Az áriázó térd
Miközben Jean-Baptiste Thierrée és Victoria Chaplin a Trafó színpadán bűvészkedik, az imént elővarázsolt, hatalmas baknyúl a földre hasalva könyvet olvas, kicsit odébb egy másik egykedvűen keresztrejtvényt fejt. Később Jean-Baptiste Thierrée átvezet a színpadon egy marionettfigurává alakított, piros teáskannát, pillanattal később, a takarásból visszatérve már az óriásira növekedett teáskanna sétáltatja őt. Föltűnnek aztán éneklő fényképek, áriázó térdkalácsok, kerékpározó csontvázak, napernyőkből, hintaszékből, színes ruhafoszlányokból pillanatok alatt összeállított különös lények, akárha Hieronymus Bosch festményeiről szöktek volna meg. Victoria Chaplin drótkötélen táncol, magas egykerekűn teker körbe-körbe, majd a testére szerelt üvegpoharakon és fémedényeken zenél, Jean-Baptiste Thierrée pedig hol zsiráfcsíkos könyvlapokat tanulmányozva idomít egy játék zsiráfot, hol meg csilingelő hangok kíséretében, kalapáccsal pattintja szét a színpad felett röpködő szappanbuborékokat. Néha évszázadok óta koptatott, gyermekien egyszerű bűvészmutatványokkal, bohócjelenetekkel, néha meglepő vizuális villámtréfákkal ámítják a nézőket, máskor meg a fantázia határait nem ismerő bolondos szerkezetekkel.
Mi ez, ha nem álom? Mi ez, ha nem maga a szürrealizmus?
Különben tényleg: mi ez?
Az egyik percben olyan, mintha csepűrágó komédia lenne.
A másikban mintha látványszínház.
A harmadikban meg mintha egy társművészeteket is magába fogadó újcirkuszos előadás.
Jean-Baptiste Thierrée és Victoria Chaplin hol vásári mutatványost, hol túlrajzolt színpadi figurát idéz, a két művész hol egy-egy szürreális lény alakját ölti magára, hol meg a legmodernebb látványcirkusz artistáinak szerepét játssza. Csak annyi biztos, hogy semmi sem biztos, mert minden mozdulatot jókora meglepetés, különös átalakulás követ, az egész előadás folyamatos ötletparádé. A közönség felől nézve pedig poénra éhes várakozás, kifeszített figyelem, amely aztán rendre feloldódik nevetésben és tapsban.
Jean-Baptiste Thierrée és Victoria Chaplin, a kortárs cirkusz két legendás előadója végre eljött Magyarországra, pontosabban a Trafó Kortárs Művészetek Házába. Oda, ahol az elmúlt 15 évben közel 80 újcirkuszos műsort láthatott a közönség, ahol a nagyobb játékteret, kacifántosabb színpadtechnikát igénylő társulatok kivételével a műfaj legjobbjai már szinte valamennyien megfordultak. (Köztük például Aurélia Thierrée, azaz Victoria Chaplin és Jean-Baptiste Thierrée lánya is.) És ahol most végre felléptek azok is, akik mintegy megalapozták az újcirkusz mai arcát, akikről egyenesen azt állítják: még a műfaj állandó hivatkozási pontját jelentő Cirque du Soleilnek is irányt mutattak.
Victoria Chaplin, Charlie Chaplin lánya 61 éves, kinéz talán negyvennek. Édesapja filmszínésznek szánta, ezért az 1967-ben készített, A hongkongi grófnő című mozijában szerepet is adott neki. Bár akkor Marlon Brandóval és Sophia Lorennel szerepelt együtt a stáblistán, őt a film nem érdekelte, őt a cirkusz vonzotta. Így volt ezzel a Fellini-filmekben is látható Jean-Baptiste Thierrée is, akivel megismerkedtek, messzire szöktek, összeházasodtak, később új szemléletű cirkuszműsorokat álmodtak színpadra/porondra. Negyven éve élnek és dolgoznak együtt, eddig összesen három darabot csináltak, bár Thierrée azt mondja, még ez is sok. Éppen elég lett volna egyetlenegy, amit vég nélkül tökéletesítenének, formálgatnának. Amúgy ezzel is azt teszik. A hét végén a Trafóban bemutatott előadásuk 22 éve készült, és noha ez a darab is alakult, változott itt-ott, de alapvetően megmaradt annak, ami volt: szándékoltan kicsit kopottas, a régi komédiás világot idéző, egyszerű és őszinte játéknak. És jó, hogy megmaradt ilyennek, mert világszerte tapasztalható sikere azt bizonyítja, hogy nem kell mindig technikával zsúfolt, nagy, fényes revü. Bátran szabad kicsit is álmodni, bátran szabad a kicsit is komolyan venni, megbecsülni. Szabad elővenni, leporolni, továbbgondolni. Szabad persze meglódítani a fantáziát is, de a kicsi szépségek színházát még siker esetén sem kell gyárrá duzzasztani, milliárdokkal gazdálkodó művészeti nagyüzemmé pumpálni. Néha elég a sikerhez egy gyönyörű mese, amelyben a nyúl keresztrejtvényt fejt, a csontváz biciklizik, a térd meg olyan szépen áriázik, hogy azt még a Csillag születik győztese is megirigyelné biztosan.
