Ismét a barbárokra várva
A Kertész Imre kitüntetését követő évben kapta a Nobel-díjat J. M. Coetzee, akinek Szégyen című regényében egy öregedő férfi, az egykori apartheid fehér haszonélvezője, a népek szabadságáért küzdő romantikus Byron tudós kutatója, mi után egyedül marad, elcsábítja – hatalmát is latba vetve – egyik tanítványát. Ennek a döntésének következtében veszíti el állását, tekintélyét. A saját késztetéseinek kiszolgáltatott, idősödő David Lurie bukása persze nem jelenti az erkölcsi világrend helyreállását, csak a puszta szégyent, ami összeköti az efféle bűnösöket áldozataikkal. Lurie bukása után leköltözik lányához, Lucyhoz egy farmra, ahol immár ők válnak erőszak áldozatává. Alighanem a nemrég még államilag elnyomott feketék közül való családfő vesz revánsot. A tettes szégyene személyes és közösségi-politikai szinten is összekeveredik az áldozatéval.
Bár voltak, akik az apartheid rendszer mentegetésével, a fehér férfi egykori uralmának nosztalgikus visszaidézésével vádolták Coetzee-t, aligha ilyesmiről van szó.
Szimpla illúziótlanságról. Az apartheid gyalázata után sem szűnik meg a világ olyannak lenni, amilyen: szeszélyesen brutális és kilátástalan. Aki pedig tegnap még otthon tűnt lenni benne, mára teljesen elveszetté válik.
A regényt dramatizáló Mundruczó Kornél lát némi párhuzamot a posztszocialista Magyarország és Kelet-Közép-Európa, valamint a Coetzee szemével látott, apartheid utáni Dél-Afrika közt. A szerző egyik előző, súlyos regénye – A barbárokra várva – egy búcsúzó civilizáció nagy költője, Konsztantinosz Kavafisz lemondóan ironikus versére utal.
A végnapjait élő Róma nemhogy megadóan, de türelmetlen dekadenciával várja a barbárokat, akik előtt még utoljára, pusztulásában is magasrendű civilizációként mutatkozhat, akik eltakarhatják előle reménytelen belső elkorhadását. A vers végén hír érkezik a limesek felől, hogy barbárok immár nincsenek, pedig „ők mégiscsak megoldás voltak valahogy”. Mi itt bő húsz évig, a „barbárok” távozása után ugyanígy vártunk az új barbárokra szabadságunkkal tehetetlen kétségbeesésünkben. Mundruczó pedig tudatja, hogy aggodalomra semmi ok: a barbárok már úton vannak.
06. 15. KEZDÉS: 20.30
SZERZŐ: J. M. Coetzee
CÍM: Szégyen
A Proton Színház előadása
Színpadra írta, rendezte: Mundruczó Kornél
HELYSZÍN: Trafó Kortárs Művészetek Háza (Budapest IX., Liliom u. 41.)
JEGYÁR: 3000 Ft
