(Majdnem) minden egy helyen
Miközben átalakulóban van a levéltári rendszer, a napokban elfogadták az új levéltári törvényt, amelynek alapján október 1-jével létrejön a Magyar Nemzeti Levéltár a tavaly decemberig megyei fenntartású levéltáraknak a Magyar Országos Levéltár szervezetébe olvadásával.
A negyvenes évei elején járó főigazgatóra egy tablóról a nemzeti archívum korábbi vezetői tekintenek a dolgozószobájában. Csupa meglett férfi. Ő az első nő a levéltárigazgatók sorában. Ám úgy tűnik, nincsmegrettenve attól, hogy pont az ő idejére esik az intézményátalakítás időszaka, annak ellenére, hogy pályázatában még nem számolt ezzel a pluszfeladattal.
Mint mondja, a szakmai tennivalók a volt megyei intézményekben sem különböznek, ezeket jól ismeri, hisz dolgozott a Zala megyei és a fővárosi levéltárban is. A mennyiségi kérdések pedig nem feltétlenül döntők. Úgy látja, a megyei levéltárak integrációja után létrejövő Magyar Nemzeti Levéltárban létesíteni kell még egy főigazgató-helyettesi állást, fel kell venni néhány munkaügyis és bérszámfejtő munkatársat, és új számítógépekre is szükség lesz.
Leépítést nem terveznek. A Magyar Országos Levéltárban már tavaly megtörtént a létszámcsökkentés, a volt megyei in-tézményeknél pedig ez nem merült fel. Az összeolvadás lebonyolításához 12 millió forint egyszeri költségvetési kiegészítésre van szükségük, illetve évi plusz 40 millióra az eddigi működési költségeiken felül.
Vajon tőle kértek-e állásfoglalást, mi legyen a megyei levéltárak sorsa? – kérdezzük. Nem, csak azt, hogy írja le (pályázaton kívül), miként volna lehetséges a megyei rendszer beolvasztásának végrehajtása, válaszolja. Leírta. Persze előtte egyeztetett a szakmai szervezetekkel, a Magyar Levéltárosok Egyesületével, valamint a Megyei és Városi Levéltárak Tanácsával. Azt a kérdésünketmár nem tartja tisztének megválaszolni, hogy szerinte a beolvasztás jó döntés volt-e.
Arról viszont beszél, hogy miként fog megvalósulni: a volt megyei archívumok tagintézményekké válnak a szervezetben, ez viszonylagos önállóságot biztosít számukra. A beolvadó intézmények jelenleg futó pályázatairól a főigazgató asszony úgy tudja, nincs olyan közöttük, ahol önrészt vagy előfinanszírozást kell átvállalni, ezek ugyanis túlnyomó részt NKA-pályázatok vagy százszázalékos fi nanszírozású EU-s pályázatok.
Az átvételről egyébként májusban kezdték meg az egyeztetést a fenntartó minisztériummal, a Nefmivel (amely közben EMMI-vé alakult). Július 1-jéről pedig október 1-jére módosult a Magyar Nemzeti Levéltár megalakulásának határideje. Erről a napokban elfogadott új levéltári törvény rendelkezik. Mi úgy tudjuk, a szakmában körülbelül 150 millió forintra teszik az előírt bevételi kötelezettség alulteljesítését a megyei levéltári szektorban.
A főigazgató ezt nem erősíti meg, nem tud jelentősebb hiányról. Egyébként fontos eredménynek tartja, hogy az állam vállalta a megyei levéltárak és a levéltári rendszer fenntartását, finanszírozását. Államosítják, majd a Nemzeti Levéltárba olvasztják be a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár iratanyagának jelentős részét is.
Ez az intézmény húsz évig remekül, ideális körülmények között őrizte az MDP, az MSZMP és a szakszervezetek iratait. Ezek nagyrészt pártiratok, amelyek magániratnak minősülnek, vetjük fel, ma sem szolgáltat levéltári anyagot egyetlen párt sem. Csakhogy, mondja a főigazgató, az MDP, az MSZMP és a hozzájuk kapcsolódó szervezetek az államhatalom részeként működtek, az állam és a párt szervezete összefonódott, ezért az irataiknak állami levéltárban van a helyük.
Egyébként 1991-ben már megtörtént az állampárt iratanyagának államosítása, de egy politikai alku részeként csak részlegesen (az MDP és az MSZMP vezető testületeinek dokumentumai például 1991-ben a Magyar Országos Levéltárba kerültek, s a honlapján el is olvashatók). Mikó Zsuzsanna úgy látja: ezt a félbemaradt folyamatot rendezi most az új levéltári törvény. Tulajdonképpen az állam vállalja a felelősséget a magánlevéltár helyett az iratok fennmaradásáért.
Átvételük után ugyanarra az őrzési helyre kerülnek a már bent lévőkkel, a Hess András téri épületbe. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának anyagaiért szintén szavatolt az állam, állítólag mégis tűntek el onnan iratok, legalábbis vannak, akik ezt állítják – jegyezzük meg –, mégsem látni törekvést arra, hogy aMagyar Nemzeti Levéltárba kerüljenek ezek az anyagok is.
A Belügyminisztérium anyagait – mondja a főigazgató – a Magyar Országos Levéltár őrzi, kivéve a III-as főcsoportfőnökség iratait, amelyekért egy másik állami intézmény, az Országgyűlés felügyelete alá tartozó Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára felel. Biztos benne, hogy onnan nem tűntek el iratok. Az már egy másik, szakmai kérdés, hogy ugyanazon állami intézmény anyagait egy regisztratúrában kell-e kezelni. Levéltárosi szempontból természetesen ez lenne kívánatos. De a jogi kereteket nem a levéltár határozza meg.
Mikó Zsuzsanna az elektronikus iratok kezelését tartja igazgatói időszaka legnagyobb kihívásnak, s pályázatában is erre helyezte a legnagyobb hangsúlyt. Ugyanis sok intézménynél mamár elektronikusan keletkeznek az iratok, az elektronikus dokumentum a hiteles változat. Most kell kialakítani azt a rendszert, hogy ezek évszázadok múlva is bárki számára hozzáférhetők legyenek, amikor már egész másfajta szoftverek lesznek.
Az e-dokumentumok is ugyanúgy besorolódnak a kialakult nyilvántartási rendszerbe, bár itt nincsenek iratfolyóméterek. Emellett még most is évente körülbelül ezer folyóméter papíralapú iratanyagot vesz át az Országos Levéltár a már meglévő, több mint nyolcvan kilométernyi mellé, amihez most hozzájön még a megyeiek kétszázötvenöt kilométernyi állománya.
Oklevelek, térképek
A digitalizálás megkönnyíti, hogy a nagyközönségnek is széles körű hozzáférést engedjenek a nemzeti kincsekhez. Tavaly például befejeződött a náluk őrzött több százezer Mohács előtti oklevél digitalizálása, s ezek a levéltár honlapján elérhetők, olvashatók. Most készül egy közép-európai program keretében a Magyar Királyság összeírásainak feldolgozása, továbbá a kataszteri térképek digitalizálása, ezeket oly módon szeretnének nyilvánossá tenni, hogy a Google-térképekkel is összeilleszthetők legyenek.
