Kegyetlenül gagyi
Mindez és még néhány kimustrált porszívó is Jeff Koons műve: a nagyszabású retrospektív kiállítás a bázeli Breyeler Alapítvány múzeumában látható egészen szeptemberig.
– Olyan, mintha egy tehetségkutató műsor kiesőinek rendeznének gálaestet. Kegyetlen – olvasom egyik ismerősöm bejegyzését az egyik népszerű közösségi portálon. Valahol egyet is értek vele. Úgy tűnik, évről évre tendencia, hogy az eurovíziós dalfesztiválon a felvezető gálaműsor színvonalasabb, mint a versenyzők produkciója. Tavaly Düsseldorfban az egyik műsorvezető, Stefan Raab adta elő a döntőn a német Lena 2010-es győztes dalát, a Satellite-ot fergeteges rockabillys-neopunkos verzióban. Raab mindent vitt, az egészet ott kellett volna abbahagyni.
Egy év elteltével a szavazatok számlálása alatt, amolyan unaloműzőnek szánt azerbajdzsáni hagyományőrző bemutatón ámultunk-bámultunk. Persze az nem dal, de mégis. Színvonalas volt, érdekes, különleges. A kedd este látott 18 produkció közül csak igen kevésre illenek ezen jelzők.
Az első szám, az Euro Neuro egyenesen sokkoló volt. Megjelent a színpadon egy Nostradamusnak öltözött, de leginkább dr. Csernus Imrére hasonlító férfi. A háttérben egy faló és breaktáncosok, miközben a Montenegrót képviselő Rambo Amadeus a kontinens problémáiról rappelt. Az első perc után biztos sokan továbbkapcsoltak. Pedig órákkal később, az összes fellépő meghallgatása után meg kellett állapítani, noha kissé furcsa és szokatlan volt a produkció, mégis talán ez volt az egyetlen eredeti dal. Nem lenyúlás, nem koppintás. Igaz, nem is volt jó, ennek megfelelően nem is jutott tovább.
Ahogy tavaly, most is többen próbálkoztak a hosszú női combok varázsával megragadni a nézőket, de ez most kevésbé jött be. A döntőbe többé-kevésbé olyan dalok kerültek be, amelyek valóban érnek is valamit. Így a román Mandinga együttes is színpadra lép a szombati esti döntőben. Őket a magyar közönség is ismerheti, vidám, hangulatos számukat a hazai rádiókban is hallhatták. A moldovai Pasha Parfeny dala is elnyerte a szavazók tetszését, ez is tipikus hangulatzene. Ha lehangolt az ember vagy fáradt, bágyadt, és beteszi valamelyik számot, egyből jókedvre derül. Úgy tűnik, hogy „a tipikus eurovíziós, nagyon vidám, boldog dalok” – ahogy Lotfi„Begi” Benham, a magyar színeket képviselő
Compact Disco tagja fogalmazott – valóban sikeresek.
Teljes joggal jutott a döntőbe Suus című számával az albán versenyző. Rona Nishliu hazájában ismert dzsesszénekes, elképesztő hangja van, őt hallgatva végigfut az ember hátán a hideg. Jó értelemben. A produkció közel sem volt látványos, mégis elbűvölte a közönséget. Ahogy a magyar Compact Disco is ezt tette. Semmi extravagáns háttér, semmi cicoma, csak a banda a színpadon, és ez is bőven elég volt. Ismét bebizonyosodott, hogy a kevesebb bizony sokszor több.
Ciprus és Görögország továbbjutása kissé meglepő, akadtak náluk erősebb számok és előadók. A két produkciónál valószínűleg az alulöltözött hölgyek arattak átütő sikert, és nem a dal. A döntőben láthatjuk majd az izlandi fellépőket is, Greta Salómet és Jónsit. A páros némi kelta beütésű, hegedűvel tarkított, rockosabb hangvételű, szerelmes számot játszott.
A fogadóirodák ezúttal nem lőttek túlságosan mellé, ami az orosz és az ír indulókat illeti. Szinte mindenki tényként kezelte, hogy az orosz színekben fellépő udmurt szupernagyik, a Buranovszkije Babuski és a tavaly a döntőn nyolcadik ikerpár, a Jedward a döntőbe jut. Igazuk lett.
Az első elődöntő tanulsága talán az, hogy érdemes valami egyedivel indulni, a furcsa utánzások nem arattak átütő sikert. A svájci testvérpár, a Sinplus és bandája teljesen az angol alternatív rockformációra, a The Cure-ra játszott rá, s a dolog nem is jött be nekik. Kellemes meglepetéssel szolgált viszont a dán Michelle Branch. A Soluna Samay néven induló lány utcazenészként kereste kenyerét, amikor felfigyelt rá a Should’ve Known Better című dal szerzője. Úgy érezte, ezt a számot Solunának kell elénekelnie, és valóban sokaknak tetszett a gitáros-énekes lány előadása.
A ma esti második elődöntőn további tíz dal jut majd tovább a nézők szavazatai alapján, a szombati döntőben pedig az öt nagy (Németország, Franciaország, Spanyolország, az Egyesült Királyság és Olaszország)mellett a tavalyi győztes Azerbajdzsán lép színpadra. Az első elődöntő felhozatalát elnézve egyáltalán nem meglepő a Compact Disco sikere, ez volt talán az este egyik legszínvonalasabb produkciója. Kérdés, mit tartogat a ma este. Ha ismét gagyiparádé lesz, van némi esélyünk, hogy a Compact Disco jobb helyen végezzen, mint tavaly Wolf Kati.
