A digitális fényképezők piacát eddig két kategória határozta meg: a beépített zoomlencsével szerelt kompakt gépek és a cserélhető lencsékkel, nagy szenzorral és tükörreflexes optikai keresővel a profik felé kacsintó DSLR kamerák. 2008-ban az Olympus újításával minden megváltozott. Eltűnt a tükör, maradt a cserélhető optika.

A tükör nélküli gépek eladása átlépte a kritikus tömeget: Európában és Amerikában minden ötödik cserélhető optikás gép ilyen. Egyértelműen a DSLR kategória vevőkörét célozza a cserélhető lencsékkel, nagyobb képérzékelővel és sok kreatív funkcióval. A nagyobb szenzor előnye, hogy jobb felbontást, kisebb képzajt és kis mélységélességet tesz lehetővé. A tükör nélküli kamerák leginkább négyharmados méretű érzékelővel kerülnek piacra, bár a Nikon és a Pentax ennél kisebb szenzorokat használ. Talán nem véletlenül, a két utóbbi márka a DSLR-szegmens kiemelt szereplője, míg a négyharmados szenzorra építő Olympus és Panasonic egyértelműen a a tükör nélküli modelljeit fejleszti.

KUKUCSKA

A nagy felbontású, vakupapucsba csúsztatható külső elektronikus kereső a kompakt méretű géppel is a hagyományos fotózás élményét adja viszsza, és erős fényben kifejezetten ajánlott.

PRÓ ÉS KONTRA

Tükör híján ezek a gépek kisebbek és halkabbak. Érezhető hátrány a lassabb és pontatlanabb autofókusz. Az Olympus és a Panasonic mikro négyharmados rendszeréhez kapható a legtöbb optika és kiegészítő. Az új Nikon J1 is kaphat a 10–30 mm kit lencséhez dedikált, 40 méterig vízálló tokot.