De hogy egészen biztosra menjen, a szerző a század eleji belvárosba helyezte történetét, ahol nemcsak brutális gyilkosságok és ijesztő rémalakok népesítik be az éjszakát, de a korabeli irodalmi élet nagyjaival is össze-összetalálkoznak a szereplők. Szóval van itt minden, mint a vurstliban. És majdnem olyan bóvli is.

A történet egyik főszereplője, Szállási Titusz egy helyütt arról elmélkedik, hogy hol egy fantasztikus regényben, hol pedig egy rémregényben érzi magát. Az olvasó is hasonlókat tapasztalhat, csak jóval szélesebb zsánerregiszteren. Egyszerre krimi, rém-, fejlődés- és lányregény, illetve korabeli kultúrtörténeti barangolás ez a könyv. Mindenből van valamicske, s a szerző valóban ügyesen működteti a párhuzamos, ám gyakran teljesen különböző műfaji elemeket. A regény öt fontosabb szereplőt mozgat, kiknek történetszálai keresztül-kasul átszövik az eseményeket, majd a végén, ha olykor láttatlanban is, de találkoznak. A már említett Szállási Titusz, a Budapesti Napló feltörekvő, fiktív újságírója, aki szenzációs cikket kíván írni Saint-Germain grófjáról, aki mellesleg valóban létezett személy, s akit mind máig legendák sora leng körül. Ők ketten jobbára a vámpírregény műfaji kódjai szerint mozognak. A lemészárolt kurtizánok gyilkosa után nyomozó fiatal detektív, Mihucz Ervin – aki ráadásul Szállási jó barátja – magához veszi a kéjnőként dolgozó Sárát, s így kettejüket elsősorban a krimi zsánerszabályai vezérlik. Végül a kissé csúnyácska, ám nagyravágyó femme fatale, Tarnóczay Etelka társadalmi felemelkedésén és erkölcsi bukásán keresztül egyszerre bontakozik ki előttünk a fejlődés- és a lányregény. Ügyesen kombinál tehát Benedek Szabolcs, a probléma nem is itt keresendő.

Sokkal inkább ott, hogy szinte egyetlen épkézláb, saját ötlete sincs a szerzőnek. Hol explicit, hol pedig implicit módon megtaláljuk az – elsősorban – angolszász mintákat s azok konkrét szöveghelyeit. Felleljük itt épp úgy Dr. Jekyll és Mr. Hyde történetét, mint Hasfelmetsző Jack legendáját, vagy az első, klasszikus értelemben vett vámpírtörténetet, a Carmillát és természetesen Bram Stoker Drakuláját is. Látható, hogy A vérgróf elsősorban a brit rémtörténetekre játszik rá, abból táplálkozik, a többi zsáner csak másodlagos.

S mindezek közül is a vámpírtörténet van túlsúlyban, amely azonban csak első ránézésre tűnik jól kidolgozottnak. A valóságban az okkultistaként is elhíresült Saint-Germain grófjának vámpírlegendával megtoldott története ugyanis egy klasszikus mítosz fals vetülete. A vérszívó ugyanis megválogatja áldozatát, a vámpír kiváltsága a szelekció. Benedek grófja azonban egy korcs vámpír. Király Jenő írja, hogy „az élőhalott az élet királya”. Manipulatív és mindent elérő csábító (ennyiben rokon Tarnóczay karakterével). Udvariaskodása, előzékenysége valójában alantas stratégiájának része (ez itt is megfigyelhető, amikor Szállásit folyamatosan rabságban, bezárva tartja a kastélyban, de folyvást mentegetőzik, hogy tévedésről van szó). Ám hiába karakterének minden fennköltsége, ha táplálkozás gyanánt halott kurtizánok vérét lefetyeli, s így duplán is méltatlanná válik a klasszikus vámpírtörténetek alakjaihoz. Mert bár minduntalan hangsúlyozza a gróf, hogy ekképp zabolázza meg a benne búvó rémet, ily módon a már emberként elbukott féllény vámpírnak is méltatlan lesz. Sajnos ez a felszínesség, átgondolatlanság jellemzi a regényt több síkon is. Például kiváló ötlet az éjszaka ébredő romlott arisztokratát, a fénytől szétfoszló vámpírt a század eleji Budapest metaforájává emelni, ám egyfelől e párhuzamot lépten-nyomon szájba rágja a szerző (jó párszor megemlíti Szállási, hogy itt nappal alszanak, az igazi élet éjszaka kezdődik), másfelől a párhuzam nem mutat túl önmagán, nem több egy kibontatlan, de hatásos ötletnél.

Ugyanakkor nem csak gyilkosok és mitologikus lények népesítik be Benedek Szabolcs Budapestjét. Megtaláljuk itt a kor jeles irodalmi alak jait Molnár Ferenctől Ady Endrén át az ifjú Hunyady Sándorig. De az avatottabb szem – ha csak említés szintjén is, de – József Attilát is megleli. Hasonlóképpen jelen vannak a századelő neves helyszínei: a kávéházak, a közterek s a szép emlékű redakciók. S bár a regény legnagyobb érdeme éppen ez, a kiváló korabeli miliőépítés, valójában e helyütt Kondor Vilmos bravúrja köszön vissza. Tehát szerethető, de korántsem egyedi regény A vérgróf. Könnyed nyári olvasmánynak pont megteszi, de az utolsó oldal után már nyomban nyúlunk egy következő, hasonlóan feledhető könyv után.

Benedek Szabolcs: A vérgróf Libri, 480 oldal, 3490 forint