Tele kompromisszummal
A színészzsűri, Margitai Ági, Pásztor Erzsi és Gáspár Sándor a legjobb férfialakítás díját megosztva adta a szereplők közül Viola Gábornak és Bányai Kelemen Barnának. Az előadás érdemeit szaporította, hogy ez volt az egyetlen versenyprogram, amelynek köze volt a független színházakhoz: a fekete komédia ugyanis a marosvásárhelyi Yorick Stúdió koprodukciója a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatával.
Mint már többször is megírtuk, az idei válogatók úgy vélték, nem volt olyan független előadás, amelynek helye lett volna a POSZT versenyprogramjában. Persze később kiderült, mégis akadt volna ilyen (a Pintér Béla és Társulatától a Kaisers TV, Ungarn), de a kritikus Zappe Lászlót leszavazta a többi válogató. Stuber Andrea kritikus, aki igazi meglepetésnek tartotta a Bányavirágot, azt mondja, ez az előadás érdekes összképet adna a mai világról – a Kaisers TV, Ungarnnal együtt.
Ide kívánkozik, hogy a POSZT utolsó napján, amikor a Független Előadó-művészeti Szövetség szakmai beszélgetésén külföldi kitekintéssel vizsgálták a fesztiválokat, az is elhangzott: a nemzetközi mezőnyben főként az alternatív szcénában mozgó rendezőket tartják számon magyar színházművészként, így Bodó Viktort, Mundruczó Kornélt, Pintér Bélát és Schilling Árpádot. Őket hívják a színházi találkozókra, velük kötnek koprodukciós partnerséget, az ő előadásaikat keresik, ha Magyarországon járnak.
Meglehetősen erős kompromisszumokkal volt teli ez a POSZT-válogatás. Tagadhatatlan: jóval gyengébb volt ez az évad, mint sok korábbi, bár fájóan hiányolta mindenki Pécsről a budapesti Katona József Színház előadását, A mi osztályunkat. Egybehangzó állítások szerint lényegesen erősebb volt, mint amelyek itt mentek, beleértve a Katona versenybe hívott két előadását, A filozófust és a Nordostot is. (De mindkét produkcióban szerepelt Pálmai Anna, aki a legjobb harminc év alatti színésznőnek járó Fidelio-díjat vehette át.)
Míg a szakmai zsűri szerint a legjobb előadás a Bányavirág volt, addig a közönségzsűri a szombathelyi Szentivánéji álom című produkcióra voksolt. Ebben az alakításokon túl nyilván nagy szerepe volt a szövegnek, amelyet Shakespeare nyomán írt Mohácsi István és Mohácsi János. A szakma a legjobb rendezés díját adta Mohácsi Jánosnak, a legjobb női mellékszereplőét Csonka Szilviának és a legjobb jelmezét Remete Krisztának. Noha az előadást elképesztő ováció övezte, a színháziakat megosztotta ez a produkció. Faragó Zsuzsa dramaturg például renyhének és egyenetlennek tartotta: Mohácsi fontos alakja a színházi szakmának, de nem gondolja, hogy jó terep lett volna neki a szombathelyi színház. Pengeélésnek vélte ugyanakkor a János királyt, de az Örkény Színház produkcióját nem díjazta a zsűri.
Megosztó darab volt a székesfehérvári Trió is. A Robert és Clara Schumann, valamint Johannes Brahms háromszögéről szóló Israela Margalit-darabot sokan laposnak, középszerűnek mondták, de többen úgy vélték, Orbán Eszter dramaturgi munkája, továbbá Galambos Péter rendezése hatalmasat lendített rajta. Díjat a négy szereplőből három kapott: a legjobb férfi főszereplőét Kuna Károly, a színészzsűritől a legjobb női alakításét Tóth Auguszta és a legjobb 30 év alatti férfi színésznek járó Fidelio-díjat Pál András. A legnagyobb elismerés mégis Galambos Péternek jutott, akit a zsűri külföldi tagja, Rimas Tuminas meghívott rendezni a moszkvai Vahtangov Színházba, ahol ő a művészeti igazgató. Bár Faragó Zsuzsa dramaturg fontosnak tartotta a színészek díját, több kritikus azt sem értette, hogy kerülhetett a POSZT-ra ez a mű. Ez a kérdés különösen nagy hangsúllyal vetődött fel a veszprémi Értelem és érzelem láttán.
Vegyes (szakmai) fogadtatása volt a debreceni Scapin, a szemfényvesztő című előadásnak is, amelyet a világklasszis Silviu Purcarete állított színpadra. A zsűri mégis két díjat adott neki, a férfi mellékszereplőnek szólót Mészáros Tibornak, a legjobb díszletét pedig Helmut Stürmernek – ez utóbbi elvitathatatlan volt. Egyébként akit az elmúlt héten arra kértünk, tippelje meg, kiket díjaznak majd, egyedül a legjobb női főszereplőt borítékolta. Nem volt kérdés, hogy Kováts Adél a legjobb mint a Radnóti Színház Zsótér Sándor rendezte Vágyvillamosának női főszereplője.
– Nagy az óvatosság, a jelszó: csak ne legyen konfliktus! – Stuber Andrea kritikus, akit két előadás szakmai vitájára is felkértek, nem igazán értette ezt a hozzáállást. Egyébként ez volt az első év, hogy a színházak dönthették el, kik vitassák meg előadásaikat. Minden beszélgetés elején vetítettek a közönséggel készült miniinterjú-videókat is, ami azért bizonyult rossz ötletnek, mert még a rutinosabb színháznézők sem fogalmaznak nyomdakészen közvetlenül az előadás után.
Az ország politikai megosztottsága még erre a fesztiválra is rányomta a bélyegét. Mint arról már beszámoltunk, a konzervatív kötődésű Magyar Teátrumi Társaság a POSZT-ot működtető kft. egyik kisebbségi tulajdonosa lett, akkora tulajdonrésszel, mint a Magyar Színházi Társaságé. Ezzel jogot kapott arra is, hogy vezetősége beleszóljon a válogatók és a zsűri összetételébe. Az idei bírálóbizottság összeállításakor a politikában is jártas rendezőt, Kerényi Imrét ajánlották, mintegy Koltai Tamás kritikus ellenpontjaként, aki szerintük írásaiban erősen politizál.
Egyébként úgy tudjuk, a zsűri nagyon jól működött együtt, a vitákban hevesen érveltek, de a nézeteltérések csak ízlésbeliek voltak. Kerényi és Koltai mellett tagja volt a grémiumnak Takács Katalin színész, Lőkös Ildikó dramaturg, Szakonyi Károly drámaíró, Szlávik István díszlettervező, valamint a már említett rendező, Rimas Tuminas. Faragó Zsuzsa egyébként erősen hiányolta a POSZT-ról, hogy a szakmabeliek megbeszéljék, „mi van ebben az országban”. Nem vitatták meg ízlésbeli különbségeiket, hanem az ellentétekről, botrányokról, nézetpálfordulásokról csak a maguk körében fortyogtak – leginkább a Facebookon.
Az idei POSZT-ra egyébként jóval kevesebb szakmabeli érkezett, és ritkán láttunk olyan telt házat, mint korábban, mikor a nagyszínházban a falak mellett végig álltak, akiknek nem jutott hely. Azt mondják, ennek a pénz az oka, még akkor is, ha a szállást állja a fesztivál. Faragó Zsuzsa azért hozzáteszi: a nyilatkozatháborúk, az elmúlt évad kultúrpolitikai botrányai, szakmai csatározásai is nyilvánvalóan apasztották az érdeklődést.
