Kaliforniai fiúk

2012-06-15

Hiába mondta Brian Wilson, a The Beach Boys zsenije, hogy nem szeretne egykori társaival újra együtt dolgozni!

Ha egyszer hetvenévesen az embert megcsapja a kaliforniai tengerparti szél, annak nem lehet ellenállni: ismét együtt „Amerika zenekara”, amely fennállásának 50. évfordulóját új kislemezzel, albummal, nemzetközi turnéval ünnepli. Brian Wilson, Mike Love, Al Jardine, Bruce Johnston és DavidMarks, amég élő tagok Los Angelesben vették fel 29. albumukat, a That’s why God made the radio (Amiért Isten megteremtette a rádiót) a múlt héten jelent meg a Capitol/EMI-nél.

1961. december 8-án került boltokba a BB első kislemeze, a Surfin’, egy hónappal azután, hogy Brian Epstein felkereste a Beatlest. A dal nem keltett nagy feltűnést, de ahhoz elég volt, hogy a zenekar felüljön az 1962-ben tetőző kaliforniai szörfdivat hullámára, vokális örömzeneként hátteret adva az amerikai nyugati part tinédzserei gondtalan életformájának. A háború utáni első „békegeneráció” új őrülete a hullámlovaglás, a motorozás, az országúti száguldozás lett, Kalifornia pedig napbarnított tengerparti nyüzsgés. És persze a Beach Boys, amelyből mi Magyarországon akkor még nem tudtunk semmit. Nem véletlen, hogy Brian Wilsonon kívül senkit sem tudunk megnevezni – az igaz, gyakran cserélődő – tagok közül. Mert mire a hatvanas évek zenei forradalma a nyugati adóktól –Wilson máig a rádiót emlegeti – elért bennünket,mármindent elsöpört a brit rockzene. Elzártságunk a világtól akkor süketté tett bennünket arra, hogy a zenei forradalom sokrétűségét felmérjük. A Beach Boys hangjait már csak akkor hallottuk meg, amikor a tengerparti szubkultúra kimerült, ők pedig a progresszív rock megérkezésével erőtlenné lettek. Visszahallgatva „látni” csak, hangszerelésével, vokáljával, mennyire megelőzte korát a BB.

A Beach Boys 36 kislemeze jutott be az amerikai top 40-be, 56 Billboard Hot 100-as száma volt, a tagokat 1988-ban iktatták be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, s a Rolling Stones magazin szerint minden idők 100 legjobb művészének listáján tizenkettedikek.

Az új lemez érkezéséig az I Get Around, a Surfin’ USA, a Kokomo sűrű hallgatásával emlékezzünk az évfordulóra. Vagy az 1966-os Good Vibrations örökéletű vokálintrójára, arra a pulzáló, pusztító remegésre, amelyet máig mindenki megtapasztalhat, aki meghallja az egykori tengerparti hangokat.