Fölszáll a páva, de mekkora lesz a röpte?
A szakma – mint megtudtuk – az elmúlt évek kereskedelmi televíziós tehetségkutatói dömpingjének, színvonalának, valamint a táncház mozgalomban részt vevők versenytől való idegenkedésének tudja be a vártnál némileg halványabb érdeklődést. Mint állítják, egészen más szemléletű és hangulatú, színvonalas verseny készül – ettől függetlenül mégis kíváncsiak voltunk: miért gondolják az ötletgazdák, hogy 2012Magyarországán tömeges érdeklődés kísérhet egy tévés folklórvetélkedőt?
Az MTVA, a Duna Televízió és a Hagyományok Háza (HH) március 28-án hirdette meg a projektumot. A szervezők – mint bejelentették – az ötmillió forintos összdíjazású versennyel azok előtt tisztelegnek, akik Bartók és Kodály szellemi örököseiként az elmúlt négy évtizedben életben tartották a népi kultúrát. A teljes magyar nyelvterületről számítanak együttesekre és szólistákra, több forduló után végül a Sebő Ferenc vezette öttagú szakmai zsűri tíz produkciót juttat be a döntőbe, amelyet november végére, decemberre várhatunk. Ennek a fordulónak az eseményeit a Duna Televízió élőben közvetíti.
Szívből drukkolunk, hogy összejöjjön a szervezők által remélt hétszázas létszám, ahogy a program sikeréért is szorítunk – de van bennünk némi szomorkás szkepszis. A kiírás szerint „a versenyre az autentikus magyar népzene, néptánc és népdal bármely tájegységéhez, illetve a magyarországi nemzetiségi régiók helyi hagyományaihoz kötődő produkciók jelentkezhetnek, más műfajok stíluselemeit, hangszereit, motívumkészletét vagy elektronikát használó feldolgozásokkal pályázni nem lehet”. A crossover és a világzene, a Csík zenekar és a Ghymes diadalmenetének idején vajon tényleg ennyire szigorúnak kell lenni? Hogy fog így találkozni itt a világosan látszó korízlés a szervezők elképzeléseivel? Lesz erre vétel?– vetettük fel kíváncsian.
A HH főigazgatója, Kelemen László szerint több oka is van annak, hogy bizakodva tekinthetnek az összecsapás elébe. Mindenekelőtt az utolsó tévés népzenei-néptánc vetélkedő, a Röpülj, páva! óta eltelt évtizedekben és a közelebbi múlt tévés rangadóin annyi tapasztalat, érték és tudás halmozódott fel, annyi új előadó nőtt fel a táncház mozgalomban, amelyre és akikre biztosan kíváncsi a publikum fogékony része. Mindez azt is jelenti, hogy a nézőt egészen más produkciók várják majd, mint harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt; 1969-ben a Röpülj, páva! indulásakor például (a mához képest) még nagyon keveset tudtak az autentikus népzenei előadásmódról, mára – a néprajzi kutatásnak, a technika fejlődésének, a szabad utazásnak köszönhetően – szinte mindent, ami végső soron azt jelenti, hogy ugyanazon darab 2012-es előadása minden bizonnyal autentikusabb, hitelesebb, mint mondjuk egy 1977-es. Az idei vetélkedő színpadi megjelenése is igyekszik közelíteni a korízléshez, és úgy tervezik, hogy az egyes fellépéseket interaktív blokkokkal színesítik, például ha arra mód nyílik, megmutatják, az adott dal eredeti, gyűjtött változatát is. A remélt sikerhez nyilván hozzájárulnak a modern kulisszák és a kisebb közösségeket általában erősen megmozgató közönségszavazás lehetősége is –vélekedett a főigazgató.
Dicső múlt
A Fölszállott a páva legtávolabbi előzménye a Gyöngyösbokréta mozgalom. Bár a résztvevők ott nem versenyeztek, mégis egy nagy, össznépi folklórfolyam volt, tőle volt hangos a főváros 1931 és ’44 között, minden augusztus 20-a tájékán, amikor a lehető legkülönbözőbb helyről érkező parasztcsoportok bemutatták a közönségnek a tudományukat Az ünnepek atmoszféráját talán Megyery Ella Budapesti noteszének sorai érzékeltetik a legplasztikusabban: „a Gyöngyösbokréta nem más, mint a magyar falu előadó-művészete, a maga hamvas és egyszerű megnyilvánulásaiban, amit se betanulni, se utánozni nem lehet.
Kiáll egy csapat fiatal lány és legény, karéjba fogódzik, és énekre zendít –nem több az egész. De nincs az a rutinos színész vagy rafinált színésznő, aki több kellemmel és kecsességgel ringassa magát a hol csintalan, hol szomorú nótára, mint ezek a festetlen vadvirágok, akik rövid pesti dicsőségük után szépen hazamennek a falujokba kapálni-kaszálni” – lelkendezett. Az újságíróként indult Paulini Béla által szervezett mozgalom népművészeti anyaga többségében értékes, hiteles hagyományanyagot képviselt, ennek jó része a Gyöngyösbokréta nélkül feledésbe merült volna. A bemutatóknak így a tradíció megőrzésében, de megmerevítésében is komoly szerepük volt. Ami a közelebbi múltat illeti, a legnagyobb előd Magyar Televízióban 1970-ben elindított, négy alkalommal (1970, 1977, 1981, 1983) jelentkező Röpülj, páva!, amely ugyancsak új lendületetet adott a honi népzenei mozgalomnak, hatására országszerte ún. „pávakörök” alakultak, amelyek ma is megvannak. A sorba illeszkedik a Kudlik Júlia és Antal Imre vezette népdalverseny, a Nyílik a rózsa (1968) és az ugyancsak általuk moderált Arany Páva nemzetközi népzenei vetélkedő, amelynek 1973-ban és ’74-ben örülhettek a tévénézők.
