Ebben nem is kellett csalódnia a Heti Hetes haszonélvezőinek, mert hírekben tényleg jó ez az ország. A magyar közélet megbízhatóan hozta a formáját, a Heti Hetes pedig igyekezte varrogatni a ráncokat felfelé. Teátrális elvonulások, majd visszavonulások, néha a tagság is frissült. Volt, akinek jól állt ez a németből magyarított véleményorkán, más megsemmisült egy-egy ilyen adás alatt.

Önismereti tréning volt ez képernyős arcoknak. Tizenhárom év alatt kilencvenen fordultak meg a műsorban, köztük, olvasom, öt Kossuth-díjas. (És?) Sokszor keltették halálhírét a műsornak, egyszer már mi is eltemettük szépen, az elmúlt egy évben aztán többször is híre ment, hogy tényleg megszűnik. Szünetek, gázsicsökkentés, újraindulás.

Értem, hogy újra el kellett gondolkodni: a Heti Hetes évekig az RTL Klub egyik legnépszerűbb műsora volt, most meg ott tartunk, hogy Hajdú Péter már hülyére veri, ha nagyon akarja. Ez nemcsak a stáb hibája, de a nézőre sem lehet rákenni a dolgot.

A Heti Hetest előbb a vérpadra küldték, majd az utolsó percben mégis odaszóltak, hogy elmarad a kivégzés – színtiszta promóció. Meg kedves szándéknyilatkozat: egy már nem létező műsort egy még nem létező csatornán folytatnak majd. Mindenki megnyugodhat, kivéve a műsor rajongóit, mert most, Bródy János búcsúdala után azért nekik is el kell gondolkodniuk kicsit.

Vagy az van, hogy a Heti Hetes nem volt elég ostoba és cseppfolyós, ezért mennie kell, vagy pedig az, hogy nem volt elég kemény, és ezért főtt le a kávé. Esetleg azért, mert az RTL Klub úgy döntött – valamiféle rosszul értelmezett függetlenség ürügyén, vagy nagyon is jól értelmezett politikai kérésre reagálva –, hogy a minden háztartásban fogható főcsatornán nincs szükség véleményműsorra a továbbiakban. Egy megosztó véleményműsorra pláne, akármit jelentsen is ez. Egyértelműen kamu, hogy a Heti Hetes az úgynevezett baloldal műsora lett volna, ahogy (vagy kicsit máshogy) azt úgynevezett konzervatív körökben mondani szokás. Ez még akkor sem több jól hangzó hazugságnál, ha a műsorban tényleg szinte kizárólag úgynevezett baloldalinak, illetve liberálisnak elkönyvelt véleményformálók ültek és ülnek. Ugyancsak a szelektív memória lehet az oka, hogy az úgynevezett konzervatív kritikustábor nem emlékszik a szoclib impotenseket gyaluló poénokra, poénkezdeményekre.

Szerencsére Magyarországon is van internet, úgyhogy utána lehet nézni, mit végeztek az elmúlt 13 évben ezek a hazaárulók. Számtalan viccesnek szánt, de unalmas és erőltetett eszmefuttatással rombolták ugyan a becsületes magyarok humorérzékét ebben a műsorban, de ez azért mégsem ugyanaz, mint amikor úgynevezett konzervatív elmék elkezdtek Heti Hetest csinálni. Abból ugyanis mindig Sajtóklub lett. Tényleg tragédia, ha egy ilyen műsor ilyen hosszú ideig véleményvezéri szerepet tölthet be a tévénézők egy részének életében, de az még ennél is nagyobb tragédia, hogy nem verseny során harcolja ki magának ezt: azért nyer, mert nincs vetélytársa. Volt valami Buzera a TV2-n, de azt hagyjuk. A vetélytársnélküliség nem tesz jót. Mert mi van, ha lefelé megy a görbe? A műsort korábban perlő Grespik László a Heti Hetesben? Poénnak erős, paródiának gyenge.

Még egy tisztességes karikatúrára se futja ennek a nemzetnek.

Mégiscsak az a legfurcsább az egészben, hogy az ok, amiért a Heti Hetes megérdemelné, hogy örökre eltűnjön a képernyőről, ugyanaz, amiért sajnálni lehet ezt a kvázibukást. Mivel a műsor egyeduralkodó a szórakoztató hírmagyarázat és a tévéglossza műfajában, a legnagyobb kereskedelmi csatorna programjáról való eltűnésével sokan elesnek a lehetőségtől, hogy lássák, be lehet szólni bárkinek. Merthogy a társadalom túlnyomó többsége számára még ma is a televízió a szórakozás és a hírek fő forrása. Sokan csak itt, ebben a műsorban érezték, némi színészi, komikusi rásegítéssel, hogy egy-egy hír mennyire abszurd, és hogy hol élünk egyáltalán, milyen egy imbecillis a mindenkori hatalom. Mert természetesen az.

Nem érdemes elfelejteni ugyanakkor, hogy ez a műsor egy kevéssé differenciált humorképet erőltetett az ilyesmire fogékony nézőseregre, s mivel kihívója tényleg nem akadt: tehette mostanáig. (Az utolsó nagy fogás Hajós András volt – ha ő nem ül be a humor nagyágyúi közé, szerintem már rég nem csengene senkinek a mostani állás szerint körülbelül 150 ezer forint adásonként.)

Hernádi Judit, amennyire látni lehetett, sírt az 500. adás végén Bródy dalára, gyászában sajnos nem tudok maradéktalanul osztozni. A Heti Hetes ugyanis jócskán hozzájárult a modoros, affektáló Magyarország jelenlegi állapotaihoz, virtigli gonosztevőket nemesített fel szimplán nevetségessé.

Ötszáz, bizony