Könnyed siklórepülés
– Fityeg.
– Várj, megigazítom.
– Akkor is fityeg.
– Hát, nem tudom. Velem ilyen nem fordult elő az elmúlt harminc évben.
A beszélgetés nem akárhol, hanem az Írók Boltjában hangzik el Grecsó Krisztián és Nagy Bernadette üzletvezető között késő délután, és már előre jelzi: nem is olyan könnyű könyvesbolti eladónak lenni. Már a kis névtábla, rajta a Segíthetek? felirattal, szóval már ennek kitűzése sem oly egyszerű, mint ha mondjuk egy regényben játszódna le. Már maga az átváltozás sem könnyű.
Az előbb Grecsó még a könyvhetet nyitja meg az emeleten, és Nyirő kapcsán épp arról beszél, hogy író nem lehet akció, ürügy és terelőút, majd a kamerák kereszttüzében lejön, s máris átáll a barikád túloldalára, vevőt keres a gondolatokhoz. Amikor lassan már papírra se futja.
De hogy kerülnek az írók a pult mögé? Egy nagyon is rendhagyó íróolvasó találkozó keretében, amely hagyományteremtés szándékával indult, s a tervek szerint később a többi művészeti ág képviselőit is megmozgatja majd, hogy végül amolyan alternatív megnyitója legyen majd a könyvhétnek. Az ötlet pszichológiai okokból sem utolsó, hiszen az írás kínjai után a felkért 18 szerző félórás turnusokban elosztva az eladás semmivel sem fárasztóbb kínjait is megismerhetik ekként.
– Gyerekek, ez nagyon nehéz, foglalja össze már estefelé a helyzetet Esterházy Péter, aki hosszas rábeszélés után végül elad egy Bodor-regényt (Verhovina madarai), egy Parti Nagy Lajos-„mesekönyvet” (Fülkefor és vidéke), s mindehhez jár egy grátisz Esti, természetesen dedikálva.
Mert épp ez lenne a lényeg, hogy mit ajánlanak az írók nyaraláshoz, és mit születésnapra, miként tudják megnyerni az amúgy kapható vásárlókat az olvasásra. Persze leginkább a saját könyv fogy, mert azt rögtön dedikálni is lehet, de a legtöbben igen komolyan veszik a munkát, Péterfy Gergely láthatóan a legelegánsabb eladó címére gyúr, Rácz Péter és Kemény István pedig jóval korábban érkeznek a munkaidőnél, hogy akklimatizálódjanak és tájékozódjanak.
Esterházy például belenéz Finy Petra első regényébe, a Madárasszonyba, majd dörmögve felolvassa, hogy a szerző a könyvet férjének ajánlja, aki bevezette őt a madarak különös életébe. A halacska csodálatos életének írója erre meg csak ennyit mond nevetve: én egy ilyen férfiért élnék-halnék. Márton László tűnik egyébként a legprofibbnak az ismeretlen kötetek értékesítésében.
Előbb az első, majd az utolsó mondatot olvassa el fennhangon, aztán találomra középről is egyet a polcról lekapott könyvből, s ha mindhárom jó, akkor azt már érdemes alaposabban is megnézni. Átmegy a szűrőn Dragan Todorovic Félbeszakadt napok krónikája című könyve, fennakad viszont Anna Gavalda regénye, a Szeretem őt, amelyet Márton csak akkor ajánl, ha az olvasó könnyed siklórepülés közben vágyik előremutató olvasmányra, viszont Pascal gondolatainak nem alternatívája, szögezi le.
Leginkább viszont arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit ajánlanának tengerpart mellé, napfényben és a hullámok intim csobogása közepette. Grecsó és Parti Nagy az Édes hazám című magvetős antológiát ajánlja, mely közéleti versek gondos gyűjteménye. De passzolhat a nyaraláshoz Darvasi és Kerékgyártó új novelláskötete is. Dunajcsik Mátyás a túlfűtött olvasóknak Móricz Naplójának második kötetét kínálja föl, ennél sikamlósabb olvasmány ugyanis alig van most a polcokon.
– Most kell Nyirőt olvasni – válaszolja viszont Esterházy. – Nem olvasni Nyirőt az önmagában csak műveletlenség – teszi hozzá. A legjobb eladó díjával is ő térhetne haza egyébként, hiszen egy csinos külföldi lánynak még a Semmi művészet angol nyelvű kötetét is elpasszolja.
Fél hét után persze már ritkulnak a betérők, egyre kevésbé irigyeljük Györe Balázst és Szilágyi Ákost, akiknek nyolckor indul a munkaideje.
– Aki tudja, hogy van Írók Boltja, az azt is tudja, hogy hatkor bezár –ad magyarázatot rögtön a gyér forgalomra Kemény István.
– Hétkor – mondja rögtön az üzletvezető. – De ma kilencig tartunk nyitva.
Mert mégiscsak ünnep lenne, ha kissé fordított is, írókkal a pult mögött, és írni vágyó olvasókkal a boltban, akik kihasználva az alkalmat, publikálási lehetőségekről is érdeklődnek. Mert ilyen kreatív ez az ország: aki nem énekel, az minden bizonnyal ír, mondja valaki, s erre mást nem is lehet, csak bólogatni. Egyszer talán a szürke olvasóknak is kijárna egy ünnep, tesszük hozzá magunkban. Persze, csakis az eladók után.
