A múzsák legyőzték a háborút
Akár így is kifejezhető a lényege mindannak, ami a tegnap zárult 83. könyvhéten történt. A többi már csak részlet. Az is, hogy a szombati késő esti zuhé a pesti Vörösmarty téren alámosta a hatalmas partit (Könyvek Éjszakája), de azért maradt idő a borozgatásra és a táncra. Akkora hangzavar aligha hallható máskor, mint amikor az oroszlános kút mellett fölállított színpadon ügyködő, kissé melankolikus diszkóstól alig húsz méterre két elektromos gitáron is szaggatják a húrokat (plusz dobgép), latin rockot serénykedve. Mellettük, a Kossuth Kiadó standjánál éppen akkor lapoztam bele Juhász Ferenc egész életet átfogó verskötetébe (A Pegazus istállói), holott ha már, akkor Jávorszky Béla Szilárd kolléga Sziget Fesztiválról szóló könyvét kellett volna böngésznem. Mindkettő a kiadó legjobban fogyó könyvei közé tartozott.
Voltak ennek a könyvhétnek szövevényes, nagy formátumú és egyszerű, ha valakinek jobban tetszene: közhelyes üzenetei is. Az előbbiekre egy példa a 1980-as években Por című „szótárregényével” berobbant Temesi Ferenc újabb vaskos prózája, amely Bartókról és a zeneszerző ürügyén múltról, jelenről, vélhető jövőről szól. Az Alexandrának e formátumos sikerkönyve talán az egyetlen, amelyet óriásplakáton is hirdetni láttam. Az „egyszerű” üzenetek között említhetem az erdélyi Böjte Csaba ferences atya friss kötetét (A család a szeretet bölcsője, Helikon), amelynek dedikálásáért sor kígyózott szombaton – néhány óra alatt 300 példány fogyott el a könyvből. Meg is jegyezte valaki: „mégis csak jóravaló ez a világ, ha egy valláserkölcsi könyvet ilyen sokan megvesznek”.
Kétségkívül ez is egyik formája a remény kifejezésének, másokkal együtt. Azzal például, hogy a Magvető tarolt Parti Nagy Lajos ÉS-beli magyar meséinek (politikai pamfletjeinek) gyűjteményes kötetével (Fülkefor és vidéke), amelynek sikere túlmutat azon a tanulságon, hogy az emberiség nevetve búcsúzik a múltjától – hiszen lám, ez a jelenére is igaz. Szinte borítékolni lehetett, hogy a Fülkefort kapkodni fogják, akárcsak a kiadó közéleti versgyűjteményét (Édes hazám), amely egyszerre bátran és szordínósan egyensúlyozó. Hogy csak egyet mondjak: Spiró Györgynek a nyolcvanas évek közepén botrányt kavart Jönnek című versét például nem tartalmazza. Spiró amúgy erősen szerepelt a könyvheti kínálatban: Magtár című esszégyűjteménye ugyancsak a Magvető legkeresettebb kötetei közé tarozik, de vitték újra kiadott első regényét, a Kerengőt is. És ő volt az egyetlen a kortárs magyar szerzők közül, aki új drámakötettel jelentkezett (a Scolarnál).
A Kalligramnál népszerű lett Kőrösi Zoltán focikönyve (Az utolsó meccs), amely a szerző szigorú intelme szerint nem (csak) a fociról szól. De hiszen tudjuk, a foci általában, nálunk meg különösen, másról (is) szól. A kiadó ugyancsak sikert könyvelhet el Györe Balázs Barátaim, akik besúgóim is voltak című munkájával, továbbá Márton László elbeszélésből és kisregényekből összeálló M. L., a gyilkos című kötetével és Péterfy Gergely pannonmeséjével (Örök völgy). Szakmai és közönségsiker egyszerre Kálmán Kata A Csibe-ügy című könyve Móricz Zsigmond utolsó éveiről a Palatinusnál, ugyanott az ínyencek rákaptak Marno János és Szilágyi Ákos új verskötetére (Kairosz, Szokatlan ügy). Móriczról jut eszembe, soha annyi embert nem láttam még figyelni az oroszlános kút előtti színpadnál, mint az író naplóinak újabb kötetéről (1926–1929) szóló beszélgetés alatt (Noran Könyvesház).
Sokakat vonzott a „spirituális realistaként” emlegetett Jókai Anna új regénye is (Éhes élet) az Írók Alapítványa – Széphalom Könyvműhely standjára. Különböző műfajú és fajsúlyú munkák hasonló sikert érhettek el, mint például a Librinél az ismert ügyvéd, Magyar György 14 bűnügyet elmesélő kötete és Majtényi Balázs–Majtényi György Cigánykérdés Magyarországon 1945-től 2010-ig című tanulmánya. Irodalomtörténeti dokumentumkötettel, Ady Endre nagyváradi perének földolgozásával vonzott elsősorban a Noran Libro, ami azért is érdekes, mert a kisebb kiadók már egy-két húzókönyvvel eredményt érhettek el. A Jelenkor is a Nádas Péter nagyregényét, a Párhuzamos történeteket értelmező Párhuzamos olvasókönyvvel, amely teljesen elfogyott, és az alapul szolgáló regényfolyammal. Ráadásul a kiadó fölfedezettje, a mai „történelmi mesemondó” Horváth Viktor legújabb regénye, A Kis Reccs is szépen fogyott.
Sokat eladtak a kiadók a terjesztőktől visszakerült, ott eladhatatlannak tartott, amúgy értékes könyveikből. Mihelyt lejjebb vitték az árat, ezek elkezdtek fogyni a standokról. A teljes árat manapság sokan nem tudják megfizetni, de a könyvhéten 10–50 százalékos kedvezménnyel lehetett vásárolni. Ennek is köszönhető, hogy a legtöbb kiadó a tavalyival nagyjából megegyező, vagy azt akár 10–20 százalékkal is meghaladó forgalomról számolt be.
Szép Magyar Könyvek
A 83. Ünnepi Könyvhét csütörtöki nyitónapján adták át a Szép Magyar Könyv 2011 verseny elismeréseit.
A megmérettetésre 72 hazai és határon túli kiadó összesen 139 könyvvel pályázott, végül az előzsűrizést követően 63 mű került a főzsűri elé.
A szépirodalmi kategóriát kivéve minden csoportban találtak a díjra méltó művet. Kitüntették például Finy Petra Maja tizenkét babája című, a Pozsonyi Pagony Kiadónál megjelent kötetét; a Nemzeti Tankönyvkiadó kiadványát, a Dekiru 1. Japán nyelvkönyvet; Szabó Péter és Hoitsy György Halak és halételek című, a Corvina Kiadónál megjelent kötetét; Ferkai András Molnár Farkasról szóló, a Terc Szakkönyvkiadónál megjelent művét; Geskó Judit, Pierre Wat és Nádas Péter könyvét, Hollán Sándor A Fa útja című kötetét és Réber László Korrajz című könyvét, a Móra kiadványát. (MTI)
