A margitszigeti Holdudvar (vagyis az egykori szigeti Casino) nagytermébe csütörtök este alig lehetett beférni a nyitóprogramként meghirdetett Szerelemtérkép című előadásra. A Facebookon óriási rajongótábora van már Nyáry Krisztián sorozatának, amely nagy magyar írók szerelmi kapcsolatait térképezi fel. Ebből a szerelmi szövevényből mutatott be néhány szálat vetített hangjáték műfajában az irodalomtörténész, egykori városházi sajtómunkatárs szerző és két színész barátja, Bartsch Kata és Elek Ferenc. A nézőtéren túlnyomó többségben hölgyek (rengeteg bölcsészlány és irodalmi delnő) követték a kivetített kapcsolatrendszer szövődését. Az itt felhozott esetekben a kiindulópont Ady volt, aki Léda, Csinszka, Vészi Margit, Böhm Aranka révén a messzi szerelmi utókorral került összeköttetésbe. Nyáry sorozatában épp az a nagyon érdekes, hogy előtte senkinek sem jutott eszébe hálózatban, összefüggésrendszerben láttatni az ismert és titkos múzsákat. A közönség végre nemcsak lájkokkal, hanem vastapssal díjazhatta, Nyáry pedig azt ígérte, legközelebb megmutatja, hogyan lehet a szerelemtérképen három lépésben eljutni Petőfitől Oscar Wilde-ig.

Jártunk ez estén a Lánchíd pesti hídfőjénél is, ahol a Szöveg Hullám a Dunánál címmel a legfiatalabb költő- és írónemzedék (Csobánka Zsuzsa, Izsó Zita, Molnár Illés, Rhédey Gábor és az ifjú Závada Péter) olvasta fel műveit a rakparti lombok alatt. Szövegeiket pedig nemcsak a szélbe fújták, hanem a hídláb falára is kivetítették. A közönség a rakpart homokjában, kellemes plázshangulatban ringatózott, s az se volt baj, ha a verssorok nem rögzültek a memóriában, csak a hullámzásuk maradt meg a fejekben.

A késő éjszakában a Corvin Áruház tetején, a Corvin-tetőn „slam poetry” versenyre gyűltünk: rapperek, slammerek és ifjú költők álltak pódiumra itt, hogy a magyar klasszikusok költeményeit a saját ritmusukban és saját rímeikkel szőjék tovább, a közönségből kiválasztott zsűri pedig pontozta produkcióikat, végül Kövit (Kövér András) hozva ki nyertesnek.

Hasonló kalandokkal folyt a margózás másnap és a hétvégén végig, de ekkor már elkezdődött a foci-Eb is, ami kissé tematizálta a fesztivált. A Petőfi Irodalmi Múzeumban pénteken este Háyland címmel Háy János írói világa elevenedett meg Beck Zoltán és Mucsi Zoltán közreműködésével, óriási érdeklődés mellett. A Millenáris Parkban az Európa Pont nevű helyen a Momentán Társulat improvizált Kosztolányi Alakok című portréira, megjelenítve a Budapesten élő olaszt, törököt és franciát és persze bevonva a közönséget. Telt ház volt itt is. Akárcsak este a Szomszédok című „kis éji irodalmi túrán” a Fogasházban. Ennek a helye, ugye, egy kibelezett Akácfa utcai bérház, mely a homlokzatán ottfelejtett Fogsorjavítás cégtábláról kapta a nevét, s Budapest egyik legkedveltebb romkocsmája. Ide gyűlt este tízre az irodalmi fesztiválozók hada, a lomtalanítás miatt amúgy is felfokozott hangulatban pezsgő Akácfa utcán végigbotladozva. Scherer Péter (Béla úr) házmester kalauzolt lakásról lakásra, melyekbe ideiglenesen írók költöztek (Nemes Z. Márió, Papp Sándor Zsigmond, Maros András, Aaron Blumm, Garaczi László és Erdős Virág), s a vendégeknek felolvasták helyszín ihlette történeteiket. Nemes Z. egy pincekutyáról mesélt, Garaczi egy közvélemény-kutató lakóról, akit egyáltalán nem érdekelt a közvélemény, P. S. Zs. pedig a városban eluralkodó aktuális futballőrület apropóján egy régi vébét idézett fel, mely bizonyos öreg Blatkó számára rossz véget ért.

A kalandok persze folytatódtak szombaton is: másnap Pest és Buda csapott össze egy harminchét kérdéses kocsmakvízben, melyet Pest nyert ugyan, de némi vigasz lehet, hogy Budai Katalinnak hívták a győztes csapat kapitányát. A Margóba becsatlakozó Európai Irodalom Fesztiválján külföldi kortársak budapesti írásait olvasták fel rendhagyó helyszíneken, kocsmákban, palotákban, műtermekben a TÁP Színház színészei: a szerzők egyike volt például Petra Nagyová-Dzerengová, Pozsony alpolgármestere, aki maga olvasott, magyarul.

Az események még vasárnapi lapzártánk után is zajlottak, ekkor rendezték például az írók és zenészek vers-zene párbaját, a Rájátszást az Akváriumban, ahol Grecsóról kiderült, hogy egész jól gitározik. Milyen igaza volt egyébként abban a bevezetőben: a Margón tényleg úgy érezhettük, hogy a város irodalma mozgásban van, még azután is, hogy a könyvhét hagyományosan korán fekvő pavilonjai már rég bezártak a Vörösmarty téren.

A szerzők és az olvasók városszerte az írott szó felszabadításán iparkodtak, pisla fényben