POSZT-restancia
Láttunk mindent a Bóbita Bábszínpadtól a különböző egyetemi karokon, a planetáriumon és a kiállítóhelyen keresztül a Janus Egyetemi Színpadon át a pirogránit jelentőségéig és a Zsolnay család történetéig. Jénai Klári idegenvezetőt Várnagy Kinga adta, sárga esernyővel vezette a csapatot és a Zsolnay negyedben élő Eta nénit (állítólag Ottlik Ádám játszotta, megjegyzem, kiválóan, de úgy elsminkelték, hogy egyáltalán nem lehetett felismerni.) A főként a férjéről és a Zsolnay-gyár múltjáról sztorizgató Eta néni a szüzsé szerint az az idős asszony, akit nem tudtak még kilakoltatni a negyedből azok a rendvédők, akiket Köles Ferenc és Matta Lóránt játszott. Köles és Matta később is felbukkant mint csatornázó, és némi vért fecskendezett a forróságban eltikkadt gyárturisták életébe. Szó szerint. A Köles játszotta munkás ugyanis bemutatta, milyen kunszttal jelentkezett egy tehetségkutató versenybe, és a fejével tört szét egy cserepet, aminek folyománya (vérpatron formájában) az idegenvezető lábán csurgott végig. Felbukkant még ifjabb Zsolnay Miklós kísértete is (Ács Norbert), aki állítólag éjfélkor jóval szellemesebb, és elregélte, a família hogyan lett gyártulajdonos, majd hogyan került ki a nemzetközi piacra.
Azt hallani egyébként, hogy messze van a Zsolnay a belvárostól, nehezen vánszorognak ki oda a programokért az emberek. A gyárturista program szerencsére nem ezt bizonyította. Más ez a tizenkettedik POSZT, mint az eddigiek, de miért ne lehetne az? –tűnődünk. Már a nyolcadik-tizedik is más volt, mint az első kettő-három. Régóta nem maradnak itt a színészek, hogy megnézzék a többiek előadását, a szakmai beszélgetés után kilencven százalékuk autóba/buszba ül, és irány haza. Most úgy tűnik azonban, ebből a maradék tíz százalékból három sem marad Pécsen. Még azok a színészek, rendezők sem, akik korábban azt kifogásolták, hogy az ő előadásukat sosem hívják meg a pécsi fesztiválra.
Ráadásul most meglehetősen sok ilyen van a versenyben, a válogatás szempontjai ugyanis ebben az évben megváltoztak. Nem szimplán a legjobb előadásokat várják Pécsre, hanem az esélyegyenlőség nevében ugyanannyit Budapestről és vidékről, valamint két határon túlit. Szempont volt még, hogy száznál több néző férjen be az előadásra. Ezúttal kimaradt a szórásból a teljes független szcéna, amire évek óta nem volt példa.
Meglehetősen nagy vitát keltett az egyik válogató, Zappe László, mikor kijelentette: „Nem tülekedtek a jobbnál jobb alternatív előadások. Azok a műhelyek, amelyekben éveken át holtbiztosan termett izgalom, most derék, középszerű, érdekes, de nem a POSZT ajtaján dörömbölő előadásokkal rukkoltak elő.” (Ami azt illeti, az általunk eddig látott produkciók közül eddig egy sem dörömbölt a POSZT ajtaján, de térjünk vissza erre a kérdésre majd pár nap múlva.) A Pintér Béla és Társulata vezetője, Pintér Béla nem vette túl jó néven Zappe kijelentését, és nyílt levélben kérdezte: ha középszerűnek tartotta a Kaisers TV, Ungarn című előadásukat, akkor miért dicsérte a Népszabadságban? A kritikus lapunkban megjelenő válaszából kiderült: válogató társai (Lőrinc Katalin táncművész, Rockenbauer Zoltán művészettörténész, Bicskey István rendező, koreográfus) egyszerűen leszavazták, mint több más választása esetén is. Zappe László azt is hozzáfűzte: „...Pintér Bélának azt a feltételezését sem fogadhatom el – legalábbis magamra nézve –, hogy a tavalyi válogatók bátrabbak voltak. Mondhatnám azt is, hogy könnyű volt nekik, hiszen tavaly éppen interregnum volt a POSZT élén, a Magyar Teátrumi Társaságnak pedig még semmilyen befolyása nem volt a POSZT-ra. A megváltozott helyzet azonban engem legfeljebb zavart, de személyes véleményeimben, döntéseimben a legkevésbé sem befolyásolt.”
Mint ebből is kiderül, az idén beházasodott a POSZT-családba a Vidnyánszky Attila vezette, Fidesz-közeliként elkönyvelt Magyar Teátrumi Társaság: ugyanakkora tulajdonhányadot kapott, mint a másik színházi érdekvédő szervezet, a Csizmadia Tibor vezette Magyar Színházi Társaság. A többségi tulajdonos továbbra is Pécs városa. Így a teátrumi társaság is ad válogatót és zsűritagot, ezáltal jócskán formálva a versenyen kívüli programokat.
A Teátrumi Társaság sátrat is hozott magával, a békéscsabai direktor, Fekete Péter tervezte, aki amúgy járatos a cirkusz világában, hiszen első szakmája bűvész. Felhúzatta a Széchenyi téren, a dzsámi előtt. Széktámláin nem az szerepel, hogy POSZT, hanem, hogy Magyar Teátrum. Mikor ott jártunk, épp a száz éve született íróról, falukutatóról, Szabó Zoltánról beszélt felesége és lánya. De mi azért mentünk, hogy megnézzük, mivel ünneplik a hetvenéves Béres Ilonát: dallal, virággal, csókokkal. Ezzel egy időben nyílt meg a Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhelyben a Látványtér 2012, amelyet virtuális kulisszajárásnak terveztek. De mi inkább a csak kívülről megújult, továbbra is üresen álló Nádor Szálló egyik termében Vojnich Erzsébet tárlatát választottuk, amely ugyan nem része a POSZT-nak, de látni kell.
