Megtalált Ferenczyk
Ezúttal is akadtak mesébe illő, kalandos sztorik a Ferenczy Károly-kiállítás kapcsán meghirdetett wantedakcióban: jó néhány lappangó festmény került elő, még olyan is, melynek létezéséről nem tudtak, s kiderült, hogy az egyik keresett munka Ausztrália volt miniszterelnökének lakásában lóg.
Az egyik megkerült festményt, a Gyermekek pónikon címűt a napokban ki is helyezték a Nemzeti Galéria kiállításába, mely még néhány hétig nyitva tart, s így az új felfedezett is megcsodálható. A kép eddig teljesen ismeretlen volt.
A wanted hirdetményekben sem ez jelent meg, ott egy korábbról ismert variációját tették közzé Gyerekek ponnykon címmel, amelyről pontosan tudták, hogy 1945-ig Petrovics Elek gyűjteményében volt, s rendelkeztek egy információval, miszerint ez a kép a hatvanas években egy kanadai városka magyar származású polgármesterének, bizonyos J. Seguier-nek a lakásában függött. Azonban a polgármester rég meghalt, utódai elköltöztek, a városban senki sem tudott róluk. Végül az Ernst Galéria jóvoltából Ausztriában találták meg a leszármazottakat és a képet.
Ekkor derült ki, hogy ez a festmény, amely tehát a kanadai hazánkfi a tulajdona volt, nem azonos a Petrovics Elek-féle képpel, hanem annak egy nagyon hasonló változata. Ugyanaz a beállítás, de picit elnagyoltabb a kidolgozás, és másképp lép a két képen az egyik ló. Így tehát az eredetileg keresett Petrovicsféle kép továbbra is lappang, de egy háború előtti színes fotót ismernek róla, melyet most felna gyítva odahelyeztek a kiállításba az Ernsték által megvásárolt és kölcsönadott kép mellé, így az apró különbségek jól megfigyelhetők. Utoljára 1910-ben, a berlini Secession magyar festészeti kiállításán szerepeltek egymás mellett.
Virág Judit galériájában bukkant fel egy másik, eddig ismeretlen Ferenczy-kép, a Madárdal előképe, egy erdei jelenet, amelyet egyszerűen bevittek eladásra.Nem is került fel a várbeli kiállításba, elárverezték, ez szerepel a magángaléria múlt heti auk ciós katalógusának címlapján. Tízmillió forintról indult, és huszonhatmillióért kelt el.
A Séta viszont kalandos úton, valahogy úgy bukkant elő, mint néhány éve az Alvó nő fekete vázával című Berény-kép a Stuart Little kisegér című film egyik jelenetében. „Kaptunk egy telefont egy vidéki gyűjtőtől, miszerint ő tudja, hol van a kép, de egyelőre nem árulhatja el – meséli az életműkatalógust szerkesztő Plesznivy Edit és Pálinkás Réka. – Tudtuk, hogy a kép valaha Greiner Hugó gyűjteményében volt, s kiderült, hogy azóta is a családban maradt, csak ők közben kivándoroltak Ausztráliába.
Jelenleg Nick Greiner, Ausztrália 1988 és 1992 közötti miniszterelnökének a tulajdona, aki 1947-ben még Budapesten született, s 1956-ban „diszszidált” a szüleivel, no és a családi gyűjteménnyel együtt. A vidéki gyűjtő egyébként úgy akadt a kép nyomára, hogy a Duna Tévében látta a Fiam, a miniszterelnök című dokumentumfi lmet a Greiner családról, s ebben tűnt fel neki a falon függő Ferenczykép. Kapcsolatba lépett Greinerékkel és a Nemzeti Galériával, s végül összekötötte a szálakat.”
Ez a kép nem tért haza, a család nem szeretne megválni tőle, de a galéria kapott egy jó minőségű digitális felvételt, így legalább a színei ismertté váltak. A Séta főműnek számít, az 1908-as nemzeti szalonbeli MIÉNK-(Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) kiállítás sztárja volt, mondják a katalógusszerkesztők. Az 1922-es első nagy Ferenczy-kiállításon már Greinerék tulajdonaként szerepelt, akik a tízes évek végén vásárolták, tehát már száz éve a családé. Egyébként a két kisebb Ferenczy gyerek, Noémi és Béni látható rajta.
Az említetteken kívül még jó néhány lappangó képnek a hollétét sikerült felfedni, ha nem sikerült is őket a kiállításra elhozatni. Így ma már tudnak például a Lukács György testvérét, Lessner Richárdné LukácsMá riát ábrázoló portré hollétéről, megvan a Parasztkorsós csendélet és a Vak katona című kép is. A felhívásra nagyon sokan jelentkeztek, és nagyon sok képről az derült ki, hogy hamisítvány, vagy pedig a hasonló nevű, de egész más stílusban és minőségben festő névrokon, a „másik” Ferenczy Károly munkája. Ő egyébként már Ferenczy életében sok félreértést okozott a névazonosság miatt középszerű képeivel.
A sikeres találások ellenére bőven maradtak azért továbbra is rejtőzködő nagy művek, például a Szarvaskert vagy a Borús ősz a Pliszánál, melyeknek előkerülésében az akció kezdetén titkon reménykedtek.
