Nol-Presszó: Mindegy, milyen nyelven énekelnek operát?

Eötvös Péter: A nyelv és a zene összefügg, az operában különösen. Minden nyelvnek megvan a saját ritmusa. Az egyikben felütéssel kezdődik a szótag, amagyarban például a hangsúllyal. Ha komponálok, az opera nyelvét választom ki először.

Nol-Presszó: Függetlenül attól, beszéli-e azt a nyelvet?

Eötvös Péter: Természetesen. Első kamaraoperám szövegét, a Harakirit 1973-ban Bálint István írta magyarul. Aztán a librettót lefordíttattuk japánra. A Radamesben az alapszöveg olaszul ment a Verdi-opera nyomán. Az egyik szereplő operarendező, ő olaszul mond benne zenei terminusokat, a filmrendező amerikai angolt beszél, a színházrendezőnek meg mindig annak az országnak a nyelvén kell énekelnie, ahol éppen játsszák. Amikor elkezdtem a Három nővért, evidens volt, hogy csakis oroszul hangozhat el. A második operám nyelve francia, a harmadiké angol. A Szerelem és más démonok szintén többnyelvű: angol az alapja, de van benne spanyol, latin és a nigériai joruba is. Hallottam már a Három nővért németül és magyarul is, össze sem lehet hasonlítani az eredetivel. Rengeteget veszít ilyenkor a mű.

Nol-Presszó: Tudatosan komponál? Be van írva a naptárába, hogy ma kettőtől fél hatig zenét szerzek?

Eötvös Péter: Ez bizony így van, és több évre előre tervezek. Máshogy nem is lehetne. Nagyon sok kompozíciós elképzelésem van, és ezzel a dupla foglalkozással – mivel zeneszerző és karmester vagyok – be kell osztani az időt. Az egyiket a másik nélkül el sem tudom képzelni, az egyik kigondolja, a másik realizálja a zenét. Ha éppen nem dirigálok, akkor rohanok komponálni.

Nol-Presszó: Egyszerre több zenén is dolgozik?

Eötvös Péter: Miért ne? Karmesterként is egyszerre több műre készülök. Most kettőt írok, volt, hogy többet is. Otthon két asztalnál dolgozom: az egyiknél írok, a másiknál korrigálok. Ami megvan, vagy még kicsit dolgozni kell rajta, azt külön asztalon tartom.

Nol-Presszó: Interneten lehet tanítani a vezénylést?

Eötvös Péter: Lehet. A karlsruhei egyetemnek volt egy zenei részlege Kínában. A diákoknak így nem kellett Európába utazniuk, esetenként a karlsruhei professzorok utaztak oda, és kapcsolatot tartottak interneten. Egy gond volt: picit késett a hang a mozdulathoz képest. Mára ez a hiba is elhárult, de azért a személyes kapcsolat is nagyon fontos a növendékkel.

Nol-Presszó: Mikor volt vagy van az álmodozások kora?

Eötvös Péter: Azóta tart, amióta megcsináltuk Szabó Istvánnal a filmet, az Álmodozások korát. Nem változik, ahogy a pubertásérzés sem. Állandó gyerek maradok. Telnek az évek, de én egyáltalán nem érzem.

Nol-Presszó: Mi az ördög tragédiája?

Eötvös Péter: Az ördögé? Talán az, hogy neki sem sikerül becserkészni az embert, Ádám kicsúszik a kezei közül. Erről szólt az operám is, amelyetMünchenben mutattunk be 2010-ben. Egyfajta adaptációja volt Az ember tragédiájának. Évekig készültünk rá, közben megismerkedtem egy nagyon érdekes mítosszal, a Lilit-történettel. Lilit volt Ádám első felesége, őt is porból gyúrta Isten, és úgy lehelt bele életet. Ellentétben Évával, aki Ádám oldalbordája. Új operatervemben Lilit visszatér, és szeretne újra Ádámmal élni, de Éva az útjában áll. A kérdés: mi lett volna, ha a Biblia elfogadta volna az egyenrangú Lilitet? Talán más társadalom alakult volna ki, ahol a nőknek pont akkora vagy nagyobb szerepük van, mint a férfiaknak. Manapság ezt próbálják kicsit helyrebillenteni a politikában is, amikor emelik a női miniszterek számát. Ez is a Lilit-problémára vezethető vissza.

Nol-Presszó: Mi volt az ön legnagyobb tragédiája?

Eötvös Péter: A fiam halála. Más személyes tragédia nem történt. Az a furcsa helyzet alakult ki az életemben, ha valami nem jött össze, a következő lépés általában sokkal jobban sikerült. Én ehhez „hozzászoktam”, ezért alapvetően optimista vagyok.