával, Gustavo Dudamellel a karmesteri dobogón, igazi világszám.

A fiatal muzsikusok a lehető legkevésbé fényűző helyszínen, egy Raploch nevű skóciai kisvárosban – igaz, a káprázatos Stirling kastély tőszomszédságában – adnak koncertet egy akkora színpadon, amellyel legfeljebb az amúgy idén szünetelő Glastonbury fesztiválé versenyezhetne. A hangverseny első részében a 280 dél-amerikai zenész 130 helyi amatőr társaságában muzsikál, hogy lendületet adjon a venezuelai mintát követő, Big Noise (Nagy Zaj) elnevezésű skóciai kezdeményezésnek. Ez az egészen fiatal, hét és tizenkét év közötti gyerekek tehetségének kibontakoztatását szolgálja. A Simón Bolívar Zenekar négy napot tölt az északi tartományban, hogy azután a hétvégére már átköltözzön az elegánsnak számító Royal Festival Hallba.

A szombat esti „nagy”, Beethoven–Britten-koncertre néhány óra alatt elkeltek a jegyek, de a fesztivál oly sok más programjához hasonlóan számos ingyenes műhelybeszélgetés, nyilvános próba és örömzenélés lehetővé teszi a tágabb közösség számára is „Dude” és tanítványai megismerését.

Az olimpiai nyitóünnepségig legalábbis a látvány terén aligha ér fel majd bármi is azzal a show-műsorral, amelyre akkor kerül sor, amikor az olimpiai láng Anglia legnagyobb természetes tavához érkezik. A francia utcaművészeti együttes, a Los Commandos Percu Éjszakai műszak címmel rendez – remélhetőleg az égiek áldásával – szenzációsnak ígérkező szabadtéri happeninget, melyben a pirotechnikusoknak legalább akkora szerep jut, mint a zenészeknek és táncosoknak. A nyitó hétvége ajánlatából említést érdemel még a valahol Walesben, egyelőre nagy titokban tartott helyszínen bemutatkozó különlegesség: Jeremy Deller képzőművész Istenkáromlás címen harangozta be interaktív installációját, a világ csodái között számon tartott Stonehenge életnagyságú, felfújható mását, amely – ellentétben az eredetivel – nemhogy megközelíthető lesz, de a felnőttek és a gyerekek még ugrándozhatnak is rajta.

Jelképes jelentőségű, hogy a harminc évig tartó észak-írországi zavargásokra emlékezve az egyik legnemesebb olimpiai eszmét, a fegyvernyugvást is felidézik Londonderryben. Az i. e. 776-ban rendezett első olimpiai játékok óta hagyomány, hogy a részt vevő közösségeket a konfliktusok, fegyveres harcok felfüggesztésére szólítják fel. A nagyszabású attrakciónak ígérkező, nyilvános, ingyenes koncert a Peace One Day, Béke egy napra címet viseli, producere pedig a hasonló elnevezésű mozgalom nagykövete, Jude Law filmsztár. De a fesztivál nyitóéjszakájának legfontosabb angliai műsorszámát a második legnagyobb brit városban, Birminghamben, annak is a híres Symphony Halljában lesz érdemes keresni. Az egyik legfiatalabb brit zenekar, a City of Birmingham Symphony Orchestra Jonathan Harvey Weltethos című, eposzi méretű oratóriumának brit bemutatására vállalkozik, mely a különböző vallások és hagyományok közös értékeinek feltárásával a világbéke mellett tesz hitet.

Érdekes módon a londoni nyitány arca Yoko Ono, akinél népszerűtlenebb ember kevés lehetett a szigetországban a hatvanas évek második felében, hiszen a közvélemény John Lennon házassága és a Beatles felbomlását egyaránt az ő számlájára írta.

2012 júniusában viszont a főváros több pontján, köztük a Hyde Parkban látható a japán konceptuális alkotó Imagine Peace néven futó erőszakellenes multimédia projektje, mely világhálós üzenetek, plakátok, kitűzők és más eszközök segítségével egy békés világ képét vázolja fel. A nyolcvanadik születésnapja felé araszoló alkotó, akit Lennon „a világ leghíresebb ismeretlen művészének” nevezett, a Kensington parkban található ikonikus Serpentine Galleryben a hét elején nyitotta meg nagy érdeklődéssel kísért retrospektívjét. A válogatás legalábbis a brit kritikusokat máris meggyőzte arról, milyen óriási hatást gyakorolt Yoko Ono a kortárs művészetre.

A háromhónapos London 2012 fesztiválon összesen mintegy 25 ezer művész lép fel, és a remények szerint az olimpián részt vevő mind a 204 ország képviselteti magát. (Hazánk a Temze hat színpadán zajló River of Music szuperkoncerten, illetve egy fotóművészeti kiállításon és a South Bank kulturális központban sorra kerülő Poetry Parnassus című költészeti eseményen mutatkozhat be.) A beszédes számok közé tartozik, hogy a 900 helyszínre kiterjedő 12 ezer eseményre tízmillió ingyenbelépőt osztanak szét, azaz nemcsak jelszó, hanem feltett szándék is a kapuk lehető legszélesebbre tárása.

Jeremy Deller Istenkáromlása szórakoztatónak ígérkezik